home 2024. július 13., Jenő napja
Online előfizetés
Magyarkanizsa ismét remekelt
Fehér Márta
2023.08.23.
LXXVIII. évf. 34. szám
Magyarkanizsa ismét remekelt

Kanizsainak lenni a Szent István-nap és Újkenyérünnep miatt is nagyon jó. A Tisza menti község önkormányzata azt nyújtja, amire a mai embernek óriási szüksége van: az együvé tartozás és az önfeledtség örömét. És minden évben egyre szebben-jobban!

Kicsiknek-nagyoknak, fiataloknak-időseknek, családosoknak és barátoknak, pároknak és egyedülállóknak, a kenyér, a zene, a kézművesség, a finom falatok, a jó kortyok, az ünnep és a mindennapok szerelmeseinek, táncos lábúaknak és énekelni szeretőknek, a múlt megismerésére vágyóknak és a jelenben elragadtatottan benne felejtkezőknek készülnek a programok, az önkormányzat ajándékaként. A tömegesség és az, hogy már nemcsak helybeliek vannak jelen augusztus 20-án Magyarkanizsán, hanem zentaiak, szabadkaiak, sőt távolabb lakók is érkeznek, jól jelzi, igény van ennyi előkelőségre és lazaságra.

A kora délutáni örömzenélés hangulata mindenkit elvarázsolt. A pécsi Band of Streets zenekar az utcazene fergeteges hangulatát hozta a városháza előtti térre. Oly csodálatosan muzsikáltak, úgy varázsolták a fúvós és ütőhangszereket, hogy sikerült elérniük azt, hogy észre se vegyem: olyan zene ritmusára reagál testem-lelkem, amelyet egyébként nagyon nem szeretek. Hihetetlen, hogy a Barbie Girl és kortársai mennyire élvezhetőek ebben a felállásban és zenei megközelítésben! Mindenkinek önkéntelenül mozgott a teste, ám amit egy félmeztelen helybeli produkált, még ezt is felülmúlta — kár, hogy az őrző-védő szolgálat embere ezt a zenébe-táncba belefeledkezést nem tudta méltányolni, és a férfit könyörtelenül eltávolította a zenekar elől. A Band of Streets máskor, máshol is jöhet! Kanizsán és Vajdaságban egyébként először szerepelt — köszönjük az ajándékot az önkormányzatnak.

Kamarás Iván Jászai Mari-díjas magyar színész is először járt vidékünkön, zenés produkciót hozott, egészen más stílust, mint a pécsiek. Egy röpke időre a ’40-es évek hangulatát lopta vissza, az 50+-os sármjához jól áll az ének és a gitározás — kár, hogy a nézőket nem hozta igazán lázba, de legalább a végére sikerült lelkesedésre bírni az augusztusi forróságban inkább csak érzően figyelő közönséget. Feltételezem, hogy nem utoljára láttuk-hallottuk itthon, a magyarkanizsai vendégszereplése biztosan más közösségeket is rávesz majd arra, hogy településükre invitálják Kamarás Ivánt és az egyébként egész jó zenei összeállítását.

S ha már a zenénél tartunk, ugorjunk időben egy nagyobbacskát: a rendezvény fő programja Tóth Vera és a Budapest Jazz Orchestra koncertje volt. Este léptek színpadra, és a csillagfényes éjszakába mindenki belefeledkezett: gyerekek járták önfeledten a táncot, kevésbé gátlásos felnőttek is elengedték magukat, szólt a taps, a vissza-vissza, igazi örömzenélés volt, csodálatos dalokkal, sugárzó énekesnővel, amerikai színvonalú, dzsesszes hangzásvilággal, zenekar, énekes, dalok és közönség találkozása, ajándék a színpadon és a nézőtéren.

S a rendezvény persze nemcsak zenéről szólt, hanem a kenyér ünnepéről is, a búzamagtól a mindennapi legjobb falatig vezető hosszú út és munka előtti főhajtásról, az újlisztből készült kenyér megáldása, megszegése és szétosztása minden alkalommal megható.

