A jelenlévőket elsőként Dobó István, a CED szabadkai irodájának vezetője köszöntötte, majd Gyivánovity Dániel, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke szólt a közönséghez. Kiemelte, politikusként nap mint nap a vajdasági magyar közösség boldogulásáért küzd, vállalkozóként azonban a nemzetközi és a belföldi üzleti lehetőségeket fürkészi, amihez kiváló alkalmat nyújtanak az ilyen, a Magyarország Kormánya által támogatott, határon átnyúló összefogás által megvalósuló kezdeményezések. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke elégedettségének adott hangot annak kapcsán, hogy Szerbia is szerepel a CED térképén, hiszen a CED a Kárpát-medencében végzett munkájával jelentős tevékenységet folytat, mely tökéletesen kiegészíti a gazdaságfejlesztési programokat és a Prosperitati Alapítvány munkáját.

Dr. Kemény Dénes

A nap első előadója Laczkó Balázs, a CEDukáció állandó szakértője, a Netmarketing Online Reklámügynökség tulajdonosa volt, aki AI-jaj? Avagy AI a marketingben címmel tartott előadást, melyben a mesterséges intelligenciát és az online marketing legújabb irányzatait mutatta be, majd a magyar férfi-vízilabdaválogatott korábbi szövetségi kapitánya, a csapattal 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címet nyert dr. Kemény Dénes a sikeres csapatmenedzsmentről beszélgetett dr. Halasi Szabolccsal, az MTTK dékánhelyettesével.

Kemény Dénes tizenkét éven át játszott a válogatottban, ausztrál klubcsapatával bajnokságot nyert, Olaszországban pedig gólkirályi címet szerzett. Az ötödik kontinensről való visszatérése után az olaszországi Como városában öt éven át vízilabdázott, majd ugyanennyi évet edzősködött, közben egy állatklinikán dolgozott. A magyar vízilabda-válogatott az 1996. évi, atlantai olimpián a csalódást okozó 4. helyen végzett, így a vízilabda-szövetség tizenegy edzőt kért fel — köztük Kemény Dénest is —, pályázzon a megüresedett szövetségi kapitányi tisztségre. A négy pályázó közül Kemény Dénes hat szavazatot kapott, így ő ülhetett le a válogatott kispadjára.

— Rájöttem, hogy a legjobb szövetségeseim a játékosaim lesznek, mert ők tudnak mérkőzéseket nyerni, engem pedig csak egyetlen dolog, az eredményjelző véd meg. Elmondtam a játékosaimnak, hogy a sydney-i olimpián nem érem be éremszerzéssel, mint az előző szövetségi kapitányok, nekem aranyérem a célom. A játékosoknak elsőre tetszett az elképzelésem, amikor azonban kijelentettem, hogy ennek érdekében napi hét órát fogunk edzeni, mivel a riválisok is olimpiát akarnak nyerni, már nem értettek velem egyet. Később azonban úgy vélték, ha az ellenfél is sokat edz, akkor nekik is ezt kell tenniük. Kétféleképp nyerhettünk aranyat: ha valamilyen módon megnyerjük a meccseket, vagy ha jobbak vagyunk a másik csapatnál. Én az utóbbit választottam, hiszen úgy könnyebb meccset nyerni, ha jobbak vagyunk. Nem biztos, hogy mindig mi voltunk a legjobbak, az viszont biztos, hogy sosem voltunk gyengébbek a legjobbaknál — hangsúlyozta Kemény Dénes.

A közönség figyelmesen hallgatta az előadást

Megfogadta édesapjának, az ifjúsági válogatott korábbi szövetségi kapitányának, Kemény Ferencnek a tanácsait, aki azt mondta neki: akármit csinálsz az életben, azt profi módon tedd, másképp bele se kezdj. Kinevezésekor az édesapja nem szólt bele a munkájába, habár a 2000-es olimpiai bajnokcsapat 21 játékosa közül 19-et Ferenc, azaz Fecsó bá, ahogy vízilabdaberkekben hívják, a juniorválogatottból ismert. Az első válogatottidőszakban 16—18, eltérő nevekből álló listát állított össze, és ezekkel a játékosokkal minden hétfőn és kedden együtt dolgozott.

