Valamikor, talán huszonöt évvel ezelőtt olvastuk: Amerikában kiderítették, hogy mi okozza címermadaruk, a fehérfejű sas pusztulását. Szakszerű vizsgálatokkal megállapították, hogy az állóvizek, folyópartok peremén vadászok által megsebzett vagy elhullott vízi szárnyasokkal táplálkozva sok ólomsörét jut a szervezetükbe. Ha ez nem öli meg őket, képtelenek a tojásrakásra, de még ha tojást raknak is a fészekbe, olyan vékony a héja, hogy összetörik a kotló sas alatt. Azóta ezt a jelenséget csaknem minden vízen élő vagy vízből táplálkozó madár esetében megfigyelték. Leginkább a vadkacsa ,,fizet rá' az ólomsörétre. Nem is a lövésből eredő találat miatt. A madarak ugyanis (nemcsak a vadkacsák) a táplálékkal együtt, táplálkozási szokásuk miatt véletlenül vagy kavics helyett szándékosan veszik fel a korábbi vadászatokból eredő ólomsörétet. A sörét a zúzógyomorból mintegy két hét alatt ürül ki. Közben oldódik, kopik, őrlődik, az emésztősavak hatására, és felszívódik. Mérgezést okoz vagy csak lerakódik a szövetekben.
Magyarországon 14 mintaterületen 1010 elhullott és lőtt vadkacsát gyűjtöttek be boncolásra. A zúzógyomorban 43,05%-ban találtak ólomsörétet. Ennek során külön vizsgálták a félvad tenyészetből származókat (ahol nagyobb a teríték) s itt több mint 80%-os mérgezést derítettek ki! A májban, izomzatban kimutatott ólommérgezés e madarak esetében az emberi szervezetre is igen káros lehet. Ám lássunk csodát! Egy, a vízimadarak vándorlásával foglalkozó angol szakkönyv szerint ez a probléma egyáltalán nem új keletű. Már a XIX. században, pontosabban 1894-ben egy amatőr természetbúvár cikket írt erről, és azt állította, hogy a vízimadarak a kilőtt és vízbe hullott sörétszemek lenyelése után súlyos ólommérgezést kaphatnak. Lám, ahogy mondani szokás: Isten malmai mindenkor lassan őrölnek. Jó egy századdal később ismerték föl az illetékesek, hogy nagy környezetszennyezési problémákról van szó. Ettől kezdve azonban fölgyorsultak az események. Először az Amerikai Egyesült Államokban tiltották be az ólomsörét használatát vizes élőhelyeken. Utána Kanada, Svédország, Finnország, Dánia, Hollandi és Svájc vezetett be hasonló korlátozást. Tudomásunk szerint Magyarország 2002-ben csatlakozott ehhez a megállapodáshoz, és 2005. augusztus 15-éig kapott haladékot az egyezmény alkalmazására.
Vadászatokon elképesztő mennyiségű sörét kerül a természetbe?! Kanadában 2000 tonnára, Franciaországban 6250, Spanyolországban 5000 tonnára becsülik az évente ellövöldözött sörétmennyiséget. És ki tudja, ebből a temérdek mennyiségből mennyit szednek föl a madarak. Azt mondják: amelyik 10 szemnél többet nyel le, akut ólommérgezésben pusztul el. Így pusztul el azután sok ragadozó és dögevő is. A madarak ólommérgezésének kiküszöbölésére több megoldást is javasolnak, az ólomsörét betiltásán kívül. Például mesterséges vízszintemelést, hogy a vízimadarak ne érjék el az iszapot; vízszintcsökkentést, hogy a madarak elhagyják a területet; az aljzat fölszántását, hogy a sörét az üledék mélyebb rétegeibe kerüljön. Ezek az intézkedések azonban rendkívül költségesek, és erre csak gazdag országoknak van módjuk. Meg hát nehezen kivitelezhető, de még etikailag is megbukhat. Marad hát a legkézenfekvőbbnek tűnő megoldás: az ólomsörét használatának betiltása. Igen ám, de akkor mivel lehetne lőni a kacsát? Erre is van már elérhető megoldás.
Lágyvas-söréttel! Több országban már ezzel töltik a patronhüvelyeket. Legelőször Amerikában próbálták ki. Igaz, egy kicsit még drága, de már Dánia és Hollandi is kipróbálta, és sorozatban gyártja. Az említett országokban az évi vízivadteríték sokmilliós. A vizsgálatok és tapasztalatok azt bizonyítják, a 2,7 milliméteres (12-es) ólomsörét helyett használt 3,2 mm-es lágyvas-sörét energiája 30 méter távolságig gyakorlatilag azonos az óloméval, a 28--30 grammos töltet sörétszáma pedig csupán 30 szemmel kisebb. A 3,2 mm-es lágyvas-söréttel töltött, 400 m/s torkolatsebességű lőszerek normál lőszernek minősülnek, azaz valamennyi érvényes vizsgálati bizonyítvánnyal rendelkező fegyverből kilőhető. A 3,2 mm-nél vastagabb vassöréthez azonban a szokásosnál nagyobb nyomással kell szakvizsgálat alá vetni a puskát, és előnyösebb a hosszabb, mérsékelt szűkítésű cső. A lágyvas sörétszemeket a gyártó sörétkosárba helyezi (ez már a modern ólomsörétnél is van). Ez védi a csövet, összeszorítja a sörétszemeket és így egyenletesebb a terítés.
A szakemberek állítják, hogy a lágyvas, valamennyi sörétgyártásra alkalmas fém közül a legolcsóbb, s ezért a töltény ára tömeges gyártás esetén nem magasabb az ólomsöréttel töltött patronénál.
Szóval: vadat és természetet kímél lőszer gyártása előtt állna a vadászok. Igen ám, de mi lesz a vadászattal, hiszen rohamosan csökken a vadállomány. A vízi vadé is, világszerte. Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyre korlátozza a vadászatot. Egyebek között több, eleddig lőhető vadkacsafaj vadászatát is tiltja. Maradnak a mesterséges vadrécetelepek? Csak hát azok a jól táplált egyedek bizony nem nagyon szeretnek röpülni.
A lőszer- és fegyvergyáraknak azonban nagy hasznuk lesz ebből is.