Kétnyelvű helységnévtábla

Ürményháza a kiszáradt versec-alibunári mocsár sík területén alakult ki Ürményi Ferenc temesvári kincstári jószágigazgató kezdeményezésére 1817-ben. A neve is innen ered. Római katolikus magyar lakossága Kiskunmajsa, Apátfalva helységekből, továbbá Rákospusztáról került ide. A falu Bánát déli részén, a Duna-Tisza-Duna-csatorna bal oldalán, sík vidéken, másfél négyzetkilométeres területen helyezkedik el, tengerszint feletti magassága 79-80 méter. Közigazgatásilag Zichyfalva (Plandište) községhez tartozik. Belgrádtól északkeletre mintegy 85 km-re, Versectől 34 km-re, Nagybecskerektől pedig 73 km-re fekszik. Templomának védőszentje Szent Anna. A lakosság zöme állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik. A második világháború után kőolaj után kezdtek kutatni a falu határában, és 1952-ben Ürményházán, Vajdaságban először, feltört a kőolaj. Gazdag kőolajmezőkre bukkantak, s ennek folytán 1955-ben, a falutól nyugatra egy új lakótelep épült, az úgynevezett Kolónia. A lakások a kitermelésen dolgozó munkások részére készültek. 1973-ban 60 fokos, sós, jódos vízre bukkantak, amelynek a vegyi összetételét vizsgálva kiderült, hogy segíti az izületi gyulladások, reuma és hasonló betegségek gyógyítását, forró gőzének belélegzése az asztmára is jól hat.
- A lakosság zöme magyar ajkú (85-90%), nagyon kevés szerb, román, szlovák és roma család él a faluban, jóllehet a kilencvenes évek folyamán menekültek is érkeztek. Az 1991-es népszámlás alkalmával 1779 lakost írtak össze, mára azonban ez a szám ezerre csökkent - tudtuk meg HUSZKA Ernőtől, a helyi közösség elnökétől. -- Ennek több oka is van, de a legfontosabb a munkahelyek megszűnése és az elvándorlás. Működött itt egy takarmánykeverő gyár is, amely 30-40 munkást foglalkoztatott, mára azonban teljesen leállt a munkával. A zichyfalvi csirkefarmon szintén 30-40 ürményházi dolgozott valamikor. A mezőgazdasági kombinát teljesen feloszlott, a termőföldek és a gépezet javát eladták. Politikai okokból a Naftagas gyógyfürdőjének a működtetését is megszüntették, ami nagy hasznot hozott a falunak. A fiatalok zöme továbbtanul, de amikor befejezik az iskolát, általában nem jönnek vissza. Szerencsére, az elvándorlási folyamat néhány éve stagnál, ennek talán az az oka, hogy egy kissé javult, pontosabban: nem rosszabbodott a helyzet a mezőgazdaságban.
Huszka Ernő elmondta azt is, hogy a gyógyfürdő felújítása jelenthetné a falu jövőjét. Sok fiatal is van, akik érdekeltek lennének a mini-farmok létesítésében, de nincs meg hozzá a szükséges alaptőkéjük. A helyi közösség tanácsa szívesen segítene és támogatna ilyen projektumokat és kezdeményezéseket, de ez nem áll módjában..
Az iskola a falu lelke
Az ürményháziak számára a helyi általános iskola, amely tavaly ünnepelte fennállásának 170. évfordulóját, a megmaradás záloga. A faluban 1833 óta folyamatosan működik magyar nyelvű oktatás. Már 130 éve a jelenlegi épületében folyik a tanítás. A múltról és a jelenről RÓZSA Ilona tanítónő számol be.
- Az ötvenes években, amikor a falu határában kőolajra bukkantak, elég sok úgynevezett naftás család települt be a faluba. Akkor nyitották meg a szerb nyelvű alsós tagozatot is. Jelenleg is van két kombinált szerb tagozat, kevés gyermekkel. Ami a magyar nyelvű oktatást illeti, 1974-ig helyben működött a nyolcosztályos általános iskola, de a hetvenes évek közepén jött egy hullám, amikor mindent központosítottak. Attól kezdve a felső osztályokban tanuló gyerekeket Zichyfalvára utaztatták. 1975-ben Zichyfalván egy szép, modern iskola is épült, de felmerült a kérdés, hogy az itteni magyar gyerekek miért ingáznak oda, amikor az egész községben csak Ürményházán van homogén magyar ajkú lakosság. Ez az állapot mégis húsz évig tartott. Közben érezhető volt a törekvés, hogy megszüntessék a felsős magyar tagozatokat. Évente kiiktattak egy-egy tantárgyat azok közül, amelyeket az anyanyelvükön tanultak. Mivel a magyar és a román gyerekek létszáma is kicsi volt, például testnevelés és képzőművészet órán összevonták őket. Ez még nem volt akkora gond, de amikor már más tantárgyak esetében is elkezdődött a szerb nyelvű oktatás, akkor a szülők és a helyi közösség vezetőségének a körében felmerült a kérdés, nem lehetne-e visszahozni az iskolát Ürményházára. Ez egy általános megmozdulás volt a faluban, amit az itteni pedagógusok is szívvel-lélekkel támogattak, mindenki megtett mindent annak érdekében, hogy az iskola visszakerüljön, ami sikerült is. Az ürményházi közösség, ez a sziget, minden időben kiállt az iskola mellett. Egyszerű, dolgos emberek lakják a falut, de tudatában vannak annak, hogy mit jelent az iskola egy ilyen kis településen. Az iskola a falu lelke.
