A népszerű színész 1893-ban született Süllyén, Nógrád vármegyében, de évekig a szabadkai színház tagja volt, Nádassy József szerződtette táncoskomikusnak - Már 1929-től a budapesti Terézkörúti Színpad reflektorfényében szórakoztatta a nagyérdeműt, de fellépett a Pódium színpadán, megkedvelték a Művész Színházban, az Ifjúsági Színházban, 1952-ben a Vidám Színpad szerződtette - Ő volt a híres/hírneves Sajó Vadnai László, a kabarékirály egyfelvonásosaiban - A szabadkai színházban először Jacoby Viktor Leányvásár című operettjében mutatkozott be Fritzként, és hatalmas sikert aratott, táncaival elbűvölte a közönséget - A szabadkai utcán mindenki felismerte, kezet akartak rázni vele, de kedvelték másutt is, ahol megfordult: Makón, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Újvidéken, Marosvásárhelyen és természetesen Budapesten - 1959. február 27-én hunyt el - Leánya, Komlós Juci, a magyar színpadok sztárja, Szabadkán született
Vadnai László, a magyar kabarékirály, aki Hollywoodban is megfordult, és több mozifilm szövegkönyvét tette le a rendezők asztalára, egy nagy generációhoz tartozott. Barátai, ellenségei sokat meséltek róla. Kortársai - Salamon Béla, Kellér Dezső, Nádasi László, Stella Adorján, Zágon István, hogy néhány nevet említsünk a teljesség igénye nélkül - sokra becsülték, de mi attól tartunk, hogy a rovat olvasóinak többsége csupán a Hacsek és Sajó című párjelenetekre emlékezik, pedig Vadnai már 18 évesen népszerű volt, és megbízható munkatárs, kabarészerző, Őfensége szobája című egyfelvonásosát nemcsak a Terézkörúti Színpadon, hanem a világ majdnem valamennyi teátrumában előadták. Legkevesebb kétszáz (!) egyfelvonásost, tíz egész estét betöltő színdarabot írt, s filmjeivel - Meseautó, Havi 200 fix, Csúnya lány stb. - több nemzedéket szórakoztatott. A Hacsek és Sajó tette mégis népszerűvé. Vadnai László egy napon rábökött a telefonkönyvben egy névre: Sajó, olvasta. Újra rábökött egy névre: Hacsek. Így született meg Hacsek és Sajó. A színpadon Komlós Vilmos lett a hangoskodó Sajó, Herceg Jenő a mindent félreértő Hacsek. Mindketten frenetikus sikert arattak, ahol csak felléptek...
Komlós Vilmos útja nem vezetett azonnal Budapestre, sokáig vidéken tanulta a szakmát. Nógrád vármegyében, Süllyén született 1893-ban. Évekig a szabadkai színház tagja volt, Nádassy József, a teátrum direktora szerződtette táncoskomikusnak. Garay Béla, a Színészarcképek című könyvében (Forum Könyvkiadó) így emlékezik meg Komlós Vilmos pályafutásának kezdetéről:
,,Dobogó szívvel lépett be az üzletbe. Egy szemüveges, angol bajuszos, elegáns férfi megkérdezte:
- Mit óhajtasz, fiam?
- Kérem, szeretnék belépni tanoncnak.
- Hogy hívnak?
- Klein Vilmosnak.
- Milyen iskolát végeztél?
- Négy polgárit. A Wesselényi utcaiba jártam.
- Jó volt a bizonyítványod?
- Igen, jeles bizonyítványom van."
Így lett Komlós Viliből divatáru-kereskedő. De aztán egy napon egyik barátja meghívta a szabók szakegyesületébe megnézni a műkedvelő színjátszók előadását. Komlós Vilmos szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Megismerkedett az egyik szereplővel, aki évek múltán az ország egyik legnépszerűbb mulattatója lett, Salamon Bélának hívták. Salamon beszélte rá Komlóst, hogy csatlakozzon a csoporthoz. 1912-ben már beiratkozott a színészegyesület tanodájába, a vizsgákat is letette, és dobogó szívvel várta azt a direktort, aki szerződteti, meghívja színházába. Nem kellett sokáig várnia. Nádassy József, a szabadkai társulat első embere, aki szívesen foglalkozott a fiatalokkal, azonnal magához hívatta, elbeszélgetett vele, és máris az orra alá tolta a szerződést. Komlós Vilmos tehát Szabadkán kezdte - táncoskomikusként. Szabadkán 1912. október 22-én gördült fel a függöny, kezdődött meg az újabb évad. Jacoby Viktor Leányvásár című nagyoperettje hatalmas sikert aratott, Komlós Vilmosnak köszönhetően is. Abban az évadban a következő nevek voltak olvashatók a plakátokon: Remete Géza rendező, továbbá Falk Erzsi, Kanizsai Elza, Molnár Janka, Nádassyné Takács Jolán, Peterdy Etus, Sinkó Gizi, Rásó Ida, Verő Janka, Burányi Ferenc, Káldor Dezső, Farkas Béla, Fenyő Aladár, Thuróczy Gyula, Nagy Dezső, Korda Sándor - és Komlós Vilmos. (A következő évadban a direktor Garay Bélát is szerződtette...)
Komlós Vilmos ,,önmagát találta ki'. Ha belépett a színpadra, és felderült a közönség, odavoltak érte. Szemei bemosolyogták az egész nézőteret. Fiatalon csikóra emlékeztetett, öregen, sápadtan, összetörve egy huncut Mikulásra. 1929-től már a budapesti Terézörúti Színpad tagja volt. Annak megszűnése után, 1936-ban átszerződött Békeffi László Pódiumához. Évekig szerepelt a Művész Színházban és az Ifjúsági Színházban. Moliére-vígjátékokban komédiázott, például a Képzelt betegben, megkapta a címszerepet az Úrhatnám polgárban. 1952-ben a Vidám Színpad tagja lett, haláláig a magyar főváros legnépszerűbb színházának színpadán csalt örömkönnyeket a néző szemébe. Megírták: ,,Nem egyszerűen komikus volt, hanem alakító, jellemábrázoló színész: mint minden igazi nagy komédiásnak, a rögtönzés volt a legkedvesebb műfaja.' Leánya, Komlós Juci - róla már megemlékeztünk ebben a rovatban - a magyar színpadok ünnepelt sztárja, Szabadkán született. A ,,kis Komlós'-t, ahogyan becézték, Szabadka magához ölelte, a szívére szorította. Egyik rajongója, Tumbász Lázó, a régi Pest Szálloda és étterem bérlője kiadta a főpincérnek, hogy naponta két ebédet adjon a művész úrnak. Komlós is már csak legenda. Megírta Hol volt, hol nem volt... című élettörténetét. Ebben Szabadkáról is megemlékezik, mert hiszen élete legszebb évei ehhez a városhoz, a szabadkai színházhoz kötődtek...