Ez itt a kérdés, az viszont nem kérdés, hogy minden olvasónk tudja, honnan származik a címbe emelt idézet. Természetesen Hamlet monológjának első sora a fenti. Az angol nyelvű drámaírás legnagyobb alakja, költő, színész, akit Angliában mint a nemzet dalnokát tisztelnek, William Shakespeare a szerzője, aki Anglia aranykorában, I. Erzsébet uralkodása idején élt és alkotott.

Művei a mai napig a drámairodalom legnagyobb klasszikusainak számítanak, s itt említhetnénk a Hamlet mellett a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom című drámákat, A vihart, a Lear királyt és még nagyon sok mást. Alkotásait az élő nyelvek majd mindegyikére lefordították, színműveit a világ színpadain azóta is játsszák, azok monológjai kultikussá váltak a színházi világban.

Shakespeare születési és halálozási dátumával kapcsolatban máig sok a bizonytalanság. Bár pontos születési dátuma nem ismert, a keresztelési anyakönyv szerint 1564. április 26-án keresztelték meg. Mivel abban az időben az újszülötteket legfeljebb néhány nappal a születésük után keresztelték meg, feltételezhető, hogy 1564. április 23-án látta meg a napvilágot — ez a dátum a julián naptár szerint értendő. Érdekesség, hogy halála is április 23-án következett be, 1616-ban — ez egybeesik Anglia védőszentjének, Szent Györgynek az ünnepével, ami tovább növelte a személye körüli mítoszt. Fontos megjegyezni, hogy Shakespeare korában még a julián naptárt használták Angliában; a ma használatos Gergely-naptár szerint halála május 3-ára esik.

Shakespeare 1588 és 1613 között 37 színdarabot írt, és 154 fennmaradt szonett fűződik hozzá. Neve írásmódja azonban nem volt egységes — maga az író többféleképpen írta alá nevét, például így: Willm Shaksp, William Shakspere, Wm Shakspe, William Shakspeare stb. A ma használt William Shakespeare forma az utókor szabványosítása.

Pályafutása vége felé több művét is közösen írta barátjával, John Fletcherrel. Habár saját korában elismert színész és szerző volt, csak a XIX. században fedezték fel újra, és azóta tartják minden idők egyik legnagyobb drámaírójának.

Magánéletéről is sok érdekességet tudunk. Fiát, Hamnetet 1596-ban, tizenegy éves korában veszítette el. Egyes irodalomtörténészek szerint ennek hatása érződik az 1605-ben megjelent Hamlet című drámájában is. Shakespeare tizennyolc évesen vette feleségül Anne Hathawayt, aki nyolc évvel idősebb volt nála, ráadásul az esküvő idején már várandós volt — ez abban az időben különösen szokatlannak számított. Első gyermekük, Susanna hat hónappal az esküvő után született.

Shakespeare-nek ma már nincsenek élő leszármazottai. Lánya, Susanna egy gyermeket szült, Elizabethet, de ő nem vállalt utódokat. Másik lánya, Judith három gyermeket szült, ám sajnos egyikük sem érte meg a felnőttkort. Bár egyenes ági leszármazottak nincsenek, Shakespeare testvére, Joan révén élhettek rokonai.

Édesapja, John Shakespeare sokféle mesterséget kipróbált: volt kesztyűkészítő, tímár és földműves, de köztiszteletben álló sörkóstolóként is tevékenykedett. Shakespeare-nek hét testvére volt, édesanyját Mary Ardennek hívták.

A híres Globe Színház, melynek társulatában Shakespeare is játszott, 1613-ban leégett. 1997-ben az eredeti tervek alapján újjáépítették, és ma is látogatható Londonban, a Temze partján, nem messze a Millenniumi hídtól.

1592 és 1594 között pestisjárvány miatt bezárták a londoni színházakat, így Shakespeare színdarabok helyett szonetteket kezdett írni — ebből az időszakból maradt fenn a 154 verse.

Az angol nyelvre is jelentős hatással volt, mintegy 3000 ma is használt szót ő alkotott meg vagy vezetett be, például: assassination (merénylet), accommodation (szállás), amazement (csodálkozás), bloody (véres), suspicious (gyanús).

Életében két rejtélyes időszak is volt, amikor eltűnt a nyilvánosság elől: 1578 és 1582, valamint 1585 és 1592 között semmilyen hiteles forrás nem említi. A találgatások szerint ezekben az években vidéken élt, és különféle munkákat végezhetett: talán hentesként, írnokként vagy katonaként dolgozott — de ezek csak feltételezések.

Sokan találgatják, hogy volt-e homoszexuális hajlama. Bár erre nincs egyértelmű bizonyíték, egyesek a szonettek témái, a házasságról vallott nézetei és a családjától való távolléte alapján gyanítanak ilyesmit.

Már az 1920-as években egyes tudósok megkérdőjelezték, hogy valóban Shakespeare írta-e a neki tulajdonított műveket. Az elmélet szerint a műveiből kibontakozó műveltsége nem áll összhangban azzal, amit egy kisvárosi iskolában szerezhetett. Néhány kutató úgy véli, a valódi szerző egy arisztokrata, Edward de Vere, Oxford grófja lehetett, aki titokban alkotott, míg Shakespeare csak a nevét adta a darabokhoz. Ezt az elméletet azonban a legtöbb irodalomtörténész elveti.

Shakespeare darabjaihoz nem maradtak fenn eredeti kéziratok, mivel előadás előtt csak néhány napig próbálták a műveket, és soha nem készült hivatalos szövegkönyv. A fennmaradt változatokat többnyire a színészek emlékezetéből vagy jegyzeteiből rögzítették.

Egy érdekes történet szerint a Globe Színházat egyszer szó szerint „ellopták”: miután a társulat szerződését felmondták a The Theatre nevű színház telkén, a színészek — egy asztalos és barátaik segítségével — lebontották az épületet, és az anyagokat átszállították egy új helyszínre, ahol később felépítették a Globe-ot.

Bár a Westminster-apátságban található a róla készült legnagyobb költőszobor, Shakespeare nem ott nyugszik, hanem szülővárosában, Stratford-upon-Avonban. Sírján egy vers olvasható, mely megátkozza azokat, akik megzavarnák nyugalmát — emiatt a sírt a mai napig nem nyitották fel, bár egyes legendák szerint elveszett kéziratai is ott lehetnek.

Shakespeare műveit több mint 80 nyelvre fordították le — a magyar közönség először Petőfi Sándor és Arany János fordításai által ismerhette meg őt. Külön érdekesség, hogy a Hamlet és a Sok hűhó semmiért még a Star Trek sorozatban létező klingon nyelven is megjelent.