Miről kell gondoskodni még a tél beállta előtt? Ha az ember a következő évben is szeretné rendben találni a hétvégi házát, akkor ilyenkor, késő ősszel vannak halaszthatatlan dolgai odalent a Baracskában. Most éppen ilyen megfontolásból indulunk útnak a Duna felé feleségemmel.
Színesbe öltözött természet fogad bennünket a víkendtelepen, sárga lombtakarón át jutunk el célunkig. Jócskán benne vagyunk az őszben, hiszen a vénasszonyok nyarát is már magunk mögött tudhatjuk. Az időjárás nyugodt, csak egy kicsit komoran szürke. Ez azonban cseppet sem zavar bennünket, hiszen nem horgászni jöttünk, hanem elvégezni a halaszthatatlant, a víkendház tél előtti „konzerválás”-át. Mielőtt munkához fognék, szokásomhoz híven teszek egy sétát a Duna-parton. A fenséges folyamnak mindig van mondanivalója számomra.
Most éppen a „delta”, a Duna és a Baracska deltája felett állok. Itt a Duna egy pirinyót bekukucskál a mellékágba, majd annak partjaiba ütközve, számtalan örvényt keverve, fordul vissza, aztán kissé méltatlankodva folyik tovább. Így fentről belátom az egész tájat, de csak ameddig a köd engedi. Mögüle a vadlibák hallatják hangjukat, nagyon sokan lehetnek — de ködruhában vannak. Meredeken lent a víz hatalmas kövekkel van szegélyezve, és a köveken — ó, mily kedves látvány! — még vannak horgászok. Kíváncsian ereszkedem le, és van is mit látnom: hálójukban szebbnél szebb karikakeszegek ficánkolnak. Olyan 20-30 dekásak lehetnek, fényes pikkelyük még a komor, ködös no-vemberi vasárnapon is úgy csillog, mint az ezüst, uszonyuk pedig narancsszínben virít. Késő ősszel ritkán lehetünk ilyen felemelő látvány szemtanúi. Kicsit sajnálom is, hogy nem horgászni is jöttem...
De térjünk vissza az eredeti témára. Igaz, hogy még nem fagy, de ki tudja, mikor tör ránk a tél váratlanul, ezért az a legjobb, ha idejében, a zord időjárás előtt rendben tudhatjuk a hétvégi házat. Ami a téllel járó gondokat illeti, voltak már igen rossz tapasztalataink is. A tanulság kedvéért először ezekről szeretnék írni.
Kora tavasszal, egyik első dunai utunk alkalmával történt meg velünk a következő eset.
Még elég hideg volt, és az áram beiktatása után a víkendházban azonnal bekapcsoltuk a villanymelegítőt (hősugárzót), és azonnal meg is történt a baj! A melegítő zúgásától ugyanis nem lehetett hallani, hogy a raktárban is zúg valami. Ez sajnos a hyack volt, amely bekapcsolva maradt az előző évben. (Tudnunk kell, hogy ha ez a szerkentyű hosszabb időn át nem üzemel, akkor beragad, berozsdásodik, és nem indul be külső segítség nélkül.) Esetünkben is ez történt, és amikor áramot kapott, csak zúgott-zúgott, de működni nem működött. Mire észrevettük, már füstölt, és leégett a motor. Az esetből az a tanulság vonható le, hogy a víkendház áramtalanítása előtt fontos minden elektromos készüléket kikapcsolni. Különösen vonatkozik ez a tél beállta előtti teendőkre.
Megemlítenék egy másik rendhagyó esetet is.
A fagyok beállta előtt szabályosan víztelenítettem a vécékagyló szifonját, és a biztonság kedvéért még sót is szórtam bele. Ennek ellenére az első tavaszi használat után — legnagyobb csodálkozásomra — a víz elöntötte a kis fürdőszoba padlóját. Persze, a kerámia elrepedt. No de miért? Az történt, hogy a vízvezetékben a leengedés után fennmaradt, lassan kifolyó víz újratöltötte az előzőleg víztelenített szifont, és még a sót is kimosta belőle. Így aztán a víz télen belefagyott, és egyszerűen szétpattintotta a kerámiát. A teendő ilyenkor: le kell csavarni a vízcsatlakozót az öblítőtartályról, és legjobb alátenni valamilyen nagyobb edényt a még kifolyó víz felfogására.
Ezek meglehetősen drága és tanulságos tapasztalatok. Ezért vegyük szépen sorba, hogy mi mindenre kell gondolni egy árammal és vízvezetékkel rendelkező víkendházban!
A legfontosabb művelet vízmentessé tenni a rendszert, de nem elég csak megnyitni a leeresztőcsapot a vízaknában, azzal csak a dolog egy részét végeztük el. A házban is nyitva kell hagyni az összes csapot, hogy a víz akadálytalanul kifolyhasson a vezetékekből. Tudni kell, hogy pl. a nagybojlerból csak egy külön erre a célra kialakított csapon tud a víz kifolyni, ezt tehát ki kell nyitni, illetve a bojler alján lévő csavart kell eltávolítani. A mosdó és az edénymosó szifonját alulról ki kell nyitni, mert az ott levő víz elég ahhoz, hogy kemény fagy esetén szétrepessze a műanyag csöveket. Természetesen ezek a munkálatok nagy és hosszan tartó fagyok esetén indokoltak, de ki tudja azt előre megjósolni, milyen lesz a tél! Jobb nem kockáztatni a hosszú évek során, kemény munkával megteremtett javakat. Csónakunk sem maradhat télen a vízen, de ehhez a művelethez több ember összefogására van szükség, és majd csak az elkövetkezendő időszakban kerül rá sor. A csónakmotor és a horgászfelszerelés konzerválása már odahaza történik (erről majd még szót ejtünk). A munka végeztével mindinkább foglalkoztat bennünket az ebéd gondolata, és ha már itt vagyunk, akkor szinte lehetetlen, hogy ne látogassuk meg a Baracska—Duna-delta felett a Pikec csárdát, amely nagyon finom halkülönlegességekkel vár bennünket. Egyelőre még kinn, a szabadban készítik, sütik-főzik a halat, a környéket kellemes illat lengi be, jelezve — itt finomságokkal várják a vendégeket.
A lehullott levelektől sárgálló, a víkendházak közé szorított keskeny kis úton végül hazafelé vesszük az irányt — mint aki jól végezte a dolgát.
