* Hosszú vajúdás után megszületni látszik a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Elnök úr miként látja a törvénytervezet elképzeléseit?
- A Nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezete ismételten a vajdasági magyarság szellemi potenciájának a szellemi terméke. Akárcsak annak idején az autonómiakövetelések megfogalmazása, illetve a különböző autonómiakoncepciók kidolgozása is elsősorban tőle származott. Szeretnék rámutatni, arra, hogy a magyar szakértők tevékenysége nem légüres térben, a közösségtől elszakadva történt. Azt a szerencsés módon kialakult társadalmi konszenzust öntötték jogi formába, amelyet a közösség fogalmazott meg. 2002-ben, amikor megszületett a kisebbségi törvény, nyilvánvaló volt, hogy az idő rövidsége miatt csak ideiglenes választási szabályozás meghatározására van lehetőség. Ennél is nagyobb hiányossága volt a törvénynek, hogy a nemzeti tanácsok feladatköre tekintetében nagyon körülíró volt, és ez lényegében úgy fogalmazódott meg, hogy a nemzeti tanácsok jogosultak képviselni a kisebbséget oktatási, művelődési, tájékoztatási és hivatalos nyelvhasználati kérdésekben, döntéseket hozhatnak és részt vehetnek döntéshozatali folyamatokban. Részletes hatásköri rendelkezések tehát eddig nem voltak. Mindent összevetve: ezen a két területen történt most jelentős elmozdulás. Ugyanennyire fontos a hatásköri rendelkezéscsomag, illetve a finanszírozási garanciák kérdésköre is. Mindez benne van a mostani törvénytervezetben. Az idő bebizonyította, hogy a 2003 elején hatalomra került Koštunica-kormánynak a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó hivatala voltaképp a törvény meghozatalának megakadályozását célozta meg. Bízom benne, hogy tovább tart az a lendület, amelynek a legutóbbi választások eredményeként megalakított Kisebbségi Minisztérium, illetve a tárca élére a megfelelő személynek a kinevezésekor tanúi voltunk. Az MNT is megfogalmazta kedvező értékelését. A törvény ezen első munkatervezete, annak tartalmi elemei tetszést váltottak ki - néhány jobbító szándékú, azt mondanám, technikai észrevétellel együtt -, megküldtük válaszunkat a minisztériumnak.
* A nemzeti tanácsok hatáskörével kapcsolatos első reakciók megoszlanak. Egyesek szerint bővülni fog, míg mások szerint inkább kirakatszerepe lesz. Mit gondol erről?
- Aki nem veszi észre, hogy a kisebbségvédelem és a kisebbségi politika térnyerése folyamat, mégpedig hosszú folyamat, amelyben nincsenek forradalmi áttörések, az nem a realitás talaján áll. Minden előrelépésnek örülni kell. Aki azt hiszi, hogy a kisebbségi önkormányzatiság majdan államot jelent az államban - tehát felváltja az állami szuverenitást, az állami jogalkotást és végrehajtó hatalmat -, az téved. Mi azt a reális célt fogalmazhatjuk meg, hogy állandóan részt veszünk abban a folyamatban, amely érvényesíteni akarja azt a politikai elvet, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek olyan felnőttkorú közösségei az ország társadalmának, amelyek átvállalhatnak bizonyos, eredetileg államiként megélt feladatokat. Ez elsősorban az oktatásügyben, a médiapolitika, a kulturális és nyelvhasználati kérdésekben juthat érvényre. Amikor a törvénynek a hatáskörökre vonatkozó része került sorra, akkor azokat a feladatköröket próbálták a magyar szakértők számba venni, amelyek esetében reálisan elvárható, hogy a szerb politikai elit lemond ezen jogosítványok gyakorlásáról. Kritikát könnyű megfogalmazni, azok viszont, akik ezt teszik, elfelejtik, hogy ennek a törvénynek a szelleme és a rendeltetése is megerősíti a kisebbségi közösségek intézményalapítási jogosítványát. Ez egy fontos előrelépés. Ez biztosítja azt, hogy saját dolgaink intézményes kezelésében a saját magunk választotta emberek, a miáltalunk választott és a miáltalunk megfogalmazott programok mentén tudnak eljárni. Az őszinte önkritika nevében azért azt hozzá kell tenni, hogy az intézményalapítási jogok kiterjesztésével hamarosan nem fogunk tudni mit kezdeni. Példának okáért nagyon könnyű azt kimondani, hogy mi önálló magyar oktatási rendszert kívánunk felállítani az óvodától az egyetemig. Mindössze azokat az apró gyakorlati kérdéseket kell tisztáznunk, hogy számunkra mi a jó: ha egy nagyobb, vegyes lakosú városban - vegyük most alapul Szabadkát -, ahol gyakorlatilag minden általános iskolában vannak magyar tagozatok, vajon nyerünk-e azáltal valamit, ha kikiáltjuk, hogy Szabadkán négy általános iskola lesz a magyar iskola, s ezeket külön oktatási intézményként állítjuk fel. Nem válik-e vajon így kétségessé, hogy fizikai értelemben megközelíthetők lesznek minden alsós csöppség számára? Megítélésem szerint az elveknek a gyakorlatba való átültetése a kisebbségi politizálásban hallatlanul nagy óvatosságot és megfontoltságot követel. Ha a részletekre nem figyelünk oda, akkor - visszatérve az előző példához - lehet, hogy kialakítunk egy önálló magyar oktatási rendszert, csak éppen az üres falaknak. Mindent egybevetve, az előrelépések mérlegelésekor egyrészt a külvilágot is számba kell vennünk, másrészt pedig a közösség teljesítményi lehetőségeit, potenciáljait is.
