A szerencse meghatározása filozófiai, vallási, misztikus és érzelmi összefüggések szerint változik. A Webster-féle szótár szerint a szerencse egy értelmetlen, kiszámíthatatlan, irányíthatatlan erő, mely az események kedvező vagy kedvezőtlen folyását formálja egy egyén, egy csoport vagy egy ügy esetében. Max Gunther viszont olyan események láncolataként határozza meg, amelyek az egyén életét befolyásolják, és amelyek látszólag az irányításán túl állnak.

A nézetek aszerint változnak, hogy puszta véletlennek tekintik-e a szerencse hatásmechanizmusát, vagy hitet, esetleg babonát társítanak hozzá. A rómaiak például hittek a megtestesült szerencsében, és Fortuna istennőként tisztelték. Carl Jung viszont a szerencsét szinkronicitásként látja, és úgy írja le, mint egy értelmes egybeesést.

Kontrollhiány — E szerint az elmélet szerint a szerencse arra utal, ami egy ember irányításán túl történik. Ez a nézet olyan jelenségeket foglal magában, amelyek véletlenszerű történések ugyan (pl. egy személy születési helye), de nincs bizonytalansági vagy lényegtelen tényező.

Tévedés — Ez az értelmezési mód úgy tartja, hogy a szerencse a valószínűség személyesnek vétele. A racionalista megközelítés a valószínűség szabályait vetíti a szerencsére, és kerüli a tudománytalan hiedelmeket. A józan észben hívő ember úgy véli, hogy a szerencsében való hit gyenge érvelés, mert vágyálom az oka. Egy racionalista szemében mindenki, aki a szerencsében hisz, vagy arra gondol, hogy valami befolyásolta a szerencséjét, az a post hoc ergo propter hoc nevű logikai tévedésbe esik: mivel a két esemény egymás után történt, sokan azt hiszik, hogy bizonyosan okozati kapcsolatban áll egymással.

* Keményen dolgoznak, és nem kérkednek azzal, amit elértek. Csendben elvégzik a rájuk szabott feladatokat.

* Pozitív emberekkel veszik magukat körbe, akik megerősítik őket abban, amit csinálnak. Az élet a negatív emberek nélkül is elég kemény.

* Optimisták, és tudják, hogy a megfelelő szavak, tettek megválasztásával leküzdhetik a reggeli búskomorságot. Rítusokat illesztenek a mindennapokba, például meditálnak, imádkoznak.

* Igyekeznek minden helyzetben mihamarabb döntést hozni.

* Konkrét célokat fogalmaznak meg, és kristálytisztán látják maguk előtt azt, amit el akarnak érni.

* Elfogadják, hogy nem tökéletesek.

* Nem beszélnek ki másokat, és nem foglalkoznak a rosszakarókkal.

* Gyakran a szenvedélyük, az érzelmeik vezérlik őket. A gondolkodás persze fontos, viszont a megérzéseikre is hallgatnak.

* A céljaikra fókuszálnak, nem a terveikre.

* Nyitottak az új emberekre, bátran elmondják nézeteiket, és nagyon könnyen tesznek szert új kapcsolatokra.

* Nem rágódnak a múlton, mindig a jelenben élnek, és a jövőbeli céljaikra fókuszálnak.

* Tisztában vannak azzal, hogy mindannyiunkban megvan a képesség a változtatásra, ezért soha nem veszítik el a türelmüket.

* Nagyfokú információéhség jellemzi őket, ezért a legapróbb részletekre is kíváncsiak. Igazi felfedezők, akik örömmel fogadnak új ötleteket, gondolatokat vagy megfigyeléseket.

* Bevallják, hogy ők sem tudnak mindent, ezért tanulnak, és nagyon gyorsan képesek bocsánatot kérni.

* Nagylelkűek, hiszen a boldog kapcsolatok kialakításához (a munka és a magánélet terén egyaránt) figyelni kell a másikra.

