Sok, esetenként egymástól merőben eltérő nézőpontból lehet szemlélni a történéseket. A gazdatüntetések nemcsak az adóterhekről, a támogatások nagyságáról, a dízel áráról, hanem az egyes kormányok politikájáról is szólnak. Azt is meg kell jegyezni, mert nem mellékes szempont, hogy átalakulóban van a mezőgazdaság. Az agráriumban tevékenykedők világszerte új kihívásokkal kénytelenek szembenézni. Az éghajlatváltozás, az áraránytalanságok, valamint a zöldítési szándék sok esetben olyan helyzeteket szülnek, amelyekre csak rossz vagy kevésbé rossz válaszokat lehet adni. A zöldítési stratégiák mögött sok esetben az agráriumot érintő, a környezet „megrontását” feltételező termelés felszámoltatásának szándéka rejlik. Ez azonban csak egy szegmense a problematikának, és nem lenne szabad ezen a „szemüvegen” át nézni, de nem kellene megfeledkezni sem róla. A folyamatok már korábban is olyan irányba hatottak, hogy a kis- és a középtermelők tönkrementek, lemorzsolódtak. Az elaprózottság felszámolása nálunk is lezajlott, illetve zajlik a mai napig is. A kisgazdaságok feladják a küzdelmet, a gazdatársadalom elöregedőben van, nehezen fogadja el az újdonságokat. Egyúttal vannak olyan tevékenységek, mint például a házias kézművestermékek gyártása vagy az organikus gazdálkodás, amelyeket akár kis területeken is jövedelmezően lehet folytatni. A mezőgazdasági vállalkozásoknak a gazdaságilag hatékony, digitalizált vállalattá való átalakulása magas beruházási volument igényel. Az unió mezőgazdaságában megfigyelhető, hogy a gazdasági szubjektumokkal szemben támasztott környezetvédelmi és állatjóléti követelmények szintén növelik a költségeket. Ha nem történik változás, a jövőbeli uniós tagság — mely stratégiai célként szerepel — nálunk is hasonló feltételeket teremt majd. A most tapasztalható krízis egész Európára átterjedhet. A huzavona pedig az uniós mezőgazdasági termelés hanyatlását okozhatja. Akár élelmiszerhiány is kialakulhat. Globális szinten még mindig sokan éheznek, de eközben sok millió tonna élelmiszert dobunk el.

Az itteni gazdák sok esetben még mindig arra hivatkoznak, hogy máshol az állami támogatások összege sokkal nagyobb — kiderült azonban, hogy a gondok nem csupán ebből erednek, sokkal mélyebben gyökereznek. A normalitástól mindinkább eltávolodó világunkban talán még mindig azok látják reálisabban a dolgokat, akik közelebb vannak a földhöz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdaság stratégiai ágazat. A kapitalizmus jelenlegi formája viszont az üzletet látja benne, mint mindenben. A rövid távú haszonszerzés a cél, nem a bolygó védelme, nem a lakosság egészséges élelemmel való ellátása. A zöldítés, a környezetkímélő technológia reklámozása sok esetben csak lózung, a marketing része. A döntés ugyan mások kezében van, de a közeljövőben el kell dönteni, milyen irányba tartunk. A dilemma pedig, még ha nem is teszik fel gyakran így a kérdést, hogy korunk kapitalizmusának megvalósítható-e valamiféle ökológiai verziója. A piacgazdaság legfőbb jellemzői ellentétesek, vagy legalábbis távol vannak a környezetkímélő elképzelésektől. A jelek szerint jó időbe telik még megtalálni valamiféle helyes utat. Ha egyáltalán létezik olyan.