Budapest, Belváros /Károlyi-kert/ — 2023. április 29.

Múltvallató jegyzetünk legelső képkockáit dátumra pontosan 2012. június 30-án rögzíthettem Budapesten. A Művészetek Palotája (Müpa) előcsarnokában akkortájt bemutatott igényes tárlatból kiemelve, melynek szövegét dr. Solymosi-Tari Emőke zenetörténész írta. A nevezett esztendőben a komolyzenei világ a XX. század egyik legnagyobb szimfonistájaként tartott zeneszerzőnk születésének 120. évfordulóját méltatta.

Budapest — 2012. június 30.

A kiállítás természetesen a zeneszerző Lajtha életútjából is bemutatott néhány fontos, rendkívül gazdag korabeli fénykép-dokumentációval alátámasztott momentumot. Elsősorban a Hagyományok Házában őrzött Lajtha-hagyaték alapján, a Lajtha-jogok örökösének szíves hozzájárulásával.

Budapest, a Budai Vigadó homlokzata — 2023. június 21.

„A Francia Akadémia első magyar zeneszerző tagja

»Zenéje olyan, mint egy érme, amely magyar anyagból, francia verettel készült és az egész világon konvertibilis.«

Lajtha Lászlót ma Magyarországon a legtöbben népzenekutatóként tartják számon. Kevesebben tudják, hogy ő volt a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki a népzenekutatás mellett meghatározó tevékenységet fejtett ki a zenepedagógia és a nemzetközi kultúrdiplomácia terén is. Életében — főként Franciaországban — a nála egy évtizeddel idősebb Bartókkal és Kodállyal együtt úgy emlegették, mint a »három nagy magyar« egyikét. A kommunizmussal való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. Egyéni arculatú életművét csak az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség.”

1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de nem zeneszerzőként, hanem népzenegyűjtéséért. Feljegyeztetett, hogy a kapott díjat még szegényebben élő zenészek közt osztotta szét. 1955-ben a Francia Akadémia (Académie des Beaux Arts) levelező tagjává választotta. Zeneszerzői munkássága és népzenegyűjtői tevékenysége 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült.

„Az 1956-os forradalom testileg-lelkileg megrendítette. Ő volt az egyetlen zeneszerző, aki az eseményekkel egyidejűleg VII. szimfóniája keretében reflektált a nemzet újabb tragédiájára.”

(Részlet a 2001. június 23-ai Magyar Örökség-díj átadóünnepségén elhangzott laudációból)

Lajtha László 1963. február 16-án hunyt el Budapesten.

Homlokzatán annak a budapest-belvárosi lakóháznak, amelyben élt, és maradandó értékű műveket alkotott, emléktábla található, a tábla tövében pedig egy ivókút, mely ugyancsak az ő nevét viseli. Ezen helyszínek fénybe írt nyomait 2023. április 30-án rögzíthettem.