Fennállnak azonban olyan kockázati tényezők, kibontakozóban vannak olyan folyamatok, amelyek a pénzromlás ütemét ismét felgyorsíthatják. Az infláció megjelenése és alakulása számos tényező függvénye lehet. Mértékétől, típusától, illetve fő okozójától függően van lépegető, vágtató, keresleti, kínálati, lassú, kúszó és egyéb fajtája a pénzromlásnak.

A legújabb kori szóalkotók, nyelvújítók szerint létezik zsugorinfláció, kapzsinfláció, gagyinfláció, olcsófláció. A zsugorinfláció az a jelenség, amikor egy termék ára ugyan nem változik, viszont a korábban megszokott csokoládé már nem 100 grammos, hanem csak 80 vagy 75. Vagy amikor a mosogatószert látszólag ugyanolyan flakonban kínálják, ugyanazon az áron, de nem 1 liter, csupán 7,5 deci van benne. A kapzsinfláció pedig azt jelenti, hogy amikor az árak változékonyak, illetve emelkednek, akkor csupán a nyereség növelése céljából nagyobb haszonkulcsot számolnak el, miközben a gyártó, illetve beszállító nem emelt árat. Valójában esetenként igazolt lehet a magasabb ár, azon várakozások alapján, hogy a következő mennyiség beszerzésekor fennáll az áremelés kockázata. De ha mindenki hasznot húzhat belőle, fennáll a veszélye annak, hogy a piaci szereplők kartellezésbe fognak, azaz megegyezést kötnek az árak magas szinten tartásáról. Mindez tovább növeli az inflációt. Egy másik új fogalom a gagyinfláció (cheapflation), melyet egyesek olcsóflációnak fordítanak. Ez az az eset, amikor a termék összetétele romlik. Ilyenkor ugyanolyan súlyú terméket ugyanolyan áron kínálnak, de az előállítás során olcsóbb alapanyagokkal helyettesítik a drágábbakat. Lényegében minőségi romlásról beszélhetünk ebben az esetben. A szereplők viselkedéséből eredő pénzromlást pedig excuseflation névvel illetik. Ez azt fejezi ki, hogy egyes vállalatok mindenféle gazdasági, geopolitikai és egyéb ürügyet vagy hivatkozást bevetnek az árak emelésére és magas szinten tartására. A kifejezés azért is sokatmondó, mert az excuse jelentése elnézés, megbocsátás. Abban bíznak, hogy a fogyasztók megbocsátják az áremelést. Kartellezésről viszont akkor beszélünk, amikor a konkurens vállalatok írásbeli vagy szóbeli megállapodása az egymás közti verseny korlátozását eredményezi. A cél, hogy a részt vevő cégek magasabb árakat és profitot érhessenek el.

A felsoroltakkal kapcsolatos felismerések hatására a nagy kereskedelmi láncokra bojkottal próbálnak nyomást gyakorolni Szerbiában. A fogyasztóvédők ezeket a cégeket kartellezéssel vádolják. Január 31-ére a nagy kereskedelmi láncok bojkottjára szólította fel a vásárlókat az egyik fogyasztóvédelmi egyesület. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy egyeztették áraikat. Az akció sikerén felbuzdulva azóta többször is bojkottot hirdettek. Olyan elemzéseket hoztak nyilvánosságra, amelyek szerint a beszállítók árrése 10 százalék körül alakul, a kereskedelmi láncoké pedig meghaladja a 30 százalékot. A bojkottal azt szeretnék elérni, hogy a nagy kereskedelmi láncok csökkentsék az áraikat. Egy korábbi elemzésből valóban az derült ki, hogy a kereskedelmi láncok beszerzési árai és az értékesítések utáni jövedelem között esetenként 43-45 százalékos különbség is van.

A bojkottal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A hatás ugyan esetenként megmutatkozik a forgalom csökkenésében, ez azonban még nem vezet oda, hogy a nagy kereskedelmi láncok csökkentsék is az áraikat. Sőt! Az így kieső nyereséget esetleg a jövőben majd áremelésekkel szeretnék pótolni.