10-01-1.jpg Szabó Attila felvétele
Beszélgetés VIRÁG Ibolyával, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár igazgatónőjével
Március 15-én impozáns épületet avattak Magyarkanizsán. Ebben az épületben kapott helyet a József Attila Könyvtár, az Ozoray Árpád Művelődési Egyesület és a Tisza néptáncegyüttes. ,,Az 50 000 kötetes könyvtár, a jelentős folyóirat- és sajtógyűjtemény március idusán, a változásokhoz méltó dátummal kezdi meg új életét - mondta az ünnepségen VIRÁG Ibolya, a könyvtár igazgatónője, akit erről az új életről kérdeztünk.
- Február végén kezdtük meg a beköltözködést, de még mindig nincs minden a helyén, még mindig nem laktuk be. Úgy érezzük, hogy szűkösen vagyunk, ami furcsa, hiszen a korábbi 200 négyzetméterrel szemben most 600 négyzetméter áll a rendelkezésünkre, de régi épületben a könyvtár egy szinten volt, s ezáltal könnyebben áttekinthető, az új épület pedig háromszintes. Az is kiderült, hogy abban a régi könyvtárban az 5 könyvtáros sokkal könnyebben el tudta látni a munkáját és ki tudta szolgálni az olvasókat. Most látszik csak, hogy milyen kevesen vagyunk. Minden évben emlegetjük, hogy szükségünk volna újabb alkalmazottakra, de pénzhiány miatt a káderállományt nem tudjuk növelni. Mi délelőtt, délután és szombat délelőtt is dolgozunk, s nyilván ezen, a nyitvatartási időn kell majd változtatnunk.
Visszatérve az épületre: én láttam az eredeti tervet, az kizárólag könyvtárnak épült volna, egy légtérben kaptak volna helyet a polcok. Ezzel szemben háromszintes lett az épület, amelyben lépcsőzni kell, mert nincs lift. A teherliftet is alig tudtam kiverekedni. Persze, örülünk az újnak, s pontosan tudjuk: nagy szó, hogy Magyarkanizsán könyvtár épült, hiszen a Vajdaságban ilyesmire az utóbbi évtizedekben nem volt példa. Impozáns épület lett, bár épülhetett volna funkcionális is. De be fogjuk lakni. Annak ellenére, hogy nincs telefonunk, s nem is biztat bennünket a Telekom, hogy ez megoldható lesz a közeljövőben. Arról nem is szólva, hogy internet-hozzáférhetőségünk sincs, ám vagyok olyan agilis, hogy elintézem, majd megoldjuk.
* A szép kupola alatt van egy hangulatos karzat, ahová csigalépcső vezet. Gondolom, öröm lesz ott foglalkozni a gyerekekkel...
- Az épület avatójára a kupola alatti részt még nem sikerült berendeznünk. Azóta bepolcoztuk: túlzsúfolt lett. Mi rendszeres könyvtárórákat tartunk, ahová az iskolákból teljes osztályok jönnek, s a kupola alatt egy teljes osztály gyerek nem fér el. Ha részt vehettünk volna a tervezés és a kivitelezés folyamatában, akkor a könyvtárnak épült épület valóban könyvtár lett volna. Most csak annyit tehetünk: úgy próbáljuk berendezni, hogy működhessen. Le a kalappal az önkormányzat előtt, teljes egészében községi pénzből épült az objektum, de nem szabad egy napon említeni egy olyan intézményt mint a könyvtár, és egy művelődési egyesületet. Tisztelet és becsület minden művelődési egyesületnek, fontos szerepet töltenek be, ám az mégis egy más kategória. A mi intézményünk több mint 40 éve működik, 50 000 kötete van, a Magyar Szót a könyvtár alapítása óta őrizzük, beköttetjük, visszalapozható nálunk a 7 Nap, gazdag a folyóirat-gyűjteményünk. A község büszke lehet az intézményére, ahol lelkes könyvtárosok dolgoznak. Olyan emberek, akik a nap 24 órájában könyvtárosok, szívügyük ez az intézmény. Meglehetősen kevés pénzt kapunk (tavaly mindössze 50 000 dinárt), ezért alapítványoknál koldulunk, pályázunk, megtaláljuk a módját, hogyan gyarapíthatjuk a könyvállományt. Leleményességünk és kapcsolataink révén igyekszünk olyan éves programot összeállítani, amely nemcsak az olvasóinknak szól, hanem azoknak a községünkben tanuló diákoknak és a községünkben dolgozó embereknek, akik csak alkalmanként járnak hozzánk.
* Milyen rendezvényekkel tiszteleg a magyarkanizsai könyvtár a József Attila-emlékévnek?
