December 13-a Luca napja. Erről a napról leginkább a boszorkányokat távol tartó varázslatok jutnak eszünkbe. Bizonyos országokban december 13-a Szent Lúciának, a szembetegek, illetve a vakok védőszentjének a napja, és egyúttal a fény ünnepe: éppúgy a szeretetről szól, mint a karácsony.
Luca napjának két változata is létezik. Nálunk az úgynevezett sötétluca terjedt el, míg más országokban a világosluca vált hagyománnyá. Ez utóbbit szűkebb környezetünkben mi is bevezethetjük, ráhangolva magunkat és szeretteinket a közelgő karácsonyra.
Sötétluca rítusai, avagy a gonosz erők és a varázslatok
A régiónkban is elterjedt sötétluca hagyománya szerint a december 13-ai hosszú éjszaka kedvez a sötét oldal képviselőinek, ezért azok a szokásosnál is többet garázdálkodhatnak.
A gonosz erőket távoltartandó ilyenkor végezték a legtöbb varázslást. A teheneket tömjénnel füstölték a rontás ellen, a kémény alá pedig boszorkányriasztó seprűt kötöttek.
Szokás volt az úgynevezett lucázás is, melynek során kisfiúk járták a házakat, és — ugyancsak a rontást megelőzendő — szalmát vagy fatuskót helyeztek a kemencék szögletébe. Megerősítésképpen varázslószövegeket mondtak vagy énekeltek.
A lucaszék és a boszorkányok
A közhiedelem szerint a boszorkányok magukat hétköznapi lányoknak-asszonyoknak álcázva folytatták áldásosnak nem nevezhető tevékenységüket. Az emberek, hogy kiszűrjék őket, december 13-án úgynevezett lucaszéket kezdtek ácsolni, melynek szentestére kellett elkészülnie. Aki a karácsonyi misén ráállt erre a székre, meglátta a boszorkány szarvait. Aztán szedhette is a lábát, különben a rosszéletű akár szét is marcangolhatta. A menekülő jelentős előnyre tehetett szert mákszemek szétszórásával, ezek felszedegetése ugyanis minden rendes boszorkány elemi kötelessége volt. Manapság már megmosolyogjuk ezeket a rítusokat, pedig a maguk idejében szerves részét alkották az emberek életének. És ha már itt tartunk, ugyancsak mindenféle tudományos alapot nélkülöző ellenpéldaként következzen egy megtörtént eset: egy december 13-án, pénteken örökbe fogadott fekete cica újdonsült gazdájának élete karácsonyra 180 fokos fordulatot vett — jó irányban.
Lúcia, a fény szimbóluma
Talán csak véletlen egybeesésről van szó, mindenesetre tény, hogy a Lúcia név azt jelenti: a fény útja. Lúcia pedig maga volt a mindent megtisztító fény, valamint a fizikai látás és a tisztánlátás szimbóluma is.
A III. század vége felé, a szicíliai Siracusában született előkelő nemesi család sarjaként. Már eladósorban volt, amikor Szent Ágota vértanú megjelent előtte, és megmutatta neki a szeretet felé vezető utat. A lány élete gyökeresen megváltozott, és már nem kívánt hozzámenni a számára kiszemelt férfihoz.
A kikosarazott vőlegény a hozomány elvesztése fölötti dühében feljelentette Lúciát a helytartónál, aki embereivel együtt kegyetlen módon próbálta őt eltéríteni a szándékától. Lúcia azonban hajthatatlan maradt annak ellenére, hogy a kínzások során a szeme világát is elvesztette. Halála után a szembetegek és a vakok védőszentjeként kezdték tisztelni.
Az egyház december 13-át jelölte meg Lúcia napjának, egyúttal a fény ünnepének, a Gergely-naptár bevezetése előtt ugyanis ez volt az év legsötétebb napja, mely azonban a változás lehetőségét is magában hordozta.
Lúcia napja skandináv módra
A skandináv államokban Lúcia napját évről évre méltóképpen megünneplik. Egymást érik a nagyszabású rendezvények, melyeken a szentet egy kiválasztott lány személyesíti meg, akinek a fején egy gyertyakorona van. Az emberek tradicionális Lúcia-dalokat énekelnek. Az ünnepi hangulatot tovább fokozzák a dekorációként használt fenyőgallyak, illetve az ajtókra, polcokra, kandallókra aggatott karácsonyi díszek.
(Szerző: Mezei M. Katalin • Forrás: femina.hu)