Az idei különleges városnapi készülődés lázában -- minthogy ez alkalommal ünnepeljük Zenta első (1506. évi) várossá nyilvánításának 500. évfordulóját, kissé talán háttérbe szorult a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet figyelmet érdemlő kezdeményezése: a vajdasági magyar helytörténészek első szemináriumának a megrendezése. A helytörténet-kutatás ugyanis -- amint azt a meghívóhoz mellékelt műsor bevezető szövege is hangsúlyozta -- ,,egyre népszerűbb és szerteágazóbb tevékenység a Délvidéken..., amely azonban nélkülözi az intézményes hátteret, s tájainkon módszertani központ sem segíti a kutatók szakmai fejlődését.”
Az ezen a helyzeten való változtatás szándékával fogott össze ez a két jelentős művelődési létesítmény, hogy intézményesen is hozzájáruljanak az egyre számosabb, de az esetek nagyobb részében jóformán semmiféle szakmai képzéssel sem rendelkező ,,amatőr” helytörténészek és helyismereti kutatók munkájának színvonalasabbá tételéhez, minek során évente vagy kétévenként szemináriumot szerveznének a módszertani tudnivalók ismertetése, kapcsolatok létrehozása, fenntartása, kiadványok cseréje és beszerzése végett.
Ennek az első szemináriumnak tehát, amelyen mintegy 30-40 érdeklődő, zömében tevékeny helytörténet-kutató volt jelen, lényegében a szellemi alapkőletétel feladata jutott, amennyiben az itt elhangzott érdekes és tartalmas előadások mintegy ,,kedvcsinálók” voltak ehhez a rendkívül hasznos munkához. Többek között ezt emelte ki a megjelenteket köszöntő Juhász Attila zentai polgármester úr is. Hogy a megjelenteket, akik között -- mint mondtuk -- nemigen akadt igazi szakértő, bár valamennyien publikáltak már nem is egy hosszabb-rövidebb helytörténeti munkát, el ne riasszák a túlságosan is tudományos(kodó) előadásokkal, a szervezők rendkívül taktikusan komponálták meg az előadók és az előadások számát és összetételét. Ami az előadókat illeti, a témakörnek két anyaországi és délvidéki (vajdasági) ismerője szerepelt, az előbbiek 2-2, az utóbbiak 1-1 előadással. Horváth Gergely Krisztián, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének és Történeti Szociológiai Tanszékének kutatója A helytörténettől a társadalomtörténetig. A helytörténeti kutatás haszna és integrálása a társadalomtörténetbe, dr. Hudi József, a pápai Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa A magyar falumonográfia múltja és jelene címen tartott előadást, majd -- a 11 órai kávészünet után -- az utóbbi előadó a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület tevékenységét, az előbbi pedig a Korall c. társadalomtörténeti folyóiratot mutatta be.
A délutáni két előadást dr. Káich Katalin (Helytörténeti kutatások a Vajdaságban egykor és most), valamint dr. Csáky S. Piroska (Gyakorlati útmutató helytörténeti munkák készítéséhez), a BTK Magyar Tanszékének jelenlegi és nyugalmazott tanára tartotta meg. A megjelentek tehát hasznos ismereteket szerezhettek további munkájukhoz mind az elmélet, mind a gyakorlat terén, nem csoda hát, ha a szeminárium egyik főszervezője, Hajnal Jenő magiszter zárószavában már a meghívó szövegében szereplő ,,évenkénti vagy kétévenkénti egy-egy megbeszélés” helyett már a sokkal derűlátóbb ,,évenkénti két vagy akár négy” szemináriumról szólt. (Reméljük, nem nyelvbotlás volt a részéről!)
A sikerrel biztató kezdeményezés és az emlékezetes rendezvény mindenképpen a két zentai intézmény igazgatójának, Hajnal Jenőnek és Kormányos Katona Gyöngyinek, valamint Németh Ferenc helyismeret-kutatónak, a Létünk c. folyóirat szerkesztőjének és Pejin Attila történész-muzeológusnak, a Városi Múzeum vezetőjének az érdeme.