A CeSID közvélemény-kutatásának ismertetése a Magyar Házban (Molnár Edvárd felvétele)

Rendkívül tanulságos beszélgetésre került sor az elmúlt héten a szabadkai Magyar Házban. Az MNT kezdeményezésére bemutatásra került annak a közvélemény-kutatásnak az eredménye, amelyet a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) végzett még 2007 őszén a Szerbiában élő négy nemzeti közösség (magyar, horvát, cigány és bosnyák) 200-200 tagjának bevonásával e közösségek helyzetével és nemzeti tanácsaikkal kapcsolatban.
A felmérést a neves belgrádi közvélemény-kutató, prof. dr. Zoran Lučić és munkatársai végezték Szabadka, Zombor, Topolya, Kishegyes és Zenta község területén és tárták a Magyar Házban megjelentek elé.
A közvélemény-kutatók elsősorban arra keresték a választ, hogy a saját megítélésük szerint hogyan élnek ezek a közösségek, milyen a részvételük a politikai életben, mit gondolnak pártjaikról, vezetőikről, nemzeti tanácsaikról...
A felmérés szerint a délvidéki magyarok 7 százaléka gondolja úgy, hogy jól él a családja, 31 százaléka, hogy elviselhetően, 24 százaléka pedig, hogy nehezen... (Hasonlóképpen vannak ezzel a többiek is.) Az egyik legnagyobb gond nálunk a munkanélküliség (68% gondolja így) -- a horvátoknak ezt ,,mindössze' a 49%-a tartja súlyos gondnak.
A magyar megkérdezettek legnagyobb mértékben a köztársasági elnökben bíznak, a szerb kormányfőben, parlamentben és rendőrségben pedig a legkevésbé.
A megkérdezett horvátok és magyarok több mint ötven százaléka járul az urnák elé választások alkalmával, a bosnyákok és romák ennél jóval kisebb arányban. Amit eddig is tudtunk, azt most a felmérés megerősítette: a választások alkalmával a vajdasági magyarok és horvátok jelentős százaléka szavaz a belgrádi központú, magukat demokratikusnak valló szerb pártokra, a másik két közösség óriási többsége a saját nemzeti pártjára (pártjaira) voksol. (A beszélgetésen elhangzott, hogy a felmérés még 2007 őszén készült, a Magyar Koalíció létrejöttével, a délvidéki magyar közösség összefogásával ez a tendencia nálunk megváltozni látszik.)
A nemzeti tanácsokkal kapcsolatban a magyarok és horvátok esetében meglehetősen lehangoló a helyzet: a megkérdezettek nagyon kis százaléka hallott csak róluk, tudja felsorolni, hogy mi mindent tettek a közösség érdekében. A magyarok 78 százaléka válasz nélkül hagyta azt a kérdést, hogy megítélése szerint mit tehet az MNT a közösségért, milyen elvárásai vannak vele kapcsolatban, mintegy 60 százalékukat nem érdekli, hogy a jövőben milyen módon választjuk meg a nemzeti tanácsot. Nagyfokú tájékozatlanságról és közönyről van tehát szó.
(A rendezvényen a CeSID felmérésével szembesítették azt a dr. Gábrityné Molnár Irén nevével fémjelzett kutatást, amely szerint a megkérdezett vajdasági magyarok csaknem 3/4-e elégedett a Magyar Nemzeti Tanács tevékenységével, s vannak elképzelései jövőbeni feladataival kapcsolatban.)
A CeSID felmérése most a választások küszöbén mindenesetre arra figyelmeztet bennünket: az MNT-nek, pártjainknak, civil szervezeteinknek, intézményeinknek, történelmi egyházainknak, kiemelkedő közéleti embereinknek, a köz véleményét formáló tájékoztatási eszközeinknek még nagyon sokat kell tenniük a közöny és érdektelenség oszlatásában, a magunk jobb megismerése érdekében.