Az új népkonyha

Zentán Boris Zec a Vajdasági Szociáldemokrata Liga tagjaként jutott alpolgármesteri tisztséghez. Kinevezése után az első útja a városi szociálisvédelmi központba vezetett. Ezt azért tartotta fontosnak, mert a megélhetési kérdések iránt fokozott érzékenységű pártja a rászorulókkal való törődést a fő feladatai közé sorolja. A hideg téli napok kezdetével egyre többen veszik igénybe a népkonyhák ingyenebédjét, kérnek támogatást fűtési vagy más gondjaik megoldására.
- A szociálisvédelmi központban lesújtó kép fogadott, elképesztő dolgokat tapasztaltam, ami természetesen nem az ott dolgozók munkájára vonatkozik, hiszen ők lelkiismeretesen végzik a munkájukat - mondta az alpolgármester, majd így folytatta: - Pénzük azonban nincs, hiszen a községi költségvetésnek csak egy százaléka jut ennek az intézménynek. Ebből a csekély összegből lehetetlen hatékonyan támogatni a lakosság legelesettebb rétegét. Mindenképpen kezdeményezzük a decemberi ülésen - amikor majd napirendre kerül ez a téma -, hogy a következő évi büdzséből legalább ennek a dupláját kapja a központ, de addig is intézkedni kellett. Elsősorban a népkonyhát kellene biztos alapokra helyezni, melyet a szociális központ és Nagy József főesperes úr, a Kis Szent Teréz-templom plébánosa működtet. Pontosabban: az ebédet a parókián főzik, és ott is szolgálják fel a legszegényebbeknek. Az ételhez szükséges alapanyagokat szinte teljes egészében adományokból teremtik elő, bár ezekben az időkben ez elég bizonytalan forrás.
A község alelnöke sorra járta a nagyobb, még sikeresen működő zentai vállalatokat, és támogatást kért - pénzben vagy termékekben - a népkonyhának. Fáradozását siker koronázta, hiszen a cukorgyártól két tonna cukrot kapott (a felét azonnal le is szállította a vállalat), a Žitopromet malom pedig egy tonna lisztet és ötszáz kilogramm tésztát adományozott. Ezért köszönet illeti Predrag Ðuroviæ és Ljubiša Radenkoviæ igazgatókat. Zentán is nehéz helyzetben van a gazdaság és az ipar, de ez a jótétemény példaként szolgálhat mindazoknak, akik segíthetnének.
Nagy József főesperes összegzéséből kiderült, hogy a népkonyha ötlete 1992-ben az önkormányzat ösztönzésére a Vox Humanával közösen vált valóra, de aztán magára maradt ezzel a kezdeményezéssel. Jelenleg a Caritas a fő támogatója, minden évben pályázat útján kapnak bizonyos összeget a működtetésre. Sajnos, a nyugati országok humanitárius erői lassan kivonulnak erről a területről, mert már nincs háború, és állítólag rendeződött a helyzet. Korábban mindent tőlük kaptak, a teljes ellátást biztosították, de ez ma már nincs így. A segélycsomagok küldését teljes egészében megszüntették, és a pénzt is csökkentették.
- Arra próbálnak rávenni minket, hogy legyünk önellátóak. Mi ezt szeretnénk is, de lehetetlen. Mindig újra meg újra meg kell győzni őket, hogy továbbra is szükségünk van rájuk. Ilyenkor télen 550-600 adag ételt főzünk a népkonyhán, melynek kétharmadát óvodás és iskolás gyermekek kapják. Ők az iskolákban és az iskoláskor előtti intézményekben ebédelnek, a felnőttek a szociálisvédelmi központban fogyasztják el, vagy hazaviszik. A felsőhegyi rászorulók is számítanak ránk. Ez azt jelenti, hogy itt, a parókia udvarában lévő konyhán csak megfőzzük az ételt, majd a bejáródott helyszínekre szállítjuk. Az önkormányzat gondoskodik két szakácsnő fizetéséről, a Caritas állja a sofőr juttatását, de a többi munka önkéntesen történik. Az előkészítést, a nyersanyagok, hús és zöldségfélék feldolgozását ugyanis máshol kell elvégezni. A magántermelőktől kapunk segítséget, adományokat - elsősorban a káposztára, paprikára és más zöldségekre gondolok -, ha jó a termés, akkor többet, ha rossz, kevesebbet. Gyakran kedvezményesen vásárolhatok húst, de mindez nem elegendő. Erre nem lehet alapozni. Időnként több adományhoz jutunk, de sajnos gyakran üres a raktár, csak nehezen tudjuk összeállítani az ebédet. Hálával tartozunk mindazoknak, akik segítenek minket. Igaz, nyáron kevesebb étel kell, mert akkor sokan napszámba járnak, és van némi jövedelmük - vázolta a helyzetet a főesperes úr, majd megmutatta az ingyenkonyha új épületét, amely a nyáron készült el szintén a Caritas és a németországi barátaik támogatásával. A kapott összeg csak úgy volt elegendő, hogy az építkezés önkéntes munkával folyt, a mesterek többségének nem kellett munkadíjat fizetni.
Korpa Éva, a szociálisvédelmi központ igazgatója azt emelte ki, hogy hozzájuk a téli hónapokban fordulnak a legtöbben támogatásért.
- A nagy nyugati humanitárius szervezetek mintha teljesen megfeledkeztek volna rólunk, már évek óta nem érkezett hozzánk jelentősebb segélyadomány. A rászorulók nevében is megköszönöm a cukorgyár és a malom vezetőinek, hogy ilyen nagyfokú szociális érzékenységről tettek tanúbizonyságot.
Az év utolsó hónapjában nyílik Nagy József főesperes és a szociálisvédelmi központ újabb kezdeményezése jóvoltából az idősek és magányosok napközije, szintén a Caritas védnökségével. A szükséges anyagiakat egy évre előre sikerült előteremteni, de más segítségre is nagy szükség volna, hogy a tevékenység ne szűnjön meg. Kellene egy kombi is, amellyel megoldhatnák az érdeklődők szállítását. Úgy tervezik, hogy az öregek 8 és 15 óra között tartózkodnának a számukra felújított helyiségben, és természetesen ebédet is kapnának, ami újabb 90-100 adagot jelent az ingyenkonyhának.
TÓTH Lívia
(A szerző fotói)