Egy gall úriember a közelmúltban azt akarta elhitetni az emberiséggel - így természetesen velem is -, hogy a létnek nincs semmiféle értelme. Értelmetlen, céltalan. És mégis: emberi méltóságunk egyetlen forrása, ha ennek ellenére is úgy teszünk, mintha lenne, mintha felelősséget vállalnánk ezért az egész kócerájért. Voltaképpen sohasem fogadtam el Jean-Paul Sartre elméletét, és biztosra veszem, hogy a nagybecskereki Mesinger Gimnázium szorgalmas, színötös tanulója, Kaszás Károly - aki Ambrózy Károly, Mina Nesztor és Heklai István tanítását hallgatta ugyanabban a tanteremben, amelybe én is jártam valamikor nagyon régen - azt válaszolta volna a gall írónak, hogy emberi méltóságunk egyetlen forrása a szeretet és a tanítás, felvilágosítás kristálytiszta vágya - Kaszás Károly nem akart mások előtt járni, azt sem engedte meg, hogy a nyomába szegődjenek, annak tudott csak örülni, ha valaki mellette, kéz a kézben, csöndben bandukolt vele...
Kaszás Károly 1929. augusztus 24-én született Nagybecskereken. 1931-ben a család Újvidékre költözött, gyermekük a tartományi székvárosban végezte el magyar nyelven az elemit és a gimnázium alsó négy osztályát a Magyar Királyi Főgimnáziumban. Azért csak ennyit, mert az új hatalom a továbbiakban nem engedélyezte a magyar tannyelvű gimnázium megnyitását. Kaszás Károly ezért Nagybecskereken, a Messinger Gimnáziumban érettségizett, majd Újvidéken, a Tanárképző Főiskola biológia-vegytan szakán szerzett diplomát. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán abszolvált. Nyelveket tanult, szerbet, németet, franciát, oroszt és latint.
1952-ben a József Attila Általános Iskolában kezdte tanári pályáját. Több tantárgyat oktatott, megválasztották osztályfőnöknek, a tantestületi jegyzőkönyv vezetőjének, ünnepségeket szervezett - ám ezzel még nem válhatott társává az Úristennek a teremtésben. Munkásságát nagyra értékelték, és már az első tanév végén megkapta az akkor legmagasabb kitüntetést -- és az elismerő oklevél kíséretében a Doxa karórát. 1956-ban Kaszás Károlyt kinevezték az iskola direktorává, és 1978-ig azon fáradozott, hogy példás munkafegyelemre neveljen. A 60-as évektől szinte minden tanulója középiskolában folytatta a tanulmányait, és évente nőtt azoknak a száma, akik egyetemre iratkoztak. Ezzel megváltozott a darányi-telepi őslakóknak az a felfogása, régi beidegződése, hogy a gyerek minél előbb kenyérkereső legyen.
Számos híres ember került ki közülük. Az egyik diákból a Vatikáni Egyetem tanára, a Néphadsereg ezredese és egyben az ország pekingi katonai attaséja lett. A magyar nyelvterületen elismert írók, költők, társadalom-politikai dolgozók, újságírók stb. tanultak a Darányi-telepen. Iskolája képviselte a tartományt a Barátság Találkozója elnevezésű rendezvényen.
Kaszás Károly amolyan ,,örökmozgó'-ként megalakította a Fejős Klára Felderítőcsapatot (1953), a Csáki Lajos Felderítőcsapatot (1962), az Ezüstfenyő Erdőtelepítő Egyesületet, a Boldog Gyermekkor Gyermekbarát Egyesületet, a városi népegyetem telepi magyar nyelű részlegét, a Partizánfutár Közösséget stb. Szoros kapcsolatot tartott fenn az Újvidéki Rádióval, a Forum-házzal, az Újvidéki Televízióval, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesülettel, annak újvidéki fiókszervezetével (ennek irodalmi tevékenységét szorgalmazta). Évekig tagja volt a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezőbizottságának, és több testületben is tevékenykedett. A Vajdasági Művelődési Intézet nyelvművelő egyesületeket tömörítő szakosztályának tizenöt éven át volt elnöke. Külső munkatársként az Újvidéki Rádió, a Magyar Szó, a Dolgozók és a Jó Pajtás szerkesztőségének csapatát erősítette. A telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöki tisztjét tíz éven át töltötte be. A B. Szabó György-, Herczeg Ferenc- és a Matijevics Lajos-emléknapok kezdeményezője és szervezője is ő volt. Fehér Ferenc köztéri mellszobrát részben szintén neki köszönhetjük. Szinte lehetetlen egyetlen oldalon felsorolni a polihisztor munkásságát. 1978-tól 1992-ig az Újvidéki Rádió Iskolarádió műsorait szerkesztette és gondozta a tőle megszokott alapossággal. 1992-ben vonult nyugdíjba.
Még sötétek és hidegek a napjaink itt, ebben az országban. Mindent meg lehet élni - és túl lehet élni, ahogyan mindent túlélt Kaszás Károly is. Neki elhisszük, hogy a munka, és csakis a munka teszi tisztességes emberré az embert.