Mit is nevezünk komposztálásnak? Az újrahasznosítás egyik hatásos módszere, melynek során a szerves anyagok szabályozottan bomlanak le, és egy új szerves anyag, humusz keletkezik. Kémiai szempontból egy oxidációs bomlási folyamatról beszélünk, melynek eredményeként szén-dioxid, ásványi anyag és humusz jön létre.
A komposztálás minden tekintetben hasznos, mivel csökkenti a háztartások szerveshulladék-mennyiségét. Ha azt tartjuk szem előtt, hogy a háztartások évente fejenként 500–600 kg hulladékot termelnek, és ennek 30%-a olyan szerves anyagokból tevődik össze, amelyek költséghatékonyan és egyszerűen komposztálhatóak, akkor nagyon is hasznos tevékenységről beszélhetünk. Emellett ez a hulladék nem kerül a szemétlerakókba, és nem is égetik el. A komposztálás során keletkezett szén-dioxid jóval kevesebb, mint a hulladék elégetésekor felszabaduló gáz, tehát csökken a levegőszennyezés és az üvegházhatás mértéke is. A megtermelt humusz egyúttal mindig hasznos, akár a virágágyások létrehozásakor, akár a szabadföldi növénytermesztés esetén.
Milyen a szakszerű komposztálás?
A szabadban, de akár a lakásban is végezhetjük. Persze a lakásban folytatott művelet esetén ügyelni kell arra, hogy itt is egy elkülönített helyet válasszunk, mely alkalmas a komposztálóedény tárolására, és szellőztethető.
A biológiai lebontás során az a legfontosabb, hogy megfelelő arányban kerüljön a komposztálóba nitrogénben és szénben gazdag szerves hulladék. Ha ez nincs így, akkor a lebontásért felelős mikroorganizmusok nem tudják elvégezni a munkát, és a humusz helyett egy rothadó, bűzlő hulladékkupac fog díszelegni a kertünkben, illetve a lakásunkban. A szakértők szerint ahhoz, hogy a lebomlási folyamat zökkenőmentesen történjen, illetve hogy ideális körülményeket teremtsünk a mikroorganizmusok számára, 75% zöld hulladékot (zöldség, gyümölcs, fű stb.) és 25% barna hulladékot (száraz kóró, gally, forgács, mulcs, száraz falevél stb.) kell összekeverni.
Feltehetjük a kérdést, hogy miben is van elegendő nitrogén és szén. Jellemzően több a nitrogén a konyhai zöld hulladékban, a zöld fűfélékben és a gyümölcsökben vagy azok maradványaiban, míg több szén található a forgácsban, gallyakban, szalmában és a száraz kóróban. A komposztálásra felhasznált anyagok aránya a massza szerkezete szempontjából is lényeges. Ha egymásra tesped a sok konyhai hulladék, az oxigén hiányában rothadni fog a kupac. Ezért fontos a vázanyagok (gally, forgács, szalma, kóró) hozzákeverése a komposzthoz.
Mit kell ellenőrizni a komposztálási folyamat során?
A sikeres és megfelelően működő folyamat során hő keletkezik, ezt tenyerünket a komposzthoz közelítve ellenőrizhetjük. Figyelni kell a szagokra is! Ha rothad és penészedik a komposzt, kevés az oxigén, lazítani, keverni kell az anyagot. A rothadást azonban előidézheti a túlzott nedvesség is! Ügyeljünk arra, hogy a szerves hulladék ne álljon sokáig a tárolókban vagy szabadon, hanem mielőbb kerüljön a komposztálóba. Ha kiszáradt, meg kell öntözni, ha túl nedves, az említett száraz anyagot kell hozzákeverni.
Milyen hulladékok kerülhetnek a komposztálóba?
Ahhoz, hogy a folyamat sikerélménnyel érjen véget, fontos a bekerülő alapanyagok szelektálása. A konyhai hulladékból bekerülhet: zöldségmaradvány, gyümölcsmaradék, kávézacc, összetört tojáshéj, teafű, virágmaradvány, apróra vágott déligyümölcsök. A kerti hulladék közül beletehetjük a frissen vágott füvet, feldarabolt gallyakat, forgácsot, fűrészport, összetört kórót, száraz falevelet. Egy kevés fahamu és föld is belekerülhet. Semmiképp ne jusson a komposztba: hús, kenyér, csontmaradvány, záptojás, égett étolaj, gyógyszer, vegyszer, veszélyes hulladék. A gallyakat 2-3 cm hosszúságúra aprítsuk fel. Diólevelet és a tűlevelű fák maradványait lehetőleg ne tegyük bele.
Mikorra érik meg a komposzt?
Elkészüléséhez 3–12 hónapra van szükség, ám mindig ajánlott egy évet várni a felhasználással. Ekkorra már minden összetevő lebomlik. A folyamat valamennyire felgyorsítható állandó ellenőrzéssel és átforgatással. Az érett komposzt sötét, feketésbarna, könnyen morzsálódik, tavaszi eső áztatta földre emlékeztető illatú. Felhasználás előtt ajánlott átrostálni, majd a fennmaradt részeket visszahelyezni a komposztálóba. A keletkezett humuszt felhasználhatjuk a növények ültetésekor, cserepekbe, balkonládákba rakhatjuk, zöldségfélék, gyümölcsösök, szőlőültetvények talajának feljavítására is alkalmas.
Miből készíthetünk komposztálót?
Ha nem akarunk keretet vagy úgynevezett komposztsilót készíteni, akkor prizmában is tarthatjuk. Nem túl esztétikus, de könnyen hozzáférhető és forgatható. Ez esetben 120 x 120 cm alapterületen, 1,5 méter magasba lehet rakni. Komposztsilót legcélszerűbb fából készíteni (raklapból, deszkából), de lehet fonott, műanyag és dróthálós is. A lényeg, hogy szellős és környezetbarát legyen. A ládák esztétikusak, de egy kissé nehezebb a hozzáférés és a forgatás. Elhelyezés tekintetében a legjobb félárnyékos helyre tenni. Ne érje direkt napfény, de az esővíz se mossa el. Kerüljük az agyagos talajt. Szükség van szerszámokra is: villa és lapát a forgatáshoz, metszőolló és kisbalta az aprításhoz, öntözőkanna vagy locsolócső és fólia vagy textília a takaráshoz.
A hulladékhoz való viszonyulás egy fontos tanulási folyamat, sokakban felnőttként tudatosul ez a probléma. A komposztálás határozottan érdekes eleme ennek a tanulásnak, hiszen itt a természet körforgását követhetjük nyomon. Bátran vágjunk bele!
