Az orosz—ukrán háború frontvonala ugyanis kiterjed a virtuális világra is. Mostanra létrejött egy olyan hadsereg, amelynek „katonái” a világ bármely pontjáról összehangoltan cselekedhetnek. Mások szerint a támadásaikban nincs sem szervezettség, sem stratégia. Nem tudni, hogy melyik igaz és melyik a veszélyesebb. Az viszont a szerbiai bombariadókból is leszűrhető, hogy a célpontok nem csak a két ország, Ukrajna és Oroszország területén vannak.

Sajnos nem kell szakértőnek lenni, hogy megállapítsuk, a kibertérben tevékenykedő partizánok egy olyan hadsereget képeznek, amely az ukrajnai konfliktus esetleges lezárása után is fenyegethet. Kiszabadult az a szellem a palackból, amelyet nagyon nehéz lesz visszazárni, ha vége lesz a konfliktusnak. A kiberhadseregek már korábban létezhettek, de a digitális fejlesztéssel megbízott ukrán miniszter nyilvánosan is közölte, hogy Ukrajna IT-hadsereget állít fel. Mindenki tagja lehet, aki a világ bármelyik pontjáról — a kibertérben — Oroszországot akarja támadni. Nem kell IT-szakembernek lenni, hogy az embernek legyenek elképzelései arról, hogy mindez milyen kockázatokkal járhat. Mert állítólag az oroszok is még március 4-én megalapították a saját kiberhadseregüket. Félő ezek után, hogy a világ hackerei kontrollálatlanul elkezdenek rombolni, nemcsak egymásra, de mindenre tüzelni. Az ukránok, mondjuk úgy, hogy legalizálták az ilyen típusú hadviselést, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Az ukrán oldalon állítólag a „partizánok” már mintegy félmillióan vannak. A támadások eredményeképpen óránként különféle rendszereket törnek fel. Az áram- és vízszolgáltatók is a célpontok között vannak, és nemcsak a hadsereg, hanem a polgári lakosság is veszélyben van. Hamar elszabadulhat a pokol, a jelek szerint ugyanis a virtuális térben is felpörgött a háború.

Mindez azt mutatja, hogy manapság egy ország hadereje nemcsak tankokban, repülőgépek és katonák számában mérhető, hanem a mögötte felsorakozott kiberhadsereg hatékonyságában is. Az orosz csapatok Ukrajnába való bevonulásával egy időben különböző kibertámadások érték az ukrán célpontokat. De a virtuális lövészárkokból vissza is lőnek. Amikor a hagyományos fegyverek majd elhallgatnak, a virtuális párharc még utána is folytatódhat.

Nincs garancia arra, hogy a kiberpartizánok valaha is békét kötnének. Nemcsak a szellemet kellene visszazárni a palackba, de globálisan kellene újraértelmezni a kiberbiztonság rendszerét. Putyin a szakértők szerint nem vetette be országa kibereszközeit a kritikus ukrán infrastruktúrák — a vízellátás, az elektromos hálózat és az internet – megbénítására. Félő azonban, hogy a konfliktus a virtuális térben elfajulhat, fokozódhat. A kiberpartizánok pedig ki tudja, meddig lesznek aktívak. Évtizedekkel a II. világháború befejezése után még a dzsungelben rejtőzködtek japán katonák, akik nem tudták, hogy vége lett a világháborúnak. A világháló „őserdejében” is félő, hogy még sokáig harcolnak majd a kiberpartizánok.

Egyelőre viszont annak jele sem tapasztalható, hogy a hagyományos fegyverek belátható időn belül elhallgatnának.