Szórványkollégium
Ürményházán is nagy gondot okoz a diákok létszáma, amely elsőtől nyolcadikig 70 és 80 között mozog. A helyzet javítása érdekében született meg a közelmúltban a szórványkollégium létesítésére vonatkozó kezdeményezés. A tervezetről annak vezetője, DULKA Andor tanár nyilatkozott.
- 1995-ben az általános iskola felső tagozatai visszakerültek Ürményházára. A környező magyar falvakban, Udvarszálláson, Fehértelepen és Nezsényben volt magyar nyelvű oktatás az általános iskola negyedik osztályáig, osztatlan tagozaton. Továbbtanulni csak szerb nyelven lehetett. 1996 tavaszán Udvarszálláson szülőértekezletet tartottunk azzal a céllal, hogy a jobb előmenetelű tanulókat és szüleiket rávegyük arra, hogy Ürményházán folytassák tanulmányaikat magyar nyelven. Ezt azonban senki sem vállalta. Időközben Fehértelepen megszűnt a magyar nyelvű oktatás, jóllehet a falunak majdnem a 70%-a magyar. Az idei nyár elején az elképzelésünk találkozott egy felajánlással. Cseh Tibor Ürményházáról elszármazott vállalkozó örökölt a faluban egy házat, s kollégiumnak szánta. Mivel egy elhasználódott, régi típusú parasztházról van szó, amit nem nagyon érdemes tatarozni, a tulajdonossal úgy döntöttünk, tervet dolgozunk ki egy teljesen új objektum felépítésére, amely nemcsak hogy diákotthon lenne, hanem a falu szellemi központja is. Ha ez megvalósul, az ürményházi iskolában tanulhatnának tovább a nezsényi és az udvarszállási magyar gyermekek is. Remélhetőleg intézményesen is támogatni tudjuk, mert akkor a nemzetmegtartó szerepe mellett esélyt jelentene a szegényebb sorsú diákoknak is.
Megálmodói alapítványok segítségével szeretnék működtetni a kollégiumot. Jelenleg a Szórvány Közalapítványnál és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületénél számítanak segítségre. Egyébként szeptemberben már két nezsényi fiú iratkozott be az ürményházi általános iskola ötödik osztályába, akiket egyelőre családoknál szállásoltak el.
Hagyományápolás és diákszínpad
Az Ürményházi Hagyományápoló Kör 1996-ban alakult meg, amelynek a vezetője VIOLA Lujza tanárnő.
- Tevékenységünket a falu hagyományainak a felelevenítésével kezdtük, begyűjtöttük a még élő népszokásokat, és szinte az első naptól kezdve "diákszínpadoztunk". Néhány alkalommal részt vettünk a nemzetközi Betlehemes Találkozón Budapesten, két ízben pedig az Ürményházi Ifjúsági Klub tagjaival Szegeden jártunk informatikai tanfolyamon. A millennium alkalmából rockoperát készítettünk az általános iskola akkori zenetanárának, Nagy Károlynak a segítségével, aki egyben A tékozló fiú című darab rendezője volt. Kilenc előadást élt meg, a 3+2 hangstúdió segítségével pedig a zenei anyagból CD-t és kazettát jelentettünk meg. Két alkalommal rendeztünk meg az evangelizációs szavalóversenyt, a vajdaságiak mellett Magyarországról és Erdélyből is érkeztek résztvevők. Az Ismerd meg Magyarországot! mozgalom alapító tagjai vagyunk. Minden évben megünnepeljük vallási és nemzeti ünnepeinket. Együttműködünk a számunkra környező, de egyébként eléggé távoli magyar településekkel, Udvarszállással, Fehérteleppel. Szoros kapcsolatot tartunk az antalfalvi rádióval. Az Ürményházi Hagyományápoló Kör mellett a faluban működik még a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület is, ők nemrégiben készítettek egy előadást, a Ludas Matyit, amelyben negyvenen szerepeltek. Néhány évig működött egy citerazenekar is, de amikor a tagjai középiskolások lettek, megszűnt létezni.
(A szerző fotói)