* Gyakran úgy érzik, hogy nekik valami értékeset kell adniuk a világnak, és amíg el nem érik ezt, addig képtelenek megállni. Inkább feláldozzák a kényelmüket, csak hogy az álmaikat valóra váltsák.

Charles Burke Rendelj több szerencsét! címmel írt könyvet. Tíz sikeres üzletemberrel beszélgetett, az interjúk alapján pedig összeállított egy listát arról, hogy mik is a szerencse titkai.

1. Alanyai kivétel nélkül azt nyilatkozták neki, hogy nem hisznek a szerencsében. Ez az egybehangzó állítás maga az első titok. Az üzletemberek úgy fogalmaztak, hogy életük során „összetalálkoztak” azok az események, amelyek elhozták számukra a lelki békét, vagyis ők a szerencsét eseménynek nevezik.

2. A szerencsés embereknek is vannak gondjaik — viszont ők ezt lehetőségként fogják fel. Tételezzük fel például, hogy egy közösség életét egy káros rovarfajta keseríti meg. A „balszerencsések” ezt katasztrófaként élik meg, a „szerencsések” azonban azon törik a fejüket, hogy miként orvosolhatják a gondot, illetve menthetik meg a közösséget. Ráadásul a megoldás gazdaggá is teheti őket. A legnagyobb vagyonra ugyanis problémák megoldásával lehet szert tenni.

3. A szerencsések sosem adják fel csak azért, hogy elkerüljék a bukást, ahogyan azt a hétköznapi emberek teszik. Gondolkodjunk csak el, hányszor veszítettünk bizonyos helyzetekben. Aztán azt is elemezzük ki, hogy ez valóban kudarc volt-e, vagy csak megálltunk, feladtuk. Elhagytuk a harcmezőt, még mielőtt kiderült volna, hogy győzelem vagy vereség lesz a vége? Ha ilyen esetekből van több életünkben, akkor az semmiképp sem nevezhető balszerencsének, sokkal inkább feladásnak. És tegyük fel magunkban a kérdést: mi lett volna, ha nem állunk le, ha nem dobtuk volna be a törülközőt, hanem végigjátsszuk a meccset? Lehet, hogy győztünk volna.

4. A „balszerencsések” gyenge lapokra fogadnak. Ha végignézünk egy kártyapartit, megfigyelhetjük, hogy a sikeres játékosok nem fogadnak minden eléjük terített lapra. Sőt, a bedobott kártyák száma jóval nagyobb a megjátszott lapokénál. Miért? Csupán azért, mert a jó játékosok ki tudják számolni a lehetőségeket valamennyi kombináció után. És azt is tudják, mikor kell fogadni. A „szerencsés” emberek a legállhatatosabbak a világon, amikor annak kell lenniük. Viszont vissza is tudnak vonulni, ha a lehetőségek ellenük fordulnak.

5. A szerencse mindig emberek által jut el hozzánk. Nem az égből pottyan az ölünkbe, hanem a körülöttünk levők hozzák. Kevesen találnak az utcán jelentős pénzösszeget, esetleg a kertjükben egy elásott, kinccsel teli ládát. És még kevesebben nyernek a lottón. A szerencse tehát valójában a lehetőségek által érkezik az életünkbe.

Talán az az egyik legnehezebb feladat, hogy felelősséget vállaljunk életünk rossz pillanataiért. Ha gödörben vagyunk, anélkül nem tudunk kimászni belőle, hogy ne fogadjuk el: a saját hibánk miatt kerültünk oda. Be kell látni, hogy a gondot mi gerjesztettük, csakis így meríthetünk erőt, hogy felülkerekedjünk. Nem kell harcolni a régi elveinkkel, csak kevesebb figyelmet kell nekik szentelni. Továbbá jobban oda kell figyelni az új dolgokra, melyek idővel beborítják a régieket. Amíg aztán egy napon arra nem ébredünk, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk!

(Források: Nlcafe.hu, Wikipedia, Citatum.hu, Businessandcafe.blog.hu, Filantropikum.com)

(Borítókép: Minervastock / Depositphotos.com)