A magyar Chaplin, Jacques Tati, Woody Allen, a nevettetés nagymestere, itt nálunk, Szabadkán indult pályájára - Polgár Károly délvidéki társulatának tagja volt, fellépett vidékünk nagyobb városaiban: Nagybecskereken, Nagykikindán, Zomborban, Zentán, Versecen és másutt - 1905 augusztusának első napján érkezett Szabadkára, Solymosi Elek színi tanodájának oklevelével - A közönség kedvence volt, habár csupán mellékszerepeket alakított - Lányi Hedvig, Kosztolányi Dezső Fecskelánya is megemlékezik róla naplójában
1909. november 10.
,,Ilyen érdekes még nem volt az iskolai élet, mint ezen az őszön. Az osztályunk ablakai és a Nemzeti-szállónak az a szobája, amelyikben Kabos Gyula lakik, pont szemben vannak egymással. Alig várjuk, hogy a művész úr az ablakban megjelenjen. Szünetben az egész osztály az ablakoknál tolong, s még az órákon is oda-odalesünk. Ebből már több kellemetlenség származott, s ha így megy, befalazzák az ablakokat. Közben a művész úr olyan kimért ábrázattal viseli ezt a nagy érdeklődést, mintha nem is érdekelné. De ezt is olyan aranyosan csinálja, mint a színpadon. ,,Az elvált asszonyok'-ban Sugár Jolán és Szatmári jelenetében is őrá kellett figyelni. Az új zenekar, a pompás díszletek mind elfakulnak, amikor ő halálosan komoly arccal, hadarva, hebegve mond valamit. Akármit. Mert nem is a tartalom, hanem a félszeg tartása, a bocsánatkérő nézése fogja meg az embert. Azt a benyomást kelti, hogy miközben esetlenül viccel, belül, a lelkében valami okosság rejtőzik, s arra is figyel. A füle egy kicsit szétáll, s baloldalt felül hiányzik egy szemfoga. A lányok viccelnek, hogy osztálypénzen meg kellene csináltatni. Buták, mert ez is jól áll neki. Sokat gondolkodom azon, hogy aki ilyen sokoldalú művész, hogyan is érheti be ilyen bohócszerepekkel? Lehet, hogy nem szívesen. Állítólag néha ki is mutatja, hogy szerepeiről meg a szerzőkről is megvan a véleménye.
Jó lenne, ha még sokáig itt maradna. Az újságok magasztalják, s a lányokkal elhatároztuk, hogy legközelebb mi is küldünk neki egy nagy csokrot...'
Elküldte-e Lányi Hedvig, Kosztolányi Dezső Fecskelánya azt a csokrot a ,,művész úr'-nak, nem tudhatjuk. Dér Zoltán kiváló dokumentumkönyvében, a Fecskelányban, amelyben Lányi Hedvignek, Lányi Ernő leányának a sorai olvashatók, erről nem esik szó. Lányi Hedvig állítólag hírbe keveredett a felejthetetlen Kabos Gyulával. Folytatódott-e a románc, arról sincs tudomásunk, Kabos Gyulát mindenesetre szárnyaira kapta a hírnév, elkerült Budapestre, hamarosan ő lett a magyar vígjátékfilmek első számú kedvence, ő lett a magyar Charlie Chaplin, Jacques Tati, Woody Allen... De a pályafutása Szabadkán kezdődött...
Kabos Gyula még nagyon fiatalon, 1905 augusztusának első napján érkezett Szabadkára. Gyakorlatos színész volt. Fellépett Polgár Károly délvidéki társulatának az előadásaiban, megfordult vidékünk nagyobb városaiban: Nagybecskereken, Nagykikindán, Zomborban, Zentán, Versecen stb., és mindenütt osztatlan sikert aratott. ,,Végzettsége' is volt, Solymosi Elek színi tanodájának az oklevelével állított be Szabadkára, tagja volt Pesti Ihász Lajos színházának is. 1909 októberében visszatért pályakezdésének színhelyére. Szabadkán akkor Krémer Sándor volt a színház első embere, akinek gyakran meggyűlt a baja a Színügyi Bizottsággal, mert a direktor nem volt hajlandó néhány követelést teljesíteni. Mikor hagyta el Kabos Gyula Szabadkát és a társulatot, nem tudni, de valahol azt olvastuk, hogy fellépett egy helybeli szerző, Havas Emil A magántanár úr című egyfelvonásosában, s nem mellékszereplőként. A rendező ezúttal a sztárszereppel ajándékozta meg a már akkor is nagyon népszerű színészt. A kritikusok nagyra tartották alakítását az egyébként nem túl színvonalas egyfelvonásosban.
Szabadkának búcsút intve, Nagyváradon töltött néhány évadot. Ezután Budapesten nevettette meg a nézőket - még operettekben is - táncoskomikusként -, 1914-ben már mozifilmben szerepelhetett. 1931-ben a Hyppolit, a lakáj című vígjátékban remekelt, 1934-ben a Meseautóban ellenállhatatlan, 1935-ben a Budai cukrászdában alakított érdemlegeset, 1937-ben a Nászút fél áron című komédiában és a Maga lesz a férjemben, 1938-ban A papucsférjben. Kihagyhatatlan filmje mégis a Hyppolit, a lakáj, mert az első magyar hangosfilm óta tudjuk, hogy Schneider Mátyás még a hagymát is hagymával eszi. Egyébként 1887-ben, eredetileg Kann Gyula néven anyakönyvezett Kabos Gyula az örök kispolgárt személyesítette meg leggyakrabban a mozivásznon, azt a kispolgárt, aki akkor is megőrzi félénkségét, valamint módjával lázadó természetét, ha netán meggazdagodik vagy valamilyen magas elismerésben részesül. Kabos Gyula figurája testesíti meg a jellegzetes pesti polgárt. Gazdag pályát hagyott maga után a harmincas évek végén, amikor elhagyva szülőhazáját, New Yorkban telepedett le. Számottevő sikert azonban nem érhetett el ott. A szó szoros értelmében éhezett, senki sem sietett a segítségére. Mindent megpróbált: voltak tervei, elképzelései, de semmi sem valósult meg belőlük. Magányosan halt meg 1941-ben, mindössze ötvennégy évesen. Filmjeit a vörös diktatúra alatt tilos volt Magyarországon bemutatni... Szabadka és New York - a kezdet és a vég, s közben valószínűleg megfeledkezett Lányi Hedvigről, a Fecskelányról, a várost is elfeledte, amelynek színpadán megtette az első lépéseket a trónushoz, amelyre a nézők és a kritikusok ráültették...