Október 25-én Csík Mónika szabadkai írónő volt a zombori Berta Ferenc Zsebszínház Találkozások c. rendezvényének a vendége. Bevezetésként Fekete J. József Arany János-díjas író, az est házigazdája mindenekelőtt baráti hangon megemlékezett Deák Ferenc íróról, költőről, drámaíróról.
- A vajdasági magyarság megkerülhetetlen alkotószemélyisége volt. Ezenkívül pedig kiváló ember is, akit a szeretet aurája vett körül - mondta.
A Zsebszínház kisegyüttese ezután eljátszotta az elhunyt legkedvesebb nótáját.
Az irodalmi est előtt a Magyar Polgári Kaszinó előcsarnokában megnyílt Vesna Uzelac Varićak tárlata. A zombori festőművész Olaszországban tanult, itthon ez az első bemutatkozása. A természet és az ember kapott központi szerepet a most kiállított képeken.
Csík Mónika legfrissebb két kötetének bemutatását a József Attila-díjas költő, a zEtna Kiadó vezetője, Beszédes István, valamint Sándor Zoltán Herceg János-díjas író, a Sikoly folyóirat főszerkesztője segítette. A szerzőnő első verseskötete 2006-ban jelent meg Metszetek címmel a Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában. 2011-ben, néhány hónappal ezelőtt pedig két új kiadványa is megjelent. A gyermekverseket tartalmazó Mákvihar (zEtna) és a rövid- és mikroprózákból álló Instant (Fórum Kiadó) szinte ikerkiadványok - alig három hét különbséggel jelentek meg.
A gyermekkönyv első közönségpróbáját nemrégiben tartották meg Szabadkán. A gyermekeknek tartott játékos író-olvasó találkozó Beszédes szerint kiváló példája annak, hogyan lehet és hogyan kell a verset befogadtatni a felnövekvő generációkkal. Fekete J. József a kötet illusztrációira tért ki. Mint mondta: Recskó Diana alkotásai rendkívül figyelemreméltó munkák. A költőnő felolvasott verseiből. A reakció azt mutatta, hogy a felnőtt közönség is gyermeki örömmel tudja (be)fogadni a költeményeket.
Az Instant című kiadványról Sándor Zoltán kérdezte Csík Mónikát. A szövegek a vizuális művészetnek, elsősorban a fotóknak és az irodalomnak a kölcsönhatására születtek. Alkotásait többek között Bartis Attila, Molnár Edvárd, Lennert Géza, Gergely József és Vicai Olivér képei ihlették. Bennük felbukkan a város, a nagy és kicsi, a falu, a bácskai por, a spleen, az életidegenség, Kosztolányi és Csáth Szabadkája, a hetven, nyolcvan évvel ezelőtti - mint a szerző fogalmazott - szerethetőbb város.
- Megnyugvást manapság csak a vidék, a falu hozhat - mondta.
Szülei gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Ő maga is vállal szombatonként egy kis piacozást. Állítása szerint ott lehet csak igazán témára, ihletre lelni. Almát árul, és a Találkozások közönségét is meglepte a finom gyümölccsel. Aki némi adománnyal segítette a Zsebszínházat, az cserébe almát kapott.