Az emberiség legnagyobb százalékának a reggel egy jó kávéval indul. Lehet az török, cappuccino, kotyogós, instant, macchiato vagy latte, hosszú tejjel vagy rövid tej nélkül, habos vagy koffeinmentes. A kávé az kell. És mint egy híres mondás tartja, nincs erős kávé, csak gyenge ember. Sok mindent tudunk kedvenc italunkról, más az íze Olaszországban, s érdekes módon a brazilok nagyon édesen isszák. Nézzük meg, honnan származik, mióta kávézunk, hányféle elkészítési módját ismerjük.
Története
Az egyik legenda szerint a kávészemek frissítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel. Észrevette, hogy ha a kecskéi piros bogyókat legelésznek, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik ezután rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. Egy másik történet szerint egy Rhazes nevű arab orvos a kávét, a quawa nevű élénkítő növényt orvosságként használta, és ezt meg is említette A kontinens című munkájában. A kávét először Jemenben kezdték el termeszteni, ahol teraszos gazdálkodást folytattak. A kávézás szokását mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába, innen terjedt tovább a kávé fogyasztása az egész Közel-Keletre. Később a kávétermesztés megjelent Arábiában és Egyiptomban is, ahol a kávé (vagy Kahweh) ivása nem sokkal később mindennapi szokássá vált.
A magtól az italig
A kávét a Kelet-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, Karib-szigeteken és Új-Guineában termelt Coffea arabica, valamint a Nyugat-Afrikából vagy Indonéziából származó Coffea robusta magjából, a babkávéból készítik pörköléssel. A Coffea arabica íze erősebb, de pörköléssel és keverékekkel változtatnak rajta. A Coffea robusta jobban alkalmazkodik a meleg, nedves éghajlathoz, és kevésbé támadják meg a kártevők. Az első lépés a szüretelés, melyet kizárólag kézi erővel végeznek, és csak a piros, érett bogyókat szedik le. Ezután száraz, illetve nedves eljárással megtisztítják és megérlelik a kávészemeket. A feldolgozás utolsó fázisa a pörkölés, melyet folyamatosan emelkedő hőfokon végeznek. Ekkor történik a kávé minőségi besorolása, mivel csak a pörkölés után állapítható meg, hogy a kávénak milyen íz-, aroma- és illatanyagai vannak. Ezután pörkölt bab vagy őrölt formában csomagolják.
A legdrágább kávé
A világ legdrágább kávéja körülbelül 4000-5000 dinárba kerül csészénként. A Kopi Luwak -- vagy más néven civet coffee -- a világ legritkább és legdrágább kávéja, mely Indonéziából származik, az ottani kávéültetvényekről. A kávébab egy ott élő cibetmacskán „megy keresztül”, mielőtt eljut hozzánk. Ezt a kávét a cibetmacska fogyasztja először, majd amikor távozik belőle a kávébab, az ültetvény dolgozói összeszedik, lemossák, enyhén megpörkölik, és kilóját nagyjából 1000 amerikai dollárért dobják piacra. Az állatok nyersen fogyasztják el a kávébabot, amikor az még vörös színű. Csak a termés puha héját emésztik meg, a többi áthalad a bélrendszerükön, majd távozik a szervezetükből. Akik főztek és fogyasztottak ebből a különleges kávéból, azt mondják, hogy attól kapja egyedi aromáját, hogy az állat gyomrában levő emésztőnedvek megváltoztatják a kávészemeket, de nem oldják fel. Ebből a kávéból csak néhány 100 kiló készül.
Kávéházak
Isztambulban az első kávéházak az 1550-es években nyíltak meg, és számuk gyorsan nőtt. Európába a XVII. században érkezett meg a kávézás szokása. Mint ahogy az első kávészállítmány is Velencében ért földet Európában, úgy az öreg kontinens első kávéháza is itt nyitotta ki kapuit, La Bottega del Caffé néven 1624-ben. A kávéházban a kávéfőzésre és felszolgálásra szakosodott személy a barista, régi magyar kifejezéssel kávépincér. A törökök által lakott, az Osztrák--Magyar Monarchiához, majd Magyarországhoz, később Romániához tartozó Ada Kaleh szigeten az 1972. évi elárasztásáig jó néhány hagyományos török kávézó volt, ahol helyben pörkölték és forró homokban főzték az illatos, erős kávét. Ezek a kávézók híresek voltak az egész környéken.