— Kíváncsi voltam, hogy az edzéseimen mit produkál a behívott 30—35 játékos. Úgy terveztem, a mennyiségből kiválasztom azt a 20—22 főt, aki négy éven át keményen dolgozik, és a szűkítés után belőlük alakul ki az a 13 fős keret, amely Sydney-ben képes lesz megnyerni az aranyat. Első nagy tornám az 1997. évi, sevillai Eb volt, ahova nem a legerősebb válogatottal, hanem az olimpiára készülő 22 játékosból 15-tel utaztunk el. Tehát nem a pillanatnyi legerősebb válogatott, hanem az olimpiára készülő, még formálódó csapat képviselte az országot. Ha ők az 5—6. hely környékén végeznek, engem azonnal kirúgnak, viszont a magyar vízilabda érdeke az volt, hogy a csapat játsszon, tapasztalatot szerezzen, melynek az olimpián hasznát veheti. Mivel a közös célt szolgáltam, amiben volt egy nagy adag kockázat is, a hasonló képességű csapatok közül a döntőben a jugoszlávokat 3:2-re legyőzve megnyertük az Eb-aranyat. Az olimpiai ciklus végén, a fináléban az oroszokat legyőzve meglett az olimpiai arany, ami annak volt köszönhető, hogy Sevillában egy fiatal, ám hosszabb távon mindenki számára veszélyes kerettel a legjobb csapatokat is meg tudtuk előzni — mondta.

A szövetségi kapitány több üzenetet kapott az akkori politikusoktól és támogatóktól, hogy az aktuális világversenyre kiket hívjon zászló alá, ám egyikre sem válaszolt. Tisztessége azt diktálta, hogy szakmai meggyőződése alapján válassza ki a legjobb 13 játékost, ne a politikum vagy a szponzorok kérése szerint. Véleménye szerint a vezetőnek akkor lesz tekintélye, ha nem tesz érte semmit, csak tisztességgel, alázattal és szakértelemmel végzi a dolgát.

A 2004. évi, athéni olimpiát a magyar együttes a szerb—montenegrói válogatottal kezdte, és a döntőben szintén Dejan Savić fiaival fejezte be. A csapat veretlenül került döntőbe, a végső diadalig pedig az ezüstérmes SCG-válogatottat és a bronzérmes Oroszországot is kétszer-kétszer kellett legyőznie.

— Ha a játékos a döntőig minden meccset megnyer, akkor nehezen hiszi el, hogy ott esetleg vereséget szenvedhet, mert annyira természetes, hogy mindig győz. Az óriási tét ellenére van egy olyan biztonság benne, amely fékezi azt az egészséges feszültséget, amely ahhoz szükséges, hogy a maximumot adja. A döntőben nem játszottunk jól, és a szerb—montenegrói válogatott az elején 3:0-ra elhúzott, a hajrában pedig 7:5-re vezetett. A negyedik negyed előtti szünetben azon gondolkodtam, hogy az olimpián a miénk a legjobb csapat, de ma nem játszunk jól, és nem leszünk aranyérmesek. Egy rosszul játszó csapattól nem kérhettem azt, hogy lőjön három gólt, mert a játékosok nem hiszik el, hogy képesek rá, ezért csak annyit kértem a fiúktól, hogy ne kapjanak több gólt. Sohasem mondtam olyat, amit előtte ne gondoltam volna át a játékos fejével. Felcsillant a szemük, és nem kaptunk gólt, habár négyszer kerültünk emberhátrányba az előnyt leghatékonyabban kihasználó szerbek és montenegróiak ellen. Kásás Tamásnak az első három negyedben nem ment a játék, a negyedikben viszont két gólt lőtt, és adott egy gólpasszt Kiss Gergőnek, aki a győztes gólunkat szerezte. A zárónegyed előtti szünetben Kásásnak csak annyit mondtam: hét perc vagy négy év. A mindent eldöntő gólunkat Kásás is belőhette volna, és akkor ő a gólkirály, de inkább Kisshez passzolt, aki ezzel a gólkirályi címet is megszerezte. Mindenki az egyéni érdekeket félretéve a csapatért játszott — emelte ki Kemény Dénes.

A 2008. évi, pekingi olimpiára szintén négy újoncot hívott be a kapitány. A többi játékos a harmadik olimpiai aranyára hajtott, melyet korábban még nem ért el senki, az újoncok pedig szerették volna átélni azt, amit korábban csak a tv-n láthattak. A döntőben az Egyesült Államok feletti győzelem után jelentette ki Kiss Gergely, hogy „mi nem tanuljuk, mi írjuk a történelmet”.

A folytatásban szó esett a szerb válogatott párizsi olimpiai aranyérméről is, mely nagy meglepetést okozott vízilabdakörökben, a szerbeket ugyanis a riói és a tokiói olimpiával ellentétben nem az 1., hanem a 6—7. hely környékére várták a szakemberek. Mint ismeretes, Uroš Stevanović legénysége a csoportban való gyengélkedés után az egyenes kieséses rendszerben a görögöket, az amerikaiakat és a horvátokat legyőzve, a magyarok sikerét megismételve, zsinórban harmadszor nyert olimpiai bajnoki címet.

A beszélgetés után a jelenlévők kérdéseket tehettek fel dr. Kemény Dénesnek, majd levetítettek egy kisfilmet a magyar válogatott 2004. évi olimpiai bajnoki címéről.

Fotók: A Prosperitati Alapítvány Facebook-oldal