- Az idei évben a Keresek valakit elnevezésű rendezvénysorozattal névadónk, József Attila emlékének tisztelgünk. Célunk a huszadik század magyar irodalmának kiváló költőjét megismertetni a legfiatalabbakkal, az óvodásokkal is, ugyanakkor kitágítani az általános és középiskolás diákok ismeretkörét, hogy többet tudjanak József Attiláról, mint amennyit az iskolában tanulnak. Külön kiemelném a vetélkedőket: április 22-én a legjobb versmondók léptek föl a könyvtárban, s ekkor volt az eredményhirdetése annak az irodalmi pályázatnak is, amelyben azt szerettük volna megtudni, hogyan él József Attila alakja a tizenévesek tudatában. Bevezettük azt a gyakorlatot, hogy nálunk minden diák kap egy elismerő oklevelet és egy könyvet, s már a kis óvodásokat is könyvvel jutalmazzuk. Nekünk ez anyagi teher, de meg tudtuk oldani, s az olvasónevelésben nagyon fontos az ajándékkönyv. Májusban lesz az óvodások mesemondó versenye, s ebben a hónapban osztjuk ki annak a képzőművészeti pályázatnak a díjait is, melynek témája a kollázs és az Altató című vers. A nyári szünidőre olvasási versenyt hirdetünk. Társszervezői vagyunk a Kanizsai Írótábornak, kapcsolatot teremtettünk a British Cancillal, együttműködési megállapodást készítettek velünk, melynek értelmében szeptemberben a Brit Napok keretében műfordítói műhelyt szervezünk Magyarkanizsán. A Költők a műfordításban című rendezvényre Londonban élő magyar fordítókat is szeretnénk elhozni a British Cancil szponzorálásával. A táborozást két, már hagyományos művelődési rendezvény, az írótábor és a Jazznapok között tartanánk. A zene világnapján a kiskunhalasi Lyra együttes jön hozzánk vendégségbe - a megzenésített verseket a testvérvárosi és testvérkönyvtári együttműködés keretében láthatja majd a közönség. A magyar tudomány napján a vajdasági magyar nyelvészeket, előadókat hívunk meg. A téma: József Attila nyelvi világa. Szervezzük azt a nagyszabású rendezvényt, amelyen a József Attila nevét viselő intézmények találkoznak, erre karácsony táján kerül majd sor. Külön kiemelném, hogy testvérvárosunk, Kiskunhalas, testvérkönyvtárunk, a Kiskunhalasi Városi Könyvtár és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával április 28-án a magyarkanizsai könyvtárban bemutatkozik a kecskeméti Forrás folyóirat. A folyóirat áprilisi számának bemutatóján vendégünk lesz Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, Dobozi Eszter költő, Füzi László főszerkesztő, József Attila-díjas irodalomtörténész és Pintér Lajos József Attila-díjas költő. Nagyon örülünk, hogy sikerrel pályáztunk támogatásért, és el tudjuk hozni annak a folyóiratnak a munkatársait, mely - a magyarországi folyóiratok között szinte elsőként - régtől publikálja a vajdasági írók munkáit. Ez a folyóirat mindig is Kárpát-medencei magyarságban gondolkodott, és a népi, nemzeti szellemiséget ápolja, amely közel áll hozzánk.
* Az épület avatóján némi nosztalgiával szólt a könyvtár életéről ott, abban a régi épületben. Gondolom, hogy ezek a szép emlékek elsősorban az írótáborhoz kötődnek...
- Én még emlékszem a hetvenes évek írótáboraira is, s valóban nosztalgiával gondolok azokra az évekre, amikor nagy öregjeink eljöttek Kanizsára. Valamikor a táborozás egy hónapon át tartott, a gyönyörű szép szeptemberi napsütésben íróink szívesen járták a Tisza-partot, és nagy örömmel jöttek a könyvtárunkba is. Nagyon szép emlékeket kaptunk íróinktól, és azokat azóta is féltve őrizzük. Ilyen emlék Fehér Ferenc verse, amely a kanizsai könyvtárról szól (elhangzott az új épület március 15-ei avatóján). Változnak az idők, más írók jönnek, s az írótáborhoz való hozzáállás is változik. Most Kanyó Zoltán a fő mozgatója és szervezője, az ő lelkesedése és tettrekészsége tartja életben a Kanizsai Írótábort, ahol találkozhat író és olvasó. Én hiszek abban, hogy a könyv örök. Mindig lesznek olvasók, a könyv varázsát semmi sem pótolhatja. Sem számítógép, sem internet, sem más ketyere. A könyvnek kisugárzása van, illata. A könyv választ minket, ha hagyjuk, hogy válasszon bennünket. A könyvben mindig vissza tudunk lapozni egy gondolathoz. A könyv hozzánk szól, nekünk üzen, és ezt semmi sem pótolhatja.