Eger — 2017. december 26.

A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa — akinek eredeti családneve Balassa, más források szerint viszont Balássa, illetve Balázsa volt — 1554. október 20-án született Zólyomban. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje vala.

Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt, melódiájukat a kor divatos dallamaihoz igazítva. Korabeli feljegyzések szerint Balassi szívét 1578 táján Losonczy Anna, az akkori egri várkapitány felesége ejté rabul. Az asszonyhoz a költő már egész verssorozatot írt, sőt, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna éppen ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassinak a haditanácshoz címzett utólagos folyamodványa,  mely szerint Eger helyett Lengyelországba mehessen, elutasíttatik. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelen kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban.

Balassi emlékét az egriek ma is híven őrzik. Egész alakos szobrát a hősi vár kapujának közelében, büsztjét pedig odafönn, a várfokon köszönthettük.

Eger — 2021. július 27.

Vonatkozó jegyzetünkhöz mi most (a fotók mellé) Balassi egyik leghíresebb tavaszénekét, a Borivóknak való című reneszánsz ihletésű himnuszt választottuk.

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákat meg illatozásra, / Néma fülemile torkát kiáltásra, / Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Neked virágoznak bokrok, szép violák, / Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak, / Az jó hamar lovak is benned vígadnak.

Mert fáradság után füremedt tagokot / Szép harmatos fűvel hizlalod azokot, / Új erővel építvén űzéshez inokot.

Sőt még az végbeli jó vitéz katonák, / Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják, / Most azok is vígadnak, az időt múlatják.

Ki szép füvön lévén bánik jó lovával, / Ki vígan lakozik vitéz barátjával / Ki pedig véres fegycert tisztíttat csiszárral.

Újul még a föld is mindenütt tetőled, / Tisztul homályábul az ég is tevéled, / Minden teremtett állat megindul tebenned.

Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, / Dícsérjük szent nevét fejenkint jó szívből, / Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetből.”