Hogyan kávézik a világ?
Vietnám: A vietnámi embereknek általában 2 dl-es üvegpohárban szolgálják fel a forró italt, sűrített tejjel. A sajátos elkészítési mód a következő: egy üvegpohár aljára kerül a sűrített tej, a pohárra egy kis szűrő (phin), melyben a kávé van forró vízzel, így egyenesen a pohárba, rétegesen a sűrített tejre csöpög a kávé, 3-4 perc alatt, ennek köszönhetően magas a koffeintartalma.
Törökország: A török fekete kávé nagyon erős, étkezés után szolgálják fel egy kis édességgel, mely csökkenti az ital intenzív ízét. A török szó a kávé elkészítésének módjára utal. Fém-, réz- vagy kerámiadzsezvában főzik, és hazánkban is nagy népszerűségnek örvend.
Franciaország: A franciák nagy kedvence a Café au Lait. Forró tejjel készül, tipikus reggeli ital a croissant mellé. Az itallapokon találkozhatunk a tejes kávé francia változatával, a Café Russe néven ismert forró itallal. A pohárba rétegesen kerül bele a tejhab, a kávé, majd megint a tejhab.
Olaszország: Itt a reggel egyenlő a kávéval. Cappuccinót az olaszok csak reggel isznak, minden más időpontban jöhet az eszpresszó. Az olaszok eszpresszójukat többnyire a pultnál állva felhajtják, mintha egy feles volna. Az eszpresszót nem illik elvitelre kérni, és néha egy kis alkoholt is belecsempésznek. A kávé mellé egy kis pohár vizet is felszolgálnak, odafigyelve a kávé vízhajtó hatására.
Spanyolország, Portugália: A helyiek közkedvelt itala a cortado, melyet reggelente és a szieszta idején szürcsölgetnek. 1 dl-es üvegpohárban szolgálják fel, eszpresszóalappal, gőzölt tejjel és vékony tejhabbal készítik. A spanyol és a portugál kávézókban természetesen sok más kávéitalt kérhetünk, és a cappuccinónkat, a cortadónkat minden bizonnyal egy-egy latte art mintával díszítik.
Ausztria: A régi feljegyzések szerint a bécsiek már az 1660-as években ittak kávét, bár ekkor még csak otthon, mert az első bécsi kávéház 1680-ban nyitotta meg kapuit. A bécsiek kávészeretete egyébként az ottomán nagykövettől ered, aki több hónapig időzött Bécsben. Ha kávéról van szó, az osztrákok nemzeti itala a mélange, mely nagyon hasonlít a cappuccinóhoz: eszpresszóból és egy adag felgőzölt tejből áll, a különbség, hogy a mélange tetejére tejszínhab vagy tejhab is kerül.
Brazília: A brazilok a világ legnagyobb kávétermelői és a második legnagyobb fogyasztói, elképesztő mennyiséget tudnak meginni egy nap. Leginkább eszpresszót fogyasztanak, s azt állandóan, minden eseményhez illik. A legnépszerűbb elkészítési mód az úgynevezett cafezinho, melyet legjobban úgy tudnánk lefordítani, hogy kicsi csésze. Az eszpresszótól abban különbözik, hogy a cukrot még forrás előtt keverik össze vízzel (szirupot főznek), és így egy sokkal édesebb italt kapnak. Frissen facsart narancslével ízesítik.
Japán: Elsőre hihetetlenül hangzik, de a japánok hidegkávé-mániások, és náluk mára több hideg kávé fogy, mint meleg. Mivel az ázsiai ország a tudományokban is mindig jeleskedik, kifejlesztettek egy csepegtető készüléket, melyen át igen lassan, akár egy teljes nap alatt csepeg le a fekete ital. Éljen a „slow mozgalom”!
Kolumbia: A kávé szülőhazájában a kávézásnak tradicionális ceremóniája van, mely része a kultúrának. A főzés és a szervírozás legalább két órán keresztül is eltarthat. A „bunát”, ahogy ők nevezik a kávét, minden esetben cukor helyett sóval vagy vajjal szolgálják fel, de még az is előfordulhat, hogy fekete borssal ízesítik.
Forrás: drcoffee.hu/kave.html, hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1v%C3%A9
