Attól tartok, hiába szimpatikus számunkra - kitűnő magyar nyelvtudása miatt meg különösképpen is - ha egymásután hoz és javasol olyan döntéseket, amelyekkel aligha nyeri el politikai elitünk, és a háttérben (egyelőre) meghúzódó oligarcha támogatását. Emlékezzünk egyik júliusi cikkünkre, amelyben abbéli kifogásáról írtunk, hogy túl nagy az államapparátus, az ország nagyságához képest túl sok a miniszterünk és a képviselőnk, s ők valahányan abnormálisan magas fizetéseket és kedvezményeket élveznek. Ezeket adatokkal támasztotta alá, s ezeket tőle és a hatalmi szervek honlapjáról levett összegekkel támasztottuk alá. Ezután a rettenetesen megsokasodott bankoknak lépett a tyúkszemére, amikor az egyszerű és a dolgokban járatlan polgárok érdekében alaposan csökkentette a készpénz hitelek és a fogyasztói kölcsönök kifizethető összegét és törlesztésük idejét - nehogy dobra kerüljön legszerényebb körülmények között élő polgártársaink izzadságos munkával szerzett ingatlan vagyona. Most meg, íme, a kormányt figyelmeztette arra, hogy a dinár értékének megőrzése és az infláció féken tartása nem csupán Szerbia Nemzeti Bankjának a feladata. Másrészt viszont elődje, a most gazdasági- és vidékfejlesztési miniszter Mlađan Dinkić mellé állt, amikor az kijelentette, hogy az év végéig fel kell gyorsítani a magánosítást, de mivel eddig sok visszaélés történt és a hazai vásárlók tekintélyes része nem teljesíti vállalt kötelezettségét sem az állammal, sem az átvett munkásokkal szemben, alaposan ki kell vizsgálni tőkéjük eredetét. Erős a gyanú, hogy sok esetben pénzmosásáról, vagy arról van szó, hogy ezek az urak megfeledkeznek az állammal szembeni kötelezettségükről, a vagyonuknak megfelelő adó- és járulék fizetésről.
Túl nagynak és erősnek tűnik tehát az a front, amellyel a Nemzeti Bank és kormányzója szembe helyezkedett - illetve akiktől megköveteli, hogy tisztességes polgárként viselkedjenek.
Miről van szó pontosan?
Arról, hogy bank-kormányzónk - és nemcsak szerinte - újgazdagjaink, pláne azok, akik tőkéjüket a mezőgazdaságba és az élelmiszeriparba helyezték, az idei rossz termést használják fel kifogásként az általuk eszközölt, vagy kikényszeríttet áremelések indoklására. S teszik ezt, tették ezt mielőtt megvásárlásra és feldolgozásra került volna a katasztrofális hozamokból eredő termény. Amit ennek kapcsán a hétálmát alvó monopol- és kartell ellenes országos bizottság, s jórészt a demokrácián dilemmázó földművelésügyi minisztérium segítségével valósítottak meg - arról lapunk legutóbbi számában számoltunk be. Ha ezt az irányzatot nem fékezik meg igen gyorsan - és ebben a kormánynak oroszlánrészt illik vállalnia - tarthatatlan lesz az év végéig előirányzott és az első félévben tartott 6,5 százalékos infláció! Márpedig tudni kell, hogy az infláció növekedésének arányában csökken a fizetésből és járadékból, meg a költségvetésből élők reális jövedelme, tehát a kormány, az idén, minden ígérete ellenére, sem lesz képes növelni a lakósság életszínvonalát. S ha megállhat az eddigi szinten - az lesz a kisebb baj! Ha tehát a kormány a maga háza táján és a hatáskörébe tartozó nagy közvállalatokban (villanygazdaság, vasút, repülős-társaság, állami sorsjegyiroda, posta és telefon, stb.) nem tud rendet és pénzügyi fegyelmet teremteni, olyan inflációs folyamat alakulhat ki, amit aztán igen nehéz lesz megfékezni.
Mit javasol tehát a bankkormányzó?
Azt, hogy az állam, az év végéig szigorú pénzügyi politikát folytasson, akadályozzon meg minden cselekedetet, ami túlnő a költségvetési kereteken és jelen pillanatban az eszközök herdálásának tekinthető. Ide tartozik az államapparátus karcsúsítása, a tisztség- és tisztviselők, valamint a képviselők juttatásainak féken-tartása, sőt visszafogása. Szűnjön meg a pártok licitálása annak kapcsán, hogy az említett és más közvállalatokban kié legyen az igazgatói poszt és milyen legyen az igazgatóbizottságok összetétele (illik tudni, hogy a szimpla tagságért is nagyobb tiszteletdíj jár, mint amennyi egy közepesen jó vállalat igazgatójának a fizetése). A bankoknak is komoly szerepet szán ebben a munkában: azt várja el tőlük, hogy miután a SZNB a maga jogkörével élve csökkentette a készpénz- és fogyasztói hitel-lehetőségeket, igyekezzenek hitel-politikájukban maguk találni olyan szabályozást, amellyel megszigorítható annak módja és kerete. Azt pedig végkép meg kell akadályozni, hogy az államilag kedvelt, vagy a pártok által a választáselőtti kampányban ígéretekkel elhalmozott vállalatok és intézmények továbbra is részesüljenek költségvetési támogatásban.
Az idei rossz évet bűn visszaélésekre, spekulánsok meggazdagodására felhasználni! Erre apellál a bankkormányzó. Mert szerinte legalább az év végéig kell megszorításokat alkalmazni és fegyelmezetten ragaszkodni ahhoz, hogy az infláció ne lépje túl a 6,5 százalékot.