home 2024. május 24., Eszter napja
Online előfizetés
Marad a kísérletezés és a műhelymunka
Szerda Zsófia
2023.03.02.
LXXVIII. évf. 9. szám
Marad a kísérletezés és a műhelymunka

Új igazgatók érkeznek több vajdasági színház élére is, így például Mészáros Gábor, aki egy újabb igen fontos szerepet vállal magára, hiszen Urbán András után ő lesz a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója. Azzal biztosan nem lesz gondja, hogy elérje a legfelső polcon sorakozó aktákat, és mindenkit megnyugtatott, színpadon is láthatjuk még.

* Meséld el, mi motivált, miért jelentkeztél az igazgatói tisztségre?

— Tizenöt éve vagyok a Kosztolányi Dezső Színházban, színészként vagy hatvan előadás van már mögöttem, s azt éreztem, kell valami változás. Nem szerettem volna elmenni innen, ezért úgy voltam vele, megpróbálom, és ha látnak bennem potenciált, belevágok. Jókora változás ez, amit addig nem is tudtam felmérni, amíg el nem kezdett történni minden. Most néha azon kapom magam, hogy nem vagyok ott százszázalékosan az előadásokban színészként, mert rengeteg megoldandó feladat jár az eszemben, és meg is rémültem, hogy mi van, ha ez túl nagy falat számomra, mi van, ha nem tudom a kettőt egyszerre csinálni, ezért most az elején minden energiám abba fektetem, hogy maximálisan átlássam a színház működésének hátterét. Korábban színészként igyekeztem kézben tartani és kontrollálni, ha az előadáson vagy a próbán felmerült egy probléma, de ez egészen más. Megnyílt előttem a papírok és táblázatok, pályázatok és számok világa is. Kihívás, amit nagyon élvezek.

* Biztosan mindenkinek ott motoszkál a fejében a kérdés, vajon mennyire változtatsz majd a színház azon arculatán, amelyet Urbán András épített ki?

— A KDSZ Vajdaság egyetlen magyar művészszínháza, ami így is kell hogy maradjon. Természetesen minden színház igyekszik színes repertoárt összeállítani, de azt hiszem, mi vagyunk az egyetlenek, ahol dominál a műhelyszerű, kísérletező munkamódszer, s ezt a jelleget szeretném is megtartani. A Desiré Villamosa programsorozatot szeretném bővíteni, s még több koncertet, könyvbemutatót, vendég előadást hozni a színházba. Az idei év terveit még András (Urbán András — a szerző megj.) állította össze, az én programom a következő évadban indul, és szeretnék elismert vagy feltörekvő, tehetséges, fiatal, magyarországi rendezőkkel dolgozni. El is kezdtem az egyeztetéseket, az évad végén már nyilvános lesz majd. Nyitnék Magyarország felé, hiszen sok fiatal rendezőről felénk nem sokan hallottak még, de ők nyitottak a felkérésekre, ismerik a színházat. András olyan csodálatosan kiépítette a színház renoméját, hogy messze földön híresek vagyunk, ezt túlzás nélkül mondom. Azt is fontosnak tartom, hogy kapcsolatokat építsek, hogy tudjanak rólam a városban, megismerjenek, bízzanak bennem, hogy lássák, ki az a Mészáros Gábor. András létrehozott egy nagyon erős színházat, ezt most az én személyem viszi tovább. Még nem tudom, ezt hogyan lehet, de maximálisan oda akarom tenni magam.

* Te igazgatónak állsz, Fülöp Tímea Budapestre költözött, vagyis két munkahely is megüresedett, tehát, gondolom, a fiatal színészek most alig várják, kit választasz majd. Van már egy koncepció a fejedben?

— Öttagú társulat vagyunk, tehát nyilván nem lehet olyan tarka személyiségi és alkati szempontból, mint egy nagy társulat, de még így is kell hogy legyenek bizonyos archetípusok. Hogy amikor rájuk nézel, öt különböző történet ugorjon be róluk, s a színpadon kiegészítsék egymást. Egy férfi és egy női színészt szeretnék felvenni, s erre van is lehetőség, hiszen sok fiatal végez/végzett most, aki nagyon tehetséges. Már vannak ötleteim, látom és érzem, milyen színfolt hiányzik most a csapatból, és kiket keressek meg a felkéréssel.

* A színháztól néhány éve a racionalizáció elvett munkahelyeket, a technikai csapat nagyon kicsi, s még ez is folyamatosan változik. Hogyan lehet ezt megoldani? 

— Ez már egy régi történet, s az a baj, hogy valóban ellehetetleníti a munkát az a tény, hogy kevesen vagyunk, illetve kevés a technikai személyzet. Most érezzük ezt igazán, hiszen folyamatosan cserélődnek az alacsony bérezés vagy a feszített tempó miatt, és jön egy olyan ember, akinek még nincs gyakorlata, na, ilyenkor nagyon érezzük annak a két munkahelynek a hiányát. A színpadmesterünk egyúttal a hangmester is, egy fényesünk van, egy kellékes és egy gardróbos. Ez nagyon kevés, és van, aki csak néhány hónapja dolgozik nálunk, akivel persze mindenki segítőkész, de nagy rajta a nyomás. Szóval ez a legnagyobb harcunk, hogy visszakapjuk ezt a két munkahelyet. Persze vannak ígéretek, úgyhogy ütni kell a vasat, amíg meleg.

