A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra (Benedek Marcell)

Lengyel Ákos és húga, Boglárka első díjat nyertek a Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa és a Magyar Nemzeti Tanács által a magyar tudomány napja alkalmából meghirdetetett pályázaton. A zentai gimnazisták és a továbbtanulás — menni vagy maradni a kérdés című dolgozatukban városuk gimnazistáinak továbbtanulási esélyeit latolgatják, bemutatják a mindennapjaikat és azokat a lehetőségeket, amelyek segítik a fiatalok érvényesülését.
Ákos a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának elsőéves hallgatója. Kiskora óta jogász szeretett volna lenni, és úgy gondolta, hogy a fent említett egyetemen megfelelő képzésben részesül.
Boglárka a Zentai Gimnázium végzős tanulója. Egyelőre még a középiskolások mindennapjait éli, jövőre azonban őt is várja az egyetem. Az álma az, hogy bejusson valamelyik orvosi karra, azt azonban még nem döntötte el, hogy Szerbiában vagy Magyarországon folytassa-e a tanulmányait.
* Miért épp ezt a témát választottátok?
Ákos: Amikor a dolgozatunkat készítettük, én még a Zentai Gimnázium negyedik osztályos tanulója voltam, és az osztályomban sokszor felmerült a továbbtanulás kérdése. Sok osztálytársam mondta azt, hogy Magyarországon szeretné folytatni. Felkeltette az érdeklődésemet, és megpróbáltam utánajárni, hogy miért van ez így. A pályamunka kidolgozása igen nehéz falatnak tűnt egy ember számára, ezért felkértem Bogit, hogy végezzük együtt a kutatást.
* Mi volt a fő célotok ezzel? Mire kívántatok rámutatni?
Boglárka: Ahogy már Ákos is mondta, kíváncsiak voltunk, mi lehet az oka annak, hogy sok fiatal külföldön szeretne tanulni. Ez volt az elsődleges szempont, amire rá szerettünk volna világítani. Ezenkívül arra is, hogy a zentai fiatalok számára fontos a továbbtanulás.
* Hogyan zajlott a munka, mennyi ideig tartott a kutatás, és milyen volt a fogadtatása a gimnazisták körében?
Ákos: Először összeállítottunk egy kérdőívet. Különféle kérdéseket tettünk fel a tanulóknak. A kérdőívnek volt egy olyan része, ahova szabadon írhattak választ a megkérdezettek, és volt olyan része is, ahol mi adtunk meg a választási lehetőséget. 287 kérdőívet osztottunk szét, és a  tanulók készségesen együttműködtek velünk. Ezután a kérdőívek értékelése következett. Ez volt a munkánk legnehezebb része, de megbirkóztunk a feladattal. A munka során néha összezördültünk, de azért mindig kibékültünk, s végül — néhány hónap elteltével — eljutottunk a véglegesített eredményekig, amelyek természetesen a dolgozatunk gerincét képezik.
* A pályamű tartalmaz-e olyan saját meglátásokat, ötleteket, amelyek növelhetnék a gimnazisták továbbtanulási esélyeit? Ha igen, melyek ezek?
Boglárka: Munkánk elsősorban azzal a kérdéssel fogalakozik, hogy miért akar egyre több diák Magyarországon tanulni. Arra sikerült rájönnünk, hogy a diákok igénylik a szerb nyelvi felzárkóztató órákat, és hogy többen folytatnák a tanulmányaikat itthon, ha több egyetem közül választhatnának a lakóhelyük közelében.
* Kik segítették a munkátokat?
Ákos: Nagy segítséget kaptunk felkészítő tanárunktól, Máriás Ildikó kémia szakos tanárnőtől, valamint mentorunktól, Penovác Katalin szociológiatanártól. Bármire is volt szükségünk, vagy ha kérdésünk volt a munkával kapcsolatban, bátran hozzájuk fordulhattunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni nekik a segítséget. Maga a Zentai Gimnázium is sokat segített munkánkban, állta a kérdőívek fénymásolásának a költségeit.
* Először vettetek részt ezen a pályázaton?
— Ákos: Az idén második alakalommal jelentkeztünk rá, tavaly is próbálkoztunk, de akkor nem voltunk ennyire eredményesek. Természetesen jövőre is pályázunk, csak valami érdekes témát kell még találunk. A pályázaton való részvételt mindazoknak a fiataloknak ajánljuk, akiknek vannak jó ötleteik, és kedvet éreznek ahhoz, hogy azt kivitelezzék őket. Sok sikert kívánunk mindenkinek!