Az első helyszínen, Muzslya központjában, a művelődési egyesület előtti szobornál Kovács Jolánka, a SZJMSZ elnöke mondott beszédet.

— Falunk szülöttje, Sziveri János Sinkó-díjas költő, az Új Symposion legendás főszerkesztője, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki Reményi József Tamás szavaival „földönfutó volt, helyét kereső vándordiák, zabolátlan írástudó, nagybeteg bujdosó”, harmincöt évvel ezelőtt, harminchat évesen hunyt el Budapesten. A költő szobrát 2020-ben avattuk fel. N. Czirok Ferenc, a Színpad megálmodója és alapítója, több ízben elnöke és a szobor állíttatásának kezdeményezője sajnos már nem érhette meg ezt az eseményt, egy hónappal korábban távozott közülünk. Sziveri János vajon milyen lenne hetvenegy évesen? Politikus biztosan nem lett volna, és politikus költő sem. A kompromisszumkészség, mely mindig is hiányzott belőle, hiszem, hogy később is messze elkerülte volna. Makacs igazságérzete, éleslátása, a társadalom és közvetlen környezete rezdüléseire való érzékenysége határozta meg jellemét, de verssorait is, és ma is „sziverisége” egyedi és kardinális jegyeit alkotná.

Kovács Jolánka

Kovács Jolánka nyilatkozatában elmondta, a Sziveri nevét viselő színpad tagjai eléggé megfogyatkoztak ennyi év után.

— 1992-ben alakultunk, az idén harminchárom évesek vagyunk, ez a krisztusi életkor, és bizony van szimbolikája. Fiatalok nem nagyon jönnek, egészen más idők járnak manapság. Valamikor különböző szakosztályaink voltak, például létezett a drámacsoport is, fiatalokkal vittünk színre hét-nyolc előadást. Gyakran szerveztünk koncerteket, film- és irodalmi esteket, képzőművészeti kiállításokat.

A megemlékezésnek az is egy nagyon szép színfoltja, hogy a jelenlévők hoznak magukkal Sziveri-verseket, és felolvassák őket. Aki ezt teszi, az közelebb érzi magát a költőhöz, megérti a napnak a jelentőségét. A szülői ház udvarán ezúttal is jó néhány költemény elhangzott az ismertek és a kevésbé ismertek közül is.

Családtagok tiszteletadása

Miután megkoszorúzták Sziveri János mellszobrát, az egybegyűltek a Hunyadi János utca 98-ba mentek, ahol Sziveri a gyermekkorát töltötte. Koszorú került a ház falán lévő domborműre is. Az emléknapon rendszerint Mák Andrea is verset mond, de ezúttal egy kis beszédet is felolvasott a családi háznál.

— Miközben itt állunk, és az emlékek árnyékában tisztelettel gondolunk rá, tudjuk, hogy amit ránk hagyott, az több mint egyszerű szavak — egy olyan örökség, amely továbbra is formálja a közösségünket, és amely minden évben újra és újra visszavezet minket ahhoz a vidéki egyszerűséghez, amelyet ő mindig is képviselt. Sziveri János költészete nem csupán az egyszerű szavak játékán alapult, hanem a mögöttük rejlő mélyebb gondolatokon és érzéseken is. Művei az érzelmi, társadalmi és politikai valóságok kifejezői, miközben őszintén és nyíltan tette fel kérdéseit az élet és a világ működéséről. Az ő költészete mindig is a személyes tapasztalatokon alapult, de egyben olyan univerzális kérdéseket is feszegetett, amelyek ma is aktuálisak és elgondolkodtatóak. Őszintesége, mély filozófiai gondolkodása és éles kritikai érzéke minden egyes sorában megjelenik. Nem riadt meg attól, hogy szembenézzen azzal a világgal, amely körülvette, amelyben élt. Munkáival arra ösztönözte olvasóit, hogy ne féljenek kérdéseket feltenni, és merjenek gondolkodni. Az ő költészete nem csupán esztétikai élményt nyújtott, hanem mélyebb, társadalmi és politikai összefüggésekre is rávilágított. Verseinek minden szava egy új világot teremt. Művei szinte életre kelnek, alakot öltenek, és kézen fogva vezetnek egy olyan utazásra, amelyet örökké emlegetünk. Mély nyomot hagy bennünk a mondanivalója. Alkotásaival egyszerre hökkent meg és varázsol el. Metaforáival és képeivel bármely olvasó könnyen tud azonosulni. Ő is azon költők közé tartozik, aki bármi áron az igazságot énekelte meg szerzeményeiben. Szinte biztos, hogy ha akkoriban nem pusztította volna el a társadalmi igazságért való hajthatatlan küzdelme, akkor most is, 2025-ben, hetvenegy évesen is még mindig ezért harcolna. Példáján felbuzdulva legyünk mindannyian szélhercegek, álompolgárok, a Kos jegyében éljük hétköznapjainkat, és senki lábához ne rogyjunk. Muzslaiakként ne engedjük veszni hagyni az emlékét, olvassuk a verseit, és beszéljünk minél többet róla. Útravalónak mindannyiunk szívébe egy kis általános iskolás, vagány, intelligens és életörömmel focizó, szabad Sziveri Jancsit kívánok — hangzott el.

Az emlékezők később jóízű beszélgetést folytattak egymás között. Olyan sziveris hangulat uralkodott.

Sziveri János fia, Sziveri Gábor

Emlékezők Sziveri János szobránál

A családi ház udvarán Mák Andrea osztotta meg gondolatait a költőről

Dombormű koszorúval (a szerző felvételei)