Filmről, közvetve moziról és Lifka Sándorról írni, megemlékezni kockázatos feladat, mert közben a szerző több problémába, ellentmondásba ütközik. ''Az egyes filmekről könnyebb értékítéletet mondani, ám felvázolni egy életpályát, kitérni minden mozzanatra, az nehéz ügy” - figyelmeztetett baráti hangon a kollégám. Hogy például Goethe Hölderlint és Kleistet, Beethovent és Jean Pault félreismerte, az nem művészetértéséről, hanem erkölcséről vall. Mivel azonban Lifka Sándor életéről könyvet adtak ki a közelmúltban (a filmtudomány jeles úttörőjének életéhez kapcsolódó dokumentumokat Farkas Zsuzsa rendezte kötetbe), a 18. Palicsi Nemzetközi Fesztiválon (melynek egyik díja az ő nevét viseli) pedig egy átfogó monográfiát is a kezükbe vehetnek a ''kinematográfia közép-európai megismertetőjé”-ről az érdeklődők, így hát ebben a rovatban is illik szólni róla. Arról az emberről, aki ''mozgóképvállalat”-ot alapított, és testvérével, Károllyal alkalmilag felállított sátrakban vetítette filmjeiket. A monográfia elkészítéséhez tizenöt filmtörténész alapos kutatómunkával járult hozzá. Ez az első olyan könyv, amely átfogó képet ad Lifka Sándor életútjáról és a Lifka családról, ám sajnálatos módon magyarul nem jelent meg, csak szerb és angol nyelven. Hogy mi okból nem fordították le az anyagot magyarra, nem tudhatjuk... Érthetetlen azonban, hogy abban a városban, amelyikben a többség magyar nyelven beszél és olvas(na), nem élvezheti anyanyelvén a kötetben leírtakat. Megjegyzem: utólag is lefordítható és kiadható az értékes dokumentáció...
Lifka Sándor szülei Brassóban tartózkodtak vándormúzeumukkal, panoptikumukkal, amikor fiuk 1880-ban megszületett. A szülők Alexet - később Szabadkán ragadt rá a Sándor név - mindig magukkal vitték vándorútjukra. Télidőben azonban a család rendszerint visszatért a Prága melletti Zatec falucskába, és csak tavasszal vágott neki ismét az útnak. Alex, miután beíratták az iskolába, nem tartott szüleivel. Bécsben tanult, ott végezte el a technikumot. Párizsba szeretett volna eljutni, mert hitt abban, hogy a film élettartama hosszabb egy emberöltőnél, nem pedig tiszavirág-életű művészeti ágazat. A film a remény hordozója, nem a reménytelenségé - vélekedett. Alexet már Bécsben megfertőzte a mozi varázsa, megpróbálkozott az álló képek kimozdításával - és bár az eredmény eleinte elmaradt, a kísérletezést nem adta fel. Egy Pathé gyártmányú felvevőgéppel indult el Párizsba megfejteni a titkot. Brenner János Lifkáról szóló monográfiájában erről az időszakról így ír: ''Magyarországi lapok feljegyezték, hogy ezzel a kamerával 1900-ban Gödöllőn körülbelül 40 méternyi szalagot forgatott. Nem mást, mint I. Ferenc József császár és király meg Erzsébet királynő látogatását örökítette meg. Állítólag akkor figyelt fel rá az Uránia nevű 'tudományos színház', mely a Magyar Tudományos Akadémia III. (természettudományi) szakosztályának kezdeményezésére alakult 1897-ben, s fogadta munkatársai körébe”. Csupán forgatásból nem lehetett megélni, ezért bátyjával, Karllal mozis vállalkozásba kezdtek, habár nem lehetett egykönnyen beszerezni a felszerelést s a filmszalagot. Sátrukat végül Triesztben verték fel, s onnan indultak vándorútjukra. Mindenfelé moziztak: Fiumében, Csáktornyán, Ljubljanában, Bjelovárban, Eszéken, Vukovárban, Belgrádban, Zimonyban, Újvidéken, Szabadkán, Nagykikindán, Splitben, Pancsován, Nagybecskereken, Versecen.
1902-ben a Bácskai Hírlapban arról számoltak be, hogy a szabadkaiak nem mutattak érdeklődést a mozgófénykép iránt. Lifka ennek ellenére ismét ellátogatott az alföldi városba, és 900 férőhelyes, pazar mozisátorba invitálta a nagyérdeműt. Végül a kassai és szegedi mozi után Szabadkán is létrehozta az állandó filmszínházat. A Hungária kávéházat átalakíttatta, berendezte, és 1910. október 13-án ünnepélyesen megnyitotta az érdeklődők előtt. A világháború után, amikor 1919-ben leszerelt, a cseh származású, romániai születésű Lifka Sándor Jugoszláviában találta magát. Felesége és édesanyja üzemeltette a mozit, ő pedig villamossági üzlet nyitott, és megalakította az Orient DD nevű filmforgalmazó vállalatot. 1952. november 12-én hunyt el. Síremlékén ez olvasható: A kinematográfia közép-európai megismertetője.
Lifka Sándor halk szavú úriember volt - a szó legnemesebb értelmében. Hangját ritkán emelte fel. Sátrai ragyogtak a tisztaságtól. A politikától élete végéig távol tartotta magát. Szabadkán az Avala mozit nevezték el róla, mely filmszínház a miloševići terror érájában pornómoziként működött. Most a KDSZ és a Lifka Sándor Art Kino szálláshelye...