— Mielőtt megszegjük az életet jelentő kenyeret, tiszteljük meg azzal, hogy felállunk, imádkozunk, és így kérjük magunkra, mindannyiunkra, minden emberre Isten áldását — kérte Palatinus István, a magyarkanizsai Szent Őrangyalok római katolikus templom plébánosa, és száz meg száz ember mondta el együtt a Miatyánkot. A megáldott kenyeret Fejsztámer Róbert polgármester szegte fel, hagyományosan felajánlva egy-egy darabot belőle a hajdúnak, a távol lévőknek és mindazoknak, akik már nincsenek közöttünk. 

— I. István király napján megtiszteltetés és őszinte öröm számomra, hogy Magyarkanizsa főterén, a város szívében köszönthetem önöket azon a rendezvényen, amely községünk egyik legszebb szabadtéri rendezvénye — mondta az egybegyűlteknek. — A vajdasági magyarok számára március 15-e mellett augusztus 20-a az a nap, amikor közösségi programok keretében megéljük nemzeti hovatartozásunkat. Együtt ünnepelve kézzelfoghatóvá válik az összetartozásunk — fogalmazott ünnepi beszédében. — Amikor Magyarkanizsáról, a községről beszélek, azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy olyan, mint egy ékszerdoboz. Már első pillantásra is nyilvánvaló, hogy igényes és szorgalmas emberek lakják, akik gondot viselnek településükről. És ha az idelátogató nyitott szemmel és szívvel érkezik, akkor ahhoz sem kell sok idő, hogy meglássa további értékeinket is. A termőföldjeink, a Tisza, a változatos természeti környezet, páratlan kulturális örökségünk, amit odaadóan őrzünk, de a sport és a művelődés iránti elkötelezettségünk is együtt tesz bennünket gazdaggá. A Szent István-i eszmék egyik legfontosabbika a szülőföld védelme, megőrzése. Ez mindannyiunk feladata. Hogy összetartó közösség vagyunk, azt időről időre bizonyítjuk is, most pedig ezt az összetartozást kell tettekre váltanunk. Megteremtenünk a béke szigetét a rohamosan változó világban, és hozzájárulnunk annak fejlődéséhez. Magunkért, gyermekeinkért, családunkért, közösségünkért, nemzetünkért. A közösen megtört kenyér a közösség kovászává válik. Ma, nemzetünk ünnepén, azt kívánom mindannyiunknak, hogy mindig legyen kenyér az asztalon, és mindig vegyenek körbe bennünket olyanok, akikkel öröm az asztal köré ülni. Amíg képesek vagyunk figyelemmel fordulni szüleink, nagyszüleink felé, és amíg gyerekeink, unokáink fontosnak érzik, hogy nekünk meséljenek, és megőrizzék, amit kaptak, addig lesz kivel a kenyeret közösen megtörnünk — hangsúlyozta a polgármester.

Tűzijátékkal és ünnepi fényfestéssel zárult az ünnep, utána még sokáig hullámzott az embertömeg a kisvárosban, fagyiztak és pizzáztak, beszélgettek, a kisgyerekek önfeledt örömmel óvták-védték-fogták kis kezükben a csillogó léggömböket. Együtt újra átélték az egész nap ajándékát: a reggeli szentmisét, melynek a nagytemplom adott otthont, a kenyérszentelést a pravoszláv Szent Mihály arkangyal templomban, a kisparkban megtartott gyermekfoglalkozások örömét, a bábszínház mesevilágát, a Ringató foglalkozás biztonságát, az Én elmentem a vásárba című gyermekrajzpályázatra beérkezett gyermekalkotásokból készült kiállítás őszinteségét, a kísérőrendezvények gazdagságát, az eredményhirdetés büszkeségét, a legszebb kenyér díjkiosztója boldogságát, az újkenyér páratlan ízét, a koncertek csodáját és az együtt töltött idő erejét.

Fényképezte: Puskás Károly

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..