Szabadka ,,örökös szerkesztője', Dévavári Zoltán Régi házak, régi történetek című sorozatában írt szülővárosának muzsikusairól is - Többek között megemlékezett Karel Napravnikról, a cseh származású zeneszerzőről, aki Humpolecben született 1882. január 10-én és a bánsági Versecen hunyt el 1968. március 26-án -- Prágában tanul tanítónak, utána pedig a zeneművészeti főiskolára iratkozik, oklevelet 1912-ben szerez. Még ugyanabban az esztendőben délre vezetett az útja, és Versecen telepedett le. A szerb templomi dalegylet karmestereként és zongora szakos előadóként keresi a kenyerét, 1918-tól pedig gimnáziumi tanárként a bánsági városban -- Munkája során a legmodernebb pedagógiai módszereket érvényesítette, több tankönyv szerzője -- Zeneszerzőként főleg a népzenei motívumok és a szabadkai bunyevác dallamvilág az ihletője...
Kiváló hegedűművészünk, Pekár Tibor A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803--2003) című könyvében olvashatunk róla, hogy az első komolyabb zenei képesítéssel rendelkező muzsikus 1800-ban tűnt fel Szabadkán. Ez a személy nem más, mint az alig húszéves Arnold György, aki fiatal kora ellenére a szabadkai Szent Teréz-templom karnagya (a kis létszámú férfikórusé, amely akkor a templomban működött, és hadd jegyezzük meg, hogy a székesegyház 18 regiszteres orgonája is csak a következő esztendőben állhatott rendelkezésére). 1907-ben Csáth Géza a Bácskai Hírlapban azt írta ugyan, hogy ,,Szabadka város zeneileg nagyon hátramaradott', de Lányi Ernő és a többiek sokat tettek ennek a hátránynak a leküzdéséért: megalakult a Szabadkai Filharmónia, sőt, operatársulata is volt a városnak, kiváló karmesterei és remek hangszerszólistái.
Noha Karel Napravnik karmestert és zeneszerző nem Szabadkán született és nem is itt hunyt el, Szabadka mégis a magáénak érezte. 1930-tól 1959-ig alkotott városunkban. A Zágrábban megjelent Zenei Lexikon gazdag munkásságának csak a töredékét sorolta fel, városunknak azonban érdemei elismeréséhez elegendő volt az a néhány értékes műve is, amelyet megalkotott. A legjelentősebbek közül íme néhány: Szerb táncok, Halál, Győzelem (szimfonikus indulók), Preludium, Két szerb szonatina (zongoradarabok), Jugoszlávia énekel (kantáta), Két dal, Hazáért, Öt palesztin dal, Liturgia, Szabadkai bunyevácok dalai, Fonó (kórusművek). Hagyatékából kevés maradt az utókorra, felkutatásukra senki sem vállalkozott. Az említett zenei lexikonban az is szerepel, hogy több tankönyvnek a szerzője, gondozója. Életműve tehát megbecsülést érdemel.
Napravnik a múlt század 30-as éveiben telepedett le Szabadkán azzal a határozott céllal, hogy átvegye a Graničar dalegylet vezetését. 1932. április 23-án a dalegyesület bemutatta gondosan előkészített műsorát. A hangversenyről a lapok is tudósítanak. ,,Egyesületünk -- nyugodtan elmondhatjuk -- minden tekintetben jól felkészült karnagyot kapott Karel Napravnik személyében (...) Ezzel az első jelentős föllépésével a szabadkai publikum előtt megmutatta, hogy kicsiből is lehet nagyot alkotni, ha az ember felnőtt az ilyen feladat elvégzéséhez (...) Karel Napravnik tapasztalt karvezető, alapos zenei és jelentős pedagógiai képzetségekkel rendelkezik, amelyek őt alkalmassá teszik az énekkar vezetésére, megérdemelt tapsot kapott eddig elért sikeréért. Azt várjuk, hogy általa elmaradott zenei életünk föllendül' -- írja a Književki sever.
A nagy változás azonban elmaradt, mert Napravnikot váratlanul átvezényelték az újvidéki tanítóképzőbe, s így mintegy száztagú a Graničar dalegylet vezető nélkül maradt. A szabadkaiak nem találtak megértésre, hiába hangsúlyozták Napravnik érdemeit. A Jugoslovenski dnevnik 1934. szeptember 1-jei számában arról számol be, hogy a Szabadkai Zeneiskola nyugdíjba vonuló dikertorának, Cvetko Manojlovićnak a helyébe Napravnikot kellene megválasztani. ,,Olyan ember ő, aki minden nemzetiség bizalmát egyaránt élvezi, nemzetiségi tekintetben feddhetetlen, szakértelme és agilitása (egyúttal komponista is) révén pedig elérhetné, hogy a zene szabadkai otthona ne csupán olyan otthon legyen, amelyben ifjúságunk magas zenei műveltséget szerezhet, hanem olyan otthon legyen, amelyben népzenénket és népdalainkat, népi kincseinket ápolják' -- olvasható a lapban. Napravnik hetvenhét évesen visszaköltözött Versecre. Szabadka lassan elfeledte...