Óbecse szorgalmas polgárairól és artézi kútjairól híres, mondta üdvözlőbeszédében a város polgármestere, Dušan Jovanoviæ azon az avatóünnepségen, amelyet a városközpontban és az Alsóváros centrumában tartottak. Felszentelték és felavatták azokat a kutakat, amelyek Uniós program segítségével, szlovákiai hozzájárással készültek. Megnyugtató érzés volt együtt látni a két város polgármesterét, Dušan Jovanoviæot és Mézes Sándort, Berényi Józsefet, Szlovákia külügyi államtitkárát, Knézi Péter óbecsei alpolgármestert és munkatársaikat, valamint a pravoszláv és a katolikus egyház képviselőit.
Óbecsén mindig működtek artézi kutak. Amikor egyszerre kettő is felmondta a szolgálatot, a város polgárai segítségére sietett a szlovákiai Galánta, Óbecse testvérvárosa. Szlovákia uniós tag, így részt vállalhatott az Unión kívül rekedt országok felé irányuló fejlesztési programokban. Eddig 200 program részvevője, és első ízben fordult elő, hogy olyan projektumban vett részt, amelynek során, két testvérváros összefogása jöhetett létre. Az együttműködés lehetősége továbbra is adva van, s ahogyan az államtitkár fogalmazott, élni kell vele.
Mézes Sándor, Galánta polgármestere a galántai és az óbecsei kedvező kapcsolatokról szólt, reményét fejezve ki, hogy az óbecseiek egészségben és sokáig fogják hasznát venni a kutaknak.
Dušan Jovanoviæ, a város polgármestere örömét fejezte ki, hogy a vizek hosszú hagyománya a szlovákiai segítségnek köszönhetően nem szakadt meg.
Knézi Péter alpolgármester a vizek éltető és összekötő erejéről szólt, tiszteletét és köszönetét fejezve ki a neves vendégeknek.
A kutakat ft. Fuderer László belvárosi, ft. Pósa László alsóvárosi katolikus plébános és Milan Maliniæ pravoszláv plébános szentelték fel. Dominik Ralbovsky katolikus káplán szlovák nyelven köszöntötte a vendégeket és mondott köszönetet.
Ilyen rendezvények során felmerül az emberben a gondolat, hogy mennyire egy a sorsunk. A kutak vizéből ihat mindenki, nemzeti, vallási vagy egyéb megkülönböztetés nélkül. Vajon miért nem lehet ugyanezt tenni az élet minden szegmentumában? Egy országban élünk, közös múlttal és azonos jelennel. A jövőn még dolgozni kell, de nem lehetetlen, sőt, ez közös feladat is!