home 2024. május 06., Ivett napja
Online előfizetés
„Isteni hívás volt...”
Balázs Szilvia
2018.04.20.
LXXIII. évf. 15. szám
„Isteni hívás volt...”

Szabó Réka hangját már jól ismerhetik a Mária Rádió állandó hallgatói.

Azt mondja: munkáját alázattal végzi, a szívéhez legközelebb álló műsor pedig a Verspercek. Kedvenc költeményét is megosztotta velünk.

* Mikor és hogyan kerültél a Mária Rádióba?

— Szinte napra pontosan egy éve, a diplomavédésem után kaptam egy telefonhívást. Számomra mesébe illő módon, hiszen nagyon váratlanul ért a megkeresés. Természetesen nagyon örültem a lehetőségnek, és kihagyhatatlan alkalomnak tartottam, hiszen valóban azt éreztem — és érzem mindmáig is —, hogy isteni hívás volt.

* Műsor közben kialakul egyfajta kapcsolat a stúdióban ülő műsorvezető és a hallgató között. Neked vannak állandó hallgatóid?

— Egy idő után az ember megtalálja az alázatosság útját, mely végtelen és állandóan tanulandó. Egy bárányka vagyok a nyájból, ebben az esetben műsorvezető, aki közvetít, beszél, kommunikál a hallgatókkal... A munkatársaimmal és a rádió önkénteseivel együttesen alkotunk egy egészet, mellyel hozzájárulunk a Mária Rádió missziójához. A Mária Rádió-hallgatók Isten szavát kell, hogy meghallják műsorainkban, nem pedig a műsorvezető személyes kivetülését. Ebben nagyon sokat segít az alázat.

* Milyen műsorokat vezetsz? Melyek a kedvenceid?

— Az általános, napindító műsorokon kívül kiveszem a részem a rózsafüzér, a zsolozsma napi imádkozásából is, hiszen a Mária Rádió az ima rádiója. Jelenleg az Isten tenyerén és az Egyháztörténelmi óra című műsorunk elkészítésével ajándékozott meg Isten. Mindkét adás hangoskönyvként szólal meg. A Verspercek és A nap gondolata című műsorainkat pedig szerkesztem. A Verspercek az egyik kedvencem, mert nagyon közel áll hozzám az irodalom kimeríthetetlen világa.

* Mennyiben változtatta meg életedet a Mária Rádió?

— Úgy érzem, nagyon sokat változtam, amióta a Mária Rádióban dolgozom. Hitoktatói oklevelemet a szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézetben szereztem. Az elméleti tudáson kívül természetesen a hit mély megélésére is szükség van. A Mária Rádió számomra egy olyan hely, ahol a hitemet gyökereztethetem. A hit elmélyülésében ezenkívül a rádióban tevékenykedő atyák, önkéntesek és nem utolsósorban a munkatársak is sokat segítenek. A rádió által megtanultam adni és tenni.

* Fiatal vagy. Ez a korosztály nem biztos, hogy megfelelően reagál a vallási témákra. Mit szóltak a barátaid, ismerőseid, amikor megtudták, hogy a Mária Rádióban dolgozol?

— A családom és az ismerőseim szerint — már csak a tanulmányaim miatt is — várható volt, hogy ilyen vagy ehhez hasonló helyen fogok dolgozni.

* Szerinted hogyan lehetne (jobban) bekapcsolni a fiatalokat a Mária Rádió vagy akár az egyház munkájába? Mivel lehetne — csúnya szóval élve — divatossá tenni a vallást?

— Személyes minta által. Őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy az egyház keretében fogok tevékenykedni, mégpedig azért, mert magamtól nem biztos, hogy lett volna bátorságom nekivágni ennek az útnak. Ennek oka a félelem és a kételkedés volt. Arra gondoltam, hogy belőlem valami hiányzik ahhoz, hogy olyan feladatokat lássak el, mint amilyenekkel jelenleg foglalkozom. Idővel rájöttem, hogy ez nem így van, hiszen nem szabad félni, mert a félelem még jobban megerősíti bennünk az eltévelyedést, sok keserűséget okoz. Szükség van a jó lelki vezetőkre, akik igazi lelki táplálékot nyújtanak számunkra.

* Mit üzensz a hallgatóknak?

— Beszélgessenek nagyon sokat Istennel, Jézus Krisztussal, a Szűzanyával, és engedjék a Szentlelket munkálkodni. Üzenem a fiataloknak, illetve az idősebb korosztálynak is, hogy ne féljenek, mert Isten a tenyerén tart bennünket, csak nyissuk ki szívünket az Ő végtelen szeretetére.


(A Mária Rádió felvételei)



Petőfi Sándor:
A KOLDÚS SÍRJA
 
Mint vadállat, mely halálát sejti,
A vén koldús puszták közepébe
Bujdosott, és élte maradékát
Ott a puszták közepén tevé le.
 
Holttestéhez a szegénylegények
Elvetődtek, néki gödröt ástak,
Felköték botjára tarisznyáját,
S így tüzék le a botot fejfának.
 
Ott a fa s bokor nélkűli rónán
Áll a kis domb egyszerű jelével,
S te természet, elhagyottak gyáma,
Vadvirágok- s fűvekkel födéd el.
 
Ilyen a sors! egykor, életében
Szennyes rongyok lengedeztek rajta.
S íme sírját napkeletnek minden
Szőnyegénél szebb szőnyeg takarja.
 
De az mindegy; őrá nézve a fő,
Hogy elérte végre nyugodalmát...
Ki gondolná? mily zajos, mi vészes
Volt a pálya, melyen ő futott át.
 
Oh ez a kéz, amely vénségében
Ezt a száraz görcsös ágat fogta,
Ifjusága teljes erejében
Harcok fényes kardját villogtatta.
 
Ott forgott ő a csaták tüzében,
Ott adá véréből áldozatját
Az uraknak birtoka- s jogáért,
Kik őt később éhenhalni hagyták.
 
Csakhogy elhalt! most feledve minden,
Nyomorúság és a harci lárma.
Csendes néma a világ körűle,
Zavaratlan földalatti álma.
 
Néha száll csak egy-egy kis madárka
Fejfájára s ábrándos dalt zeng ott...
Mit dalolhat a madárka fejfán,
Olyan fejfán, amely koldúsbot volt?
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..