* Végcél vagy csupán eszköz a perszonális autonómia?
- Mindaz az eszközrendszer, amelynek megteremtésén fáradozunk, az autonómiát nem tekintheti célnak. Kizárólag eszköznek. A cél, az igazi stratégiai feladat a közösség megmaradása és boldogulása. Ehhez pedig korántsem elég az önazonosság-tudat fenntartása. Ezért tartom helyesnek, hogy a politika emellé felsorakoztatja az egzisztenciális kérdéseket is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mi magunk kis politizálási mezeje is egy nagyon bonyolult rendszer. Ez csak akkor lehet sikeres, ha van erőteljes politikai képviselete, pártja, pártjai, melyek kiveszik a részüket a politikai harcból. E kettő, illetve a civil szervezetekkel és az értelmiséggel közös együttműködés lehet az a stratégiai mező, amely a közösség fennmaradását és boldogulását képes szolgálni. Ez pedig soha nem véglegesíthető, lezárható cél.
* Mennyire jellemzi a projektalapú gondolkodás az MNT-t?
- Gyakorlatilag minden tevékenységünk ezen a vonalon fut. Amikor a Szekeres László Alapítvány csak a kisvállalkozóknak biztosított kölcsönökkel foglalkozott, már az is meghatározott projektum mentén történt. Napjainkban a külföldön szerzett oklevelek honosításának anyagi vonzata is ilyen. A középiskolások szerb nyelvi felzárkóztatása is meghatározott projektum volt. Készülőfélben van továbbá egy, a személynév használatával kapcsolatos projektum, valamint egy több stúdiumot felölelő nyári akadémia megszervezése is. Az MNT tehát eleve erre rendezkedett be, és nagyon jó, hogy összhangban van a VMSZ általános politikai irányvonalával.
* A Magyar Szóban továbbra is jelentős anyagi, egzisztenciális gondok vannak. Hogyan tervezik megoldani őket?
- Az MNT örökölt egy intézményt. Közgazdasági szóval élve az MNT egy csődtömeget vett át a tartománytól. Az ebből eredő problémákat már azelőtt is próbálták megoldani. A három évvel ezelőtti átszervezés legnagyobb eredménye - még ha sokan kétségbe vonják is -: hogy ez a cég egyáltalán még létezik. A felvázolt feladat az volt, hogy az amortizálódott nyomdagépet le kell cserélni, hogy a külső megrendeléseknek eleget lehessen tenni. Megtörtént a lehető legnagyobb létszámcsökkentés. Az éles konkurenciaharc miatt azonban a mai napig nincs külső megrendelés. Ma ott tartunk, hogy a Magyar Szó szerkesztősége által megfogalmazott bérfejlesztési követelményeket méltányolva pótlólagos intézkedéseket sikerült eszközölnünk erőteljesebb állami szubvenció beszerzésére. Igyekszünk racionalizálni a Magyar Szó székházában a rendelkezésre álló irodateret is. A nyomdaipari tevékenységet egy helyre koncentráljuk, a felszabaduló helyiségeket pedig bérbe fogjuk adni. Ezzel közvetlen úton jutunk bevételhez, illetve a bérlők átvállalják a rezsiköltség egy részét. A külső megrendelések egyik formája minden bizonnyal a Szerbiában kiadott magyar nyelvű tankönyvek nyomtatása lesz. Ezzel egy igen stabil és megbízható árnövekedés lesz az igazi végcél. A közvetlen eredménye mindennek pedig az kell legyen, hogy a cég alkalmazottainak bérezése egy méltányos színvonalú legyen.