Kőketánc a szőke Tisza mellett
Zséli Ágnes
2021.07.05.
LXXVI. évf. 26. szám
Kőketánc a szőke Tisza mellett

Népzenétől volt hangos június 26-án, szombaton Törökbecse, a huszonnegyedik alkalommal megrendezett énekes népigyermekjáték- és néptáncvetélkedőn, a Kőketáncon. Az egynapos fesztivált egy év kihagyás után ez alkalommal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya szervezte meg.

Az óvodásoknak, általános iskolásoknak rendezett vetélkedőnek első alkalommal adott otthont a Tisza menti, bánáti település. A virágokkal övezett, szabadtéri színpadon 48 csoport mutatkozott be. A néphagyományok iránti lelkesedésben nem volt hiány sem a résztvevők, sem a koreográfusok, de még a szervezők körében sem, akik szinte már repesve várták a Kőketáncon való fellépést.

Bácskai gyermekjátékokkal elsőként a péterrévei Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesület Höcögők csoportja állt a közönség elé. A kicsik örömmel meséltek szereplésükről. A hétéves Pecze Bartos már négy éve ropja a táncot. Azt mondta, ő bizony azt szereti, amikor a csoportban mindig valami újat tanulnak, de különösen büszke arra, hogy népi viseletbe öltözhet. A Höcögők csoportját Párducz Fanni három éve erősíti, aki minden alkalommal a szalagos hajfonatára a legbüszkébb.

Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Csibész táncegyüttesének kicsinyei is lelkesen készültek a bemutatkozásra. Ők A nagy fogás című összeállításukról meséltek. A produkcióban ugyanis mindenkinek külön szerep jutott. A nyolcéves Barta Anasztászia a társaival somogyi táncot mutatott be. A fiúkat csúfoltuk — jegyezte meg a kilencéves Horváth Dorka, míg a harmadikos Fazekas Róbert kijelentette, hogy a fiúk mindeközben a színpadon pecáztak. A Csibész táncegyüttesen kívül az óbecsei Cseszák Balázs néptáncoktató még 8 csoportot készített fel: 

— Mi 9 csoporttal érkeztünk, Óbecséről 5-tel, míg Zentáról és Péterrévéről 2-2-vel. Ez mintegy 400 gyermek. A kisebb korosztály képviselőivel még csak tanuljuk a táncokat, mert ők még szeretnek játszani, ezért velük játékos elemeket is szívesen elsajátíttatunk. Mondhatom, hogy igazán fejlett az énekhangjuk, szeretnek megmutatkozni, ezért az óbecsei fiatalabb alsós csoportunk somogyi ugróssal és játékokkal lépett fel.

A Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület Sziporka táncegyüttesének kicsinyei a felkészítő pedagógusukkal, Szakács Tamással együtt már izgatottan várták a Kőketáncon való részvételt. Egyébként az egyesületben jelenleg mintegy nyolcvanan néptáncolnak. A harmadik osztályos Varkula Anna elárulta, Törökbecsén nagyon jól érzi magát. Nem volt ezzel másként Hajvert Zalán sem, aki hat éve táncol. Arról is mesélt, hogy sokat gyakoroltak azért, hogy kitűnően szerepelhessenek a Kőketáncon. 

— Már repesve vártuk, hogy újra feléledjen a néptáncos zene Vajdaságban. Az élő zenére való táncolás, a barátkozás, az újra találkozás mind a kisebbek, mind a nagyobbak esetében közösségépítő jelleggel bír, ami rendkívül fontos — hangsúlyozta Szakács Tamás.

A törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület három csoporttal mutatkozott be, köztük az Apróka táncegyüttessel, melynek a tagjai szinte az egyesületben cseperedtek fel, bizonyítva, hogy a bánáti faluban mindmáig töretlenül él a népi hagyományok őrzése. A mindössze tizenkilenc éves Vastag Annamária néptáncoktató immáron tizenöt éve tevékenykedik az egyesületben:

— Az Aprókák nemrégiben még körülöttem szaladgáltak, most pedig együtt táncoltunk. Ez hihetetlen! — hallottam Annamáriától, aki arra is kitért, rendkívül büszkék, hogy az idén éppen náluk szervezték meg a Kőketáncot, mert fontos, hogy a szórványban is ápolják a néphagyományokat.

A talpalávalót többek között a Fokos, a Juhász, valamint a Csalóka zenekar húzta.

A rendezvény társszervezője pedig ez alkalommal a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület volt. Ilia László, az egyesület titkára rámutatott, az ilyen jellegű rendezvény mindenképp erősíti a bánáti település magyar közösségét, egyszersmind hozzájárul a hamarosan esedékes kiemelt jelentőségű fesztivál sikeresebb megrendezéséhez is: — Ez főpróba volt a Gyöngyösbokrétára és a Durindóra, melyet szeptember 25-én és 26-án rendezünk meg ugyanezen a helyszínen. 

A Kőketáncon az idén nem volt minősítés, a csoportok fellépését azonban háromtagú, magyarországi szakzsűri véleményezte. A nemes feladatra Asztalos Kiss Zsuzsannát, Zóka Évát és Horváth Tibor néptáncpedagógus-koreográfust az Örökség Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Népművészeti Egyesület és annak elnöke, Sikentáncz Szilveszter kérte fel.

Szabó Gabriella fő szervező szerint nagyon jó, hogy a különféle szemlék és vetélkedők végigkísérik a vajdasági magyar gyerekeket:

— A Kőketánc arra ad lehetőséget, hogy egészen kicsi koruktól bemutatkozhassanak. Itt van még a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedő, azt követi a középiskolások vetélkedője, majd pedig a Durindó és a Gyöngyösbokréta. Ily módon teljes egészében lefedjük a népzenei, néptáncos vonalat, amiért a magyarországi szakemberektől is dicséretet kaptunk. Egyediek vagyunk abban, hogy a gyerekek és a fiatalok kezét nem engedjük el egészen a felnőttkorukig.

Az idei Kőketáncra 30 vajdasági településről mintegy 900 gyermek 200 kísérővel érkezett.

Fényképezte: Zséli Ágnes

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Jó Pajtás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..