Először Gyenge Csillától érdeklődtem a tevékenységéről, munkájáról, a díjról.

* Mely iskolákban dolgozol?

— Jelenleg a Nagybecskereki Gimnáziumban és a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskolában tanítok kémiát. Korábban a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban, illetve a Zentai Gimnáziumban is dolgoztam, valamint a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskolában is helyettesítettem a vegytanos kolléganőt. Már elemi iskolában nagyon megszerettem a kémiát, ezután Csókára iratkoztam a Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskolába, ahol vegyésztechnikus szakon végeztem. Ezután Újvidékre felvételiztem a Természettudományi—Matematikai Karra okleveles vegyész szakra, később pedig a mesteri képzést kémiatanári szakon fejeztem be.

Csilla tanárnő az elismeréssel

* Milyen díjban részesültél legutóbb?

— 2024 novemberében Magyar Kémiaoktatásért díjban részesültem, melyet minden évben a Richter Gedeon gyógyszergyár ír ki, hogy támogassa és erősítse a kémia színvonalas iskolai oktatását. A 2024. évben öten kaptuk meg ezt az elismerést. Négy magyarországi kémiatanár és én mint vajdasági kémia szakos tanár. Ez volt a 25. alkalom, hogy ilyen díjat osztottak ki. Azok a tanárok kapják, akiknek tanítványai sikeresen szerepeltek a hazai és a nemzetközi kémiai tanulmányi versenyeken. Jutalomként 1 500 000 forintot kaptam, valamint 30 személy részére belépőjegyet a Csodák Palotájába Budapestre, valamint 20-25 tizennégy évesnél idősebb diák rendkívüli kémiaórán vehet részt a Richter Gedeon gyógyszergyárban Budapesten.

* Szerinted miért érdemes versenyeken, megmérettetéseken részt venni?

— Minden évben rendszeresen viszem a diákokat hazai és magyarországi versenyekre. Ez kihívás diáknak, tanárnak egyaránt. Mivel kisebb létszámú osztályokban tanítok, így nehezebb találni olyan diákot, aki érdeklődik a tantárgyam iránt, de eddig szerencsére még minden évben sikerült. Nagyon hálásak a gyerekek, amikor eljutnak különféle versenyekre, illetve eredményeket érnek el, és ez a tanár számára egy pozitív visszajelzés.

Néhány magyarcsernyei és szentmihályi tanuló március elején látogatott el Budapestre, ahol nemcsak a Csodák Palotájában jártak, hanem a Tropicariumba (cápás állatkertbe) is eljutottak.

Tóth Arnold, Sós Dorina és Gyenge Tímea: — Hajnalban indultunk, és Románián keresztül utaztunk. 10 óra körül érkeztünk Budapestre. A Csodák Palotájában előadást tartottak, majd szétnézhettünk, és kísérleteket is kipróbálhattunk. Nekünk nagyon tetszett az égő buborék, a tükrökből álló labirintus, a fakírágy. A szabadulószobába viszont nem mentünk be. 13 óra körül indultunk tovább. Útközben láttuk a Parlamentet, a Dunát, a Lánchidat. A Tropicariumban rengeteg vízi állatot tekinthettünk meg, sőt egy helyen a vízbe is nyúlhattunk, és halakat simogathattunk. Érdekes volt, hogy a krokodil meg sem mozdult, pedig sokáig ott álltunk, és figyeltük az üvegen keresztül. Hűtőmágneseket vásároltunk emlékbe. Hazafelé pedig néhány üzletben is megálltunk, ahol édességet vettünk.

Šijuk Szófia: — Nekem a Csodák Palotájában legjobban az agymozgatós játékok tetszettek, és a bolygókról szóló tudnivalók. A Tropicariumban már jártam korábban, de sosem árt újra megnézni ezeket a helyeket. Nekem megérte elmenni, mindig látok valami újat. A medúzák nagyon megtetszettek. Hazafelé jókat szórakoztunk a kombiban, sokat beszélgettünk, nézgelődtünk, és olyan kérdésekre próbáltuk megtalálni a választ, amelyeket még a tudósok sem tudnak… Nagyon jót kirándultunk, remélem, eljutok máskor is.

Bodó Noémi: — Nekem tetszett, hogy a Csodák Palotájában beöltözhettünk fehér köpenybe, és kísérletezhettünk. A Tropicariumban a kígyók, madarak tetszettek a legjobban.

A tanulók arra a kérdésemre, hogy szeretnének-e majd a jövőben kémiával foglalkozni, még nem tudtak válaszolni. Remélem, hogy megszeretik a vegytant az általános iskolában, s a későbbiekben is kamatoztatni tudják a tudást, sőt, akár a tanárnő példáját követve, kémia szakosokká is válhatnak. Mert megéri kémiával foglalkozni…

Fotók: Šijuk Csilla és Gyenge Ervin