* Beszéljünk egy picit a színész Gáborról. Rengeteg rendezővel dolgoztál a tizenöt év alatt, volt olyan, aki nagyon meg tudott lepni?  

— Most a szlovén Bojan Jablanovec jutott először eszembe, akivel a Manipulációk című előadást készítettük. Az ő munkamódszere az volt, hogy rengeteg improvizációt kellett csinálni. Sokkolóan sokat. Néha napi tízet-tizenötöt heteken keresztül. Ezt sok színész kikérte volna magának, de valami furcsa dolog történt bennem ennek hatására. Adott egy biztonságot, megbarátkoztam a saját gondolataimmal, elkezdtem bízni magamban, s olyan dolgok jöttek ki, amelyekről azt gondoltam, nincsenek bennem, hiszen már mindent kiadtam, ami ott volt. És egyszer csak rájössz, rávezet a rendező, hogy de bizony, ott még rengeteg dolog van, csak meg kell magam erőszakolni. A másik, aki újra és újra meg tud lepni, az pedig Urbán András, mert bár ismerem már a gondolkodását, akármilyen témához nyúl, mindig máshogyan teszi, és csodálatos dolgokat hoz ki az emberből.

 

* A sok szerep közül van olyan, amely már nincs repertoáron, de szívesen elővennéd és játszanád újra?

— Mostanában sokat gondolkodtam a Turbo Paradisón, melyet szintén András rendezett. Ez volt az első előadásom itt, és nagyon megmaradt bennem. Ez volt az első találkozás az Urbán-féle kísérletező színházzal, akkor még szerintem nem is tudtam ezzel mit kezdeni, de nagyon emlékezetes. A mai napig eszembe jutnak jelenetek, képek, mondatok, vagy ahogy állunk fehér trikóban, és várjuk az első paradicsomot. Beégett a bőrömbe és az agyamba az az előadás, soha nem fogom elfelejteni. A másik, ami sokszor eszembe jut, az a Vojáger, Keszég László rendezése. Életem komédiája. Vinnai András ránk, nekünk írta a szöveget, és már a próbafolyamat egy végtelen hülyeség volt, könnyed játék rengeteg röhögéssel. Persze itt is sokat kísérleteztünk, keresgéltük egy-egy helyzet igazságát, de nagyon tudtunk menni a szöveggel.    

* Gábor, tudom rólad, hogy a színház minden pontját ismered, minden szeget, minden lámpát, kelléket, jelmezt, tudod, mi hol van, melyik lámpa melyik, honnan kell szólnia a hangnak, vagy kinek hol a kelléke előadás előtt. Ez nem minden színészt jellemez, te miért tartod fontosnak, hogy mindent átláss és ismerj?

— Amikor a színpadon vagyok, és folyamatban van egy előadás, én akkor tudom teljes erővel működtetni magam, ha mindent lefedve tartok, ami körülöttem zajlik. Ismerem a kollégák útját a darabon belül, a mozdulataikat, a szövegüket. Ha együtt lélegzünk. És ehhez az kell, hogy ne csak a saját dolgomra figyeljek, hanem a többiekére is, mert ekkor lesz feszes az előadás. Nekem kell ez az összhang. Mert szerintem akkor jó egy darab, ha önmagán belül úgy kommunikál, mintha egy ember játszaná. Régen megesett, hogy előbb tudtam a többiek szövegét, mint az enyémet, hogy tudjak rájuk épülni. Aztán a magaméval meg megszenvedtem. A lámpák, hangszórók, monitorok vagy kellékek is ide tartoznak. Színészként ismernem kell a lámpákat, melyik honnan világít, milyen intenzitással. Régen szerettem ott lenni a fényezős próbákon is, mert ezáltal kaptam egy képet az előadásról, melybe csak bele kellett helyeznem magam, és tudtam működtetni.

* Szóval akkor fogunk még látni színpadon, azt mondod.

— Persze. Nem is tudom elképzelni, hogy ne álljak többet színpadra. Nem szeretnék vele felhagyni, de kell magamnak időt adnom arra, hogy átlássak mindent, ami a színház működtetésével kapcsolatos, hiszen elsősorban igazgató leszek, és szeretném ezt a tőlem telhető legjobban csinálni. Természetesen a meglévő előadásaimat játszani fogom, de akkor vállalok újat, ha már azt érzem, képes vagyok százszázalékosan teljesíteni mindkettőben.

* Mi vár a KDSZ csapatára a közeljövőben, vannak-e már fesztiválmeghívásaitok?

— Hamarosan kezdődik a munka, Zlatko Paković új előadást kezd próbálni, emellett most zajlanak a fesztiváljelentkezések is, és nagyon sok helyre jelentkeztünk, olyanokra is, ahová eddig nem, vagy ahol már régen voltunk, és reméljük, sokan meghívják majd a színházat. Ami már biztos, májusban Rijekába utazunk, s a TESZT Fesztiválon is jelen leszünk.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..