Templomuk búcsúját, illetve művelődési egyesületük fennállásának huszadik esztendejét ünneplé meg folyó év magvető havának idusán (október 15-én) a kevevárai maroknyi magyarság.

Az újraindulás éve — lévén a kevevárai magyaroknak 1930 és 1973 között már volt egy élő, legitimen tevékenykedő kulturális tömörülése Rákóczi Ferenc ME néven, 1995-től kezdve pedig egy szívós, saját árnyékától vissza nem hőkölő (a mai napig is tevékenykedő!) anyanyelvápoló csoportja a plébánián — 2002 volt. Anno Domini. Történt mindez dátumra pontosan június 25-én, midőn az alakuló közgyűlés, tizenegy jövendőbeli taggal, határozatot fogalmazott meg s fogadott el: létrehívatik egy méltó jogutód, melynek neve Keve lészen. A szárnyait bontogató fiatal egyesület első elnöke Galambos Tibor (1949—2003) lett. A pancsovai városi levéltár szakmunkatársa, kit korai halála akadályozott meg abbéli fáradozásában, hogy az egyesület állandó székhelyet is kapjon. A megkezdett munka irányítását, a soron következő tizennyolc éven keresztül, Binecz János (1959—2021) vállalta magára. Fáradhatatlan tempójú munkabírással és tenni akarással, melyhez nemcsak a kevevári közösségtől, de a helyi római katolikus egyházközségtől is kapott ma már mérföldkőnek tekinthető támogatást. Majd lőn 2012. A Jézusról nevezett Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító tiszteletére felszentelt katolikus templom búcsús ünnepe. Hivatalosan ekkor került végre tető alá a Duna menti kisváros (szórvány)magyarságát egybekapcsoló magyar művelődési egyesület. Az egyházközség parókiáján és állandósult székhellyel! Szép emlékű Msgr. Fiser János esperesplébános (1958—2019) közbenjárására.

„Hej azóta húsz esztendő telt el / megrakodva búval és örömmel…” Igen. Noha eredetileg vidám hangvételű közös ünneplésre jőve össze Kevevárán is a helybéli, székelykevei, sándoregyházi, pancsovai, valamint a kissé távolabbi pontocskákból érkezők küldöttsége, helyenként azért mégiscsak el-elszorult a szólásra emelkedő elnök asszony, Binecz Margit nyugalmazott tanárnő hangja. Mert a megkezdett munkát… Dacára a humán erőforrás, illetve a felbecsülhetetlen értékű húzó- és kohéziós erőt egyaránt megszemélyesítő emberek szűnni nem akaró fogyatkozásának!

Az ünnepen méltó helyet kapott a Keve Magyar Művelődési Egyesület első két elnöke földi nyugvóhelyének megkoszorúzása a városi temetőkertben, a tíz tematikus, időálló keretbe helyezett fényképpannó segítségével felelevenített eseménykavalkád megnyitója a parókia udvarán, az ünnepi búcsús szentmise p. Nagy Endre OCD, ft. Gyuris László, ft. Szemerédi Pál és ft. Halmai János celebrálásával, végül a házigazdák és a közös ünneplésre megküldött meghívást elfogadó egyesületek által hozott alkalmi műsor. Ugyancsak a parókia udvarán. Bétöltve annak szinte minden talpalatnyi szegletét.

„Gyakran nyíló ajtó nem rozsdásodik. Az áramló víz nem poshad meg” — hangzott el a közszemlére tett archív fotográfiákat segítségül hívó méltatásban. Egy olyan végvári közösség ünnepén, amely — reálisan nézve, már nagyon régóta — kicsi dolgokat tud tenni csupán, azokat viszont szívvel, lelkesedéssel és szeretettel!

Ezen üzenetüket visszük most tovább, igyekszünk tolmácsolni ország s világ előtt. Egy, a Gondviselő megtartó kegyelmében bizakodó közösség életjeladását. Remélve, továbbra is több lészen az, mint a pusztába kiáltott szó. Annál is inkább, mivel a kevevárai Keve MME elmúlt két évtizedének jegyzett áldásos tevékenységeihez jelentős fajsúlyú magyar nemzetpolitikai támogatások is érkeztek. A jubileumi összejövetel viszont, beleértve az agapét — a bőségesen megterített fehér asztalhoz minden jelenlévőt invitáló szeretetvendégséget —, önerőből valósult meg.

A kevevári templom keresztjének tövében megtartott kettős ünnepen.