A Marsra való utazás azonban egyáltalán nem egyszerű feladat, és számos technológiai akadályt kell leküzdenünk. A jelenlegi technológiával az „emberes” Mars-utazás körülbelül kilenc hónapig tartana. Ez az idő túl hosszú az asztronauták számára, akiknek tovább kellene elviselniük a súlytalanságot és a kozmikus sugárzást, mint amennyi még nem veszélyes. Ezért a tudósok folyamatosan új hajtómű-technológiákat fejlesztenek, melyekkel lerövidíthetnék az utazási időt. A segítség pedig nem meglepő módon a mesterséges intelligenciától érkezik. Hiszen az űrkutatás terén is beköszöntött az a pillanat, amikor az MI és a robotika kulcsfontosságú szereplővé vált. A Földön és a Föld körüli pályán végzett űrkutatások során egyre inkább az autonóm rendszerek kerülnek előtérbe. A NASA, az ESA és más űrügynökségek már olyan MI-alapú rendszereket alkalmaznak, amelyek képesek önállóan navigálni, adatokat gyűjteni, majd elemezni, támogatva a küldetéseket. Az ilyen rendszerek az űrhajók fedélzetén képesek döntéseket hozni, minimalizálva az emberi hibát és a kommunikációs késleltetéseket.

Az elmúlt években számos ígéretes koncepció látott napvilágot, melyek közül kiemelkedik a plazmahajtómű-technológia. Az orosz Roszatom egy olyan prototípust mutatott be, amely hidrogént használ alapanyagként, és a tervek szerint akár egy-két hónapra is csökkentheti a Mars-utazás időtartamát. A plazmahajtómű lényege, hogy elektromágneses mező segítségével gyorsítja fel a töltött részecskéket, így hozva létre tolóerőt.

Az aerospike hajtóművek, bár régóta figyelemre méltó technológiának számítanak, eddig csak elvétve voltak megvalósítva. A V alakú kialakításuk lehetővé teszi, hogy a hajtóművek hatékonysága különböző magasságokban is optimális maradjon, ami elméletileg egyetlen fokozatú rakéták építését teszi lehetővé. A technológia fejlesztése a ’60-as évekig nyúlik vissza, és bár voltak ígéretes próbálkozások, a gyakorlati megvalósítás során felmerülő gondok miatt a fejlesztések gyakran leálltak. A dubaji székhelyű LEAP 71 azonban új lendületet adott a technológiának, és a Noyron nevű MI-rendszer segítségével egy új, ígéretes hajtóművet tervezett. Az általa kifejlesztett hajtómű különlegessége, hogy a tervezés során az MI-re támaszkodtak, melyet rakétatechnológiai szakértők tanítottak be, ezért komplex mérnöki tervek elkészítésére is képes, figyelembe véve a gyártási folyamatok sajátosságait is. A Noyron mindössze három hét alatt elkészítette az új aerospike hajtómű tervét, és 3D-nyomtatással már meg is valósították. A hajtómű tesztjei ígéretesen alakultak, és a vállalat a továbbiakban is folytatja a fejlesztéseket, hogy 2025-re újabb generációs hajtóműváltozatokat hozzon létre. A cél, hogy a jövőben valódi aerospike hajtóművel működő rakéták emelkedhessenek a magasba.

A Mars-utazás azonban nem csupán a technológiáról szól. A NASA például a CHAPEA program keretében négy embert zárt be több mint egy évre, ahol szimulációs körülmények között tesztelik az asztronauták teljesítményét egy szimulált Mars-bázison. Bár a 2030-as évekre tervezett emberes Mars-utazások még távolinak tűnnek, a technológiai fejlesztések és a szimulációs kísérletek folyamatosan közelebb hozzák a megvalósulásukat. A versenyfutás az idővel tehát folyamatos, de remélhetőleg hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor az emberiség végre megvetheti a lábát a vörös bolygón.