Az élőhely-rekonstrukciók után a madarak ismét birtokukba vették a lápos-mocsaras vidéket - Fényképezte: Molnár József

Járja be velünk a Világörökségként jegyzett Fertő-Hanság tájait!
Szégyen ide vagy oda, de nem tudtam róla. Kisiskolás koromban csak a Hortobágyról hallottam, a középiskolában Pannonhalmát emlegették a tanáraim, Ópusztaszerről pedig csak felnőtt koromban hallottam először... Az általam tanult költeményekben is csak a Nagyalföld szépségeit dicsérik a költők...
Sopronba készülődve, az autóstérképet böngészve akadt meg szemem a zölddel behatárolt területen: Fertő-Hanság Nemzeti Park. Bárkitől kérdezősködtem felőle, csak vállvonogatást kaptam válaszul. Aztán hirtelen derengeni kezdett valami: mintha a Duna Televízióban egyszer az e vidéken zajló, novemberi madárvártáról, vadlúdpihenőről láttam volna egy dokumentumfilmet, aminek dátumát rögtön feljegyeztem asztali naptáramba. Az esemény rendkívüli idegenforgalmi látványosságnak számít, az ornitológusoknak pedig izgalmas kaland és kutatási lehetőség.
A következő adatokra már a világhálón találtam rá: Fertő 1977-től Tájvédelmi Körzet, 1979-től az UNESCO Bioszféra Rezervátum-hálózatának tagja, 1989-től a Ramsari egyezmény által védett vízi élőhely, 1991-től nemzeti park, 2001-ben pedig Világörökség rangot kapott. Hűha! Kaptam fel a fejem: ezt nem szabad elkerülni utunk során! Kitartásunk mellé egy jó adag szerencse is társult. Amikor betértünk a Sarródon megépült Kócsagvárba, a nemzeti park igazgatósági épületébe, hogy tájékoztatót kapjunk a rezervátum megközelítésének lehetőségéről, az aktuális rendezvényekről, rögtön egy olyan emberbe botlottunk, aki tudta, honnan jövünk -- s megtisztelve érezte magát, hogy segíthet nekünk, mivel nagyon sok kedves ismerőse él a Vajdaságban. Meg persze azt is tudta, hogy aki ennyi kilométert megtesz csak azért, hogy szikes réteket, pusztákat, iszapos pocsolyákat és nádrengeteget, vad égererdőket járjon be szürke marhák, rackanyájak, bivalyok, kócsagok, gémek, ludak, vöcskök és miegymás végett, az csak szenvedélyes természetjáró lehet. Enyhén szólva: egy kicsit ütődött... Hát fel kell karolni. És Fers Attila a hónunk alá nyúlt. Útvonalat rajzolt, telefonált, kenutúrát szervezett, idegenvezetőt lelt... és bevezetett bennünket az igazgatóhoz.
Dr. Kárpáti László igazgatótól megtudtuk, amit meg kell tudnunk a Fertő-Hanság vidékről. Kezdetnek most csak a nemzeti park kialakulásának rövid történetét közöljük, abban a reményben, hogy az elkövetkező hetekben visszatérhetünk majd a Fertő-táj szépségeihez, megoszthatjuk olvasóinkkal a látványos és tartalmas kirándulás egy-egy állomáshelyén szerzett élményeinket, tapasztalatainkat -- abban a hitben, hogy egyszer talán Önök is eljutnak majd a mondák és mesék egykor titokzatos vidékére, gyönyörű nemzeti kincsünk és immár világörökségünk színhelyeire.
A Fertő a Kisalföld nyugati peremére szorult ázsiai sós tavak egyik magányos gyöngyszeme. A Dunántúl legnagyobb összefüggő mocsarának a maradványa. Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. Iszapos medre 400-500 millió köbméternyi sekély, szikes vizet tárol. A szeszélyes tó 20 ezer éves. Létezése óta többször kiszáradt. A legutóbbi teljes kiszáradását az 1868 és 1872 közötti években jegyezték fel. A Hanság lecsapolása utáni vízszintsüllyedés miatt erősen elnádasodott. A tavakkal, tocsogókkal, öblökkel és zátonyokkal tarkított, itt-ott 4-6 km szélességet is elérő nádrengeteget kaszálók, szikes legelők, erdős szigetek és ligetek határolják. A vidék gazdag állat- és növényvilága megsínylette a 18. századtól kezdődő intenzív lecsapolásokat, ezért most a nemzeti park vezetősége az élőhely-rekonstrukción fáradozik már jó néhány éve. Erre 1,4 millió ECU értékben kapott támogatást a PHARE-program keretében 1990 elején.
Trianon óta a magyar--osztrák határ kettészeli a tavat, de a térség növény- és állatvilága minden tekintetben összefüggő vízi és vízparti ökoszisztéma. A közös nemzeti park létrehozására az érintett országok részéről elsőként a Nobel-díjas Konrad Lorenz, valamint Csapody István, Festetics Antal és Eberhard Stüber tett javaslatot. Az Osztrák és a Magyar Természetbarát Szövetség 1990-ben Az év vidékének nyilvánította a Fertő tavat. Magát a Fertő tó Tájvédelmi Körzetet és Bioszféra rezervátumot az 1991. február 9-én kiadott miniszteri rendelet nyilvánította nemzeti parkká a korábbi 12 542,5 hektáros területen. Ma már 90 ezer hektárra terebélyesedett ki Győr-Moson-Sopron és Vas megyében.
A nemzetközi (IUCN) előírások szerint a nemzeti park magvát érintetlen, használaton kívüli ökológiai rendszer, ún. természeti zóna képezi. A rezervátumnak kb. az egyharmada megőrző zóna, vagyis olyan övezet, ahol az életteret évszázados, hagyományos hasznosítási formákkal tartják fenn. A környező területeket ütközőzónáknak nevezik.
A nemzeti parkot évente 300 ezer látogató tekinti meg. Évi bevétele kb. 500 millió forint. Költségvetése nagyrészt az eurouniós és egyéb pályázatok révén elnyert támogatásokból egészül ki, de egyre nagyobb az őshonos állattenyésztésből befolyó jövedelem is. Pusztai szabadtartásban 1500 szürke marha legelészik, 350 bivaly és jelentős állományú rackanyáj.
A természetjáró, ,,szelíd' turizmus elősegítésére kerékpárút épült a Fertő körül.
A természetvédelmi-ökológiai övezet meghatározza a part menti községek gazdasági életét is. Itt tilos a környezetszennyező emberi tevékenység. A falusi turizmus és vendéglátás mellett a környezetkímélő mezőgazdaság, kisipar és kézművesség nyújt megélhetést a lakosságnak.