* Mesélnél a kezdetekről, hogyan lettél ösztöndíjas?

— 2016-ban kiköltöztem Írországba, és a munkahelyem mellett hétvégenként bekapcsolódtam a DIÓ-ba, vagyis a Dublini Iskola és Óvodába mint a diaszpóramagyarságot támogató, külföldről érkezett személy. Óvónő voltam, és ott találkoztam Herédi Károllyal, aki a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa volt. Ekkor még nem gondolkodtam rajta, viszont 2019-ben mégis megpályáztam, és ösztöndíjassá váltam. Volt bennem egy pici félelem a váltást illetően, hogy a Nyugatról a Balkánra, azon belül Bosznia-Hercegovinába érkezem, de kellemesen csalódtam, mert azt éreztem, hazajöttem. Korábban nem tudtam róla, hogy Szarajevóban is van egy magyar közösség. A délszláv háború kitörése előtt a becslések szerint ezer főnél is több magyar élt a városban, sokan folytatták itt a tanulmányaikat, az iparosodás is szépen fejlődött. Az ostrom ideje alatt nehéz volt ki- és bejutni, ezért az életüket kockáztatva az itt élő magyarok kikeresték egymást és a magyar hangzású neveket, hogy összefogjanak, és támogassák a közösséget a nehéz időkben. Példaértékűnek tartom ezt az összekapaszkodást. Szarajevóban jelenleg néhány száz magyar él, és ebbe beleértendő a második és a harmadik generáció is. Nagyon nehéz pontos számadatot mondani. A programjainkon néha 40-50-en is összejövünk, és olyanok is közénk tartoznak, akik nem beszélik a magyar nyelvet, viszont tiszteletből, szeretetből kötődnek hozzánk. A fogadószervezetem, vagyis a HUM Magyar Polgárok Egyesülete (Humanitarno Udruženje Mađara) története az, hogy nehéz időkben segélycsomagokkal támogatták a Szarajevóban maradt magyarokat. A háborút lezáró daytoni szerződéssel a szervezet humanitárius jellege megszűnt, de megtartották ezt a mozaikszót (HUM), és azóta is ez szerepel az egyesület logóján. Az egyik mentorom, Pasity-Juhász Éva alapító tag, a másik mentorom pedig Muratović Irma. Az egyesület 2023-ban ünnepelte a 30. évfordulóját, ebből az alkalmából nagyszabású gálaműsort szerveztünk, ennek a munkálataiban is részt vettem. Fontos megemlítenem még egy alapító tagot, Károlyi Béla bácsit, aki ma is aktív tagja az egyesületnek.

Tünde Kalocsa környéki népviseletben

* Milyen területeken tudja az egyesület támogatni az ottani magyarságot?

— Az egyesületnek két alappillére van, az egyik a magyarnyelv-oktatás, a másik pedig a különféle programok, rendezvények szervezése. A célunk nemcsak az, hogy mi, magyarok közösségként együtt legyünk, és ápoljuk a magyar kultúrát, hagyományokat, hanem az is, hogy ebben a multikulturális városban szeretnénk szélesebb körben is megmutatni az itt élő népeknek, hogy mennyire színes a magyar kultúra. Az ösztöndíjas munkája azért nagy segítség, mert teljes munkaidőben tudja támogatni az egyesületet, mindenki más viszont a meglévő munkahelye mellett próbál időt szakítani arra, hogy aktív tagja legyen. Ami a magyar nyelv oktatását illeti, nagyon kis létszámról beszélünk, viszont minden évben igény van rá. Ezek a hallgatók nyitottak a magyar kultúra iránt, érdekli őket a magyar történelem, társadalomismeret, és általánosságban elmondható, többféle oka van annak, hogy elkezdenek magyarul tanulni. Bármilyen programot szervezünk, az mindig kétnyelvű, de mi ezt egyszerűen csak helyi nyelvnek nevezzük, ezáltal is erősítjük a nemzetiségek közötti kapcsolatot. Sokan vannak olyanok, akik megértik a magyar nyelvet, de nincs kivel gyakorolniuk, és erre is kiválóak ezek a találkozások. Nagyon szeretik itt a magyarokat, és bőven van lehetőség megismerkedni velük, hiszen színházi előadásokat, táncegyütteseket hívunk meg, emellett interaktív programjaink is vannak, hogy közösen készítsük el a magyar konyha különlegességeit. Jó kapcsolatot ápolunk az itt lévő katonai bázison a magyar kontingenssel és Magyarország szarajevói nagykövetségének a munkatársaival is. Kialakult egy hagyomány, hogy minden karácsonykor a magyar katonáknak mézeskalácsot viszünk a bázisra. Meg kell említenem a Mikulást, aki minden évben meglátogatja az itteni gyerekeket. Legutóbb megtanultuk a Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás című gyerekdalt, melyet elénekeltünk a nagy szakállúnak is. Az ilyen jellegű programok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a gyerekek a közösségi tevékenységeken keresztül, játékosan tanuljanak meg új szavakat, ami által bővítik a szókincsüket. A nyelvi fejlődés mellett a közös élmények erősítik a gyerekek közötti barátságokat, valamint a családok közötti kapcsolatok kialakulását is elősegítik.

* 2019 óta folyamatosan visszatérsz, Bosznia-Hercegovina a célországod. Miért?

— Úgy jöttem ide, hogy senkit nem ismertem. Az volt az egyik alapfeltétel, hogy az ösztöndíjas beszélje a helyi nyelvet, én pedig beszélem a szerbhorvátot. Szerelem volt első látásra megérkezni ebbe a városba, és ez a jó érzés azóta is él. Egy ösztöndíjprogram kilenc hónapig tart, melyet sikerült végigvinni, majd jött a COVID, így kétéves szünet következett. Ennek ellenére nem tudtam elszakadni a fogadószervezettől és a közegtől sem. Szerencsés helyzetben voltunk, mivel az online nyelvtanfolyamunk továbbra is működött, akkor volt a legtöbb résztvevőnk. Szabadidőmben visszajártam, és a lehetőségekhez mérten szerveztünk programokat. 2022-ben tartottuk meg Edo Jaganjac Szarajevói hercegnő című könyvének kétnyelvű bemutatóját, mely az egyik legkedvesebb program számomra. Ezután sikerült újrapályáznom, és visszatérhettem az itt megkezdett munkámhoz. Rendkívül jól és szabadon lehet itt dolgozni, kiváló csapatban vagyok, ahol mindenkinek ugyanaz az érdeke és célja, hogy az itt élő magyarságot fenntartsuk, identitásában megerősítsük. Hangsúlyoznám, hogy szükség van bizonyításra, hogy az ember kiérdemelje az ösztöndíjprogramban való részvételt, ez pedig folyamatosan motivált, hogy minél jobb minőségben és minél széleskörűbben lássam el a rám bízott feladatokat. Nagyon fontos, hogy olyan programokat találjunk ki, amelyek az itteni magyar közösséget szolgálják, így jött az ötlet, hogy a család- és gyerekprogramjaink fő tematikája a hungarikumok legyenek, melyeket nagyon nyitottan fogadnak az emberek. Úgy gondolom, a belső elhivatottság és a magyarság iránti emberszeretet nagyon sok mindenkihez elér, igyekszünk ezt belecsempészni a programjainkba, szívvel-lélekkel készítjük, szervezzük őket.