A vándor jellegű esemény, mely ezúttal is több száz résztvevőt serkentett aktív moccanásra, a három részre szabdalt, néhai Körös–Maros-közi Szent Társaság (utód)gyülekezeteinek összejövetele. Létrehívásának esztendeje 2013 volt, a házigazda szerepét pedig — az ideit megelőzően — Makó, Temesvár, Békés, Arad-Belváros, Nagybecskerek, Szentes, Lugos és Sarkad gyülekezetei vállalták magukra. Az Úr megtartó kegyelmében bízva, egymással pedig összefogódzva. A jövő évi, mi több, jubileumi egyházmegyei nagy találkozó Torontálvásárhelyen lesz. Ez utóbbi gyülekezet küldöttsége vette át a megbízatást meg a gazdagon felpántlikázott vándorzászlót. A találkozót záró elbocsátó áldás s a nemzeti ima akkordjainak felzúgása előtt.

Úton lenni. Vagy inkább válaszúton? A pusztaságból kimagasló tornyot lehetetlen nem észrevenni. Messziről is. Azt viszont, mily óriásivá duzzadt körülötte a közúti tranzitforgalom… Hídról le. Hídra fel. Oda. Vissza. Egyre ingerültebben. Pedig nem volt ez mindig így. Tudom. Egyszerűen nem lehetett! Igaz, akkortájt még a Fehér-Körös méltóságába sem gázoltak bele minden küllőre a szép emlékű vashídján áthaladók, miképpen a templomtoronyban lakozó harangok szavát sem nyomta el a dübörgő gépjárművek zaja, robaja.

A találkozó délelőttjén az Úr igéjét (1Kor 12,12—27) ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tolmácsolta, prédikációjában többször is nyomatékosítva az együvé tartozásunk tényét, lényegét és fontosságát. Mint mondta, nem vagyunk egyedül! Mindnyájunk mellett van legalább egy testvér, akivel a krisztusi egység „ragasztója”, vagyis a szeretet az igazi kapocs. Az a kohéziós erő, amely csodákra képes. Önmagunkban és általunk közösségeinkben is. Csupán tudnunk és mernünk kell észrevennünk egymást, illetve törődnünk egymással. Az oly divatos széthúzásaink, pártoskodásaink, féltékenykedéseink, meghasonulásaink… helyett.

Hol vagyunk s hogy vagyunk? Ezekre a kérdésekre próbáltak rövid, előadónként szűk 8 percbe sűrített, helyenként képi prezentációval is alátámasztott beszámolóik révén választ adni az (utód)egyházmegyék (Békés — Demeter Ottó esperes és Dobos Ágoston presbiter; Csongrád — Juhász András esperes; Bánát — Kovács Csaba magyarittabei lelkipásztor; Temesvár — Bódis Ferenc esperes; Arad — Vékony Zsolt egyházmegyei tanácsos, ifjúsági előadó) képviselői. A házigazdák nevében nt. Papp József lelkipásztor üdvözölte az egybegyűlteket, a világi felszólalók közül pedig dr. Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának vezető konzulja, Chereji Florin-Flavius, Kisjenő város polgármestere (ez utóbbi szavait Bíró Zoltán alpolgármester tolmácsolta), valamint Tóth Csaba főispán, Arad megye prefektusa mondott alkalmi köszöntőt.

Részesei lehettünk továbbá az aradi református egyházmegye kórusa és a vele vállvetve dolgozó ifjúsági zenekar szolgálatának, Szabó Csilla karnagy, tanárnő felkészítésében. Ezután dr. Hegyi Ádám történész, a Szegedi Tudományegyetem docense a Békés—bánáti Református Egyházmegye történetében végzett kutatásainak legújabb pillanatképeit vázolta fel. Az idei találkozó moderátora nt. Tóbiás Tibor György aradi esperes volt, aki később, a délutáni istentiszteleten ágendás lelkészként is szolgált.

Az idei találkozó kísérőprogramjai között két tárlat és egy negyedórányi időtartamú orgonakoncert kapott helyet. A régi parókián Brittich Erzsébet simonyifalvi származású (1953) aradi képzőművész/író alkotásaiból nyílt kiállítás: főszerepben az alkotónak az aradi református egyházmegye templomait ábrázoló linómetszet-lenyomataival. Az új parókián viszont egy valóban rendhagyó építkezés korhű fotói meséltek. Arról a közösségi összefogódzásról, amelynek gyümölcseként 1939-ben, ráadásul mindössze kilenc hónap alatt, új templom épülhetett fel a régi helyén. Puskás Balázs templomi orgonajátékát az udvaron felállított nagy sátor alatt lévők is élvezhették.

A délutáni, úrvacsoraosztással teljessé tett istentiszteleten ft. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Ígét (Lk 14,15). Szólván általa az Úr bőséges és önzetlen vendéglátási szándékáról. Arról a kitartó hívásról, amely alól/elől az ember lépten-nyomon kibúvókat keres. Jó és frappáns(nak) tetsző kifogásokat. Odázva, hárítva el magától egyre az invitációt. A megszólítás fölé pedig éppenséggel azokat a javakat helyezve, amelyeknek viszont kizárólag az Úr kegyelméből lehet a birtoklója. Kegyelmi idő? Talán még van/maradt belőle némi… Ideje lenne tehát végre érdemben lépnünk, tennünk, cselekednünk! Értelemszerű, mégis értelmetlen kifogások keresése és halmozása helyett… Szabaddá tenni magunkat. Szabaddá az Úristen számára.

A Bánáti Egyházmegyét hivatalosan Magyarittabé és Torontálvásárhely maroknyi delegációja képviselte az idei találkozón. Helyszíni tudósításom logisztikáját a hódmezővásárhely-ótemplomi református gyülekezet lelkésze, illetve e közösség oszlopos tagja, Pappné Szénási Emőke karolta fel. Ezúttal is. Köszönet nekik érte.