A fiatalok jó részének gondot okoz a szociális közösségekhez való alkalmazkodás, miközben az idősebbek sok esetben annyira kiégtek, hogy képtelenek a beilleszkedés terén segíteni nekik. A különböző generációk a munkahelyeken is kénytelenek együtt dolgozni, és a tapasztalatok szerint a közöttük egyébként is gyakran meglévő feszültség fokozódik. Mindez a társadalmi közhangulat rovására mehet.

A tudományos megközelítés terén is valószínű, hogy szemléletváltozásra van szükség. Az I. világháború utáni években — elsősorban Amerikában — elterjedt a szociológiai kutatómunkának a mai napig uralkodó gyakorlata. Ez lényegében azt takarja, hogy egy-egy konkrét, esetenként jól körülhatárolt társadalmi jelenség vizsgálata a survey módszerrel, vagyis lehetőleg reprezentatív mintákon végzett kérdőíves adatfelvétellel történik, majd az adatokat matematikai-statisztikai módszerekkel dolgozzák fel. Az ilyen kutatások azonban noha időnként sokat megmutatnak, csak kivételesen jutnak el a társadalom működésének velejéig, hiszen ritkán tapasztalható a legfontosabb elméleti kérdések valódi felvetése. A közgazdaságban pedig a gazdálkodó-fogyasztó ember, a gazdasági környezetéből ki nem ragadható „homo economicus” hipotézise alapján deduktív módszerekkel próbálják előrevetíteni, hogy mi fog történni. Aztán, amikor a képlékeny valóságban a gazdálkodó emberek ténylegesen sokszor nem az elvárások szerint viselkednek, annak következményei vannak.

Csupán néhány kivételes közgazdász próbálta más nézőpontból feltárni a valóságot, mely a média által uralt világban úgy el van ködösítve, hogy senki sem láthatja tisztán. Ma oda jutottunk, hogy a keményebb és a puha diktatúrák, a szabad és demokratikus társadalmak közötti megítélés határai is hihetetlenül képlékennyé váltak. Akárcsak a szabadságjogok értelmezése, hiszen ha abból indulunk ki, hogy az egyénnek mindent szabad, akkor az például a gaztettek elkövetését is legitimálná. Mindig voltak és vannak is olyan emberek, akik az átlagosnál jobban képesek a jövőbe látni. Ez nem tekinthető valamiféle természetfeletti képességnek, hanem csupán arról van szó, hogy egyesek alkalmasak bizonyos következményeket előrelátni, ha átfogóbb a szemléletmódjuk.

Már ötven, sőt száz évvel ezelőtt is voltak, akik úgy vélték, a fejlettség bizonyos szintjén majd a társadalmi erők lesznek a gátjai a gazdasági folyamatok kibontakozásának. A gazdaság azonban nem légüres térben működik, hanem meghatározott társadalmi körülmények között. A társadalmi körülmények pedig irányt szabnak a gazdasági trendeknek, de az is lehet, hogy ez valójában fordítva igaz. Ha pedig ez valóban fordítva igaz, és a gazdaságiak az általános társadalmi érdekek fölé helyeződnek, már az is jelentős kockázat fajunk jövője szempontjából. De valójában még így is csak túl leegyszerűsítve tekintünk a dolgokra, hiszen bonyolult mivolta miatt az egyén számára a valóság valójában láthatatlan, illetve mindenki képzetében csak egy virtuális valóság létezik.

Hozzá kell tenni, hogy ez esetben a virtuális jelzőnek nincs köze a világhálón felépített virtualitáshoz, hiszen képzeletünk fajunkkal egyidős.