A hurrikánok özönvízszerű esővel, dühöngő szelekkel és elsöprő viharhullámokkal járó, légörvényszerű viharok, melyek leginkább a trópusi területeken, de időnként a mérsékelt égövben is kifejtik pusztító hatásukat. Ennek a természeti jelenségnek három különböző elnevezése ismert, attól függően, hogy a világ melyik részén következik be.
Fotók forrása:unsplash.com
A Csendes-óceán középső és északkeleti részén, az Atlanti-óceán északnyugati részén, valamint a Karib-tengeren bekövetkező változatait hurrikánnak, a Csendes-óceán nyugati térségében létrejövőt tájfunnak, az Arab-tengeren és az Bengáli-öbölben keletkező változatait pedig ciklonnak nevezzük.
A hurrikánok leginkább a trópusok közelében található, meleg, tengeri és óceáni vizekben keletkeznek, nyár végi és őszi időszakokban, olyankor, amikor a vízfelszín hőmérséklete akár 24—26 °C-os is lehet. A magas hőmérséklet hatására a vízfelszín párologni kezd, a keletkező vízgőz pedig felfelé haladva energiát nyújt a trópusi dühöngő viharok keletkezéséhez. A párolgó víz kezdetben gyengébb szelű vihart kelt, de hosszabb idő elteltével, a feláramló vízgőz és a létrejövő nyomáskülönbségek hatására a vihar egyre jobban felerősödik, és nagyobb területeket fed le. Az egyre nagyobb területeket elfoglaló vihar, a Föld forgásából adódóan, elkezd jobb kéz felé elterülni, ami az összeáramlási pontnál forgó mozgást eredményez. Ezeknek a folyamatoknak a hatására a viharban található szél folyamatosan erősödik, és egy idő után létrejön a hurrikánokra jellemző, a vihar központjában keletkező úgynevezett viharszem. Amikor a viharban található szelek elérik a 119 km/h sebességet, a jelenség az úgynevezett Saffir—Simpson-skálán már 1-es kategóriájú hurrikánnak minősítendő.
A skála szerint a keletkező szélsebességek alapján ezek a pusztító természeti jelenségek öt kategóriába sorolhatóak. Amíg a leggyengébb, az 1-es kategóriába tartozó, a 129 km/h és 154 km/h közötti szélsebességű hurrikánok is veszélyesnek tekinthetőek — mivel kárt okozhatnak a háztetőkön, fákat dönthetnek ki és vezetékeket rongálhatnak meg —, addig a legveszélyesebb, az 5-ös kategóriájú hurrikánok hatására, melyek szélsebessége meghaladja a 254 km/h-t, teljes területek válnak lakhatatlanná hosszabb időre, valamint országok gazdaságát sodorhatják veszélybe.
A hurrikánok óriási pusztító ereje a szakadó esők, tomboló szelek és magas viharhullámok egyidejű megnyilvánulásában rejlik, és amíg egyesek csak néhány órán át veszélyeztetik a partközelben található településeket, addig mások több hétig is eltarthatnak, óriási pusztítást hagyva maguk mögött. Az akár egy közepes erősségű tornádóhoz hasonlítható sebességű szélfúvást 1000 mm-nél is több csapadék kísérheti, a partot érő viharhullámok pedig a 10 méteres magasságot is meghaladhatják. Habár a hurrikánok erősségének meghatározásánál leginkább a szélsebesség a mérvadó, a hurrikán okozta halálozások majdnem 90%-áért a víz felelős. A hurrikán okozta viharhullámok tengerárakat, az óriási, néhány nap alatt akár az országos éves átlagot is meghaladó csapadékmennyiség pedig árvizeket és földcsuszamlásokat idézhet elő.
A hurrikánok átlagos átmérője körülbelül 500 km, de ettől akár jelentősen is eltérhetnek. Középpontjukban, az úgynevezett viharszemben, viszonylag nyugodt körülmények uralkodnak, a peremnél azonban, ott, ahol a legintenzívebb és legnagyobb sebességű szelek dühöngenek, a hurrikán a legpusztítóbb. Ennek a káros hatásnak leginkább az alacsonyan fekvő, partközeli települések, valamint a szegényebb országokban levő olyan városok vannak kitéve, amelyek esetében az előrejelzés ellenére sem végezhető el időben az evakuáció, vagy nincsenek óvóhelyek. Erről tanúskodik például az 1970-ben az Indiai-óceán északi részén keletkezett Bhola ciklon, melynek a mai Banglades keleti partjain becslések szerint 300—500 000-en estek áldozatául, és mely a szegény Tazumuddin település lakossága több mint 45%-ának a halálát okozta. A napjainkban leggyakrabban emlegetett hurrikán, a Katrina, mely 2005 augusztusában jött létre az Atlanti-óceánban, a Mexikói-öbölbe kerülve 5-ös kategóriájúvá erősödött, és hatására New Orleans csaknem 80%-át elöntötte a víz. Amellett, hogy majdnem 1400 lakos életét vesztette, több mint 100 milliárd dolláros kár is keletkezett, és így a Katrina lett az eddigi legnagyobb gazdasági csapást mérő hurrikán. Fontos megemlíteni a Patricia hurrikánt is, mely a Csendes-óceán keleti részeiben alakult ki 2015-ben, és a szélsebessége elérte az eddigi legmagasabb mért értéket, a 346 km/h-t, és csupán 24 óra alatt 193 km/h-val emelkedett meg.
Hurrikánok mindig voltak és továbbra is lesznek. A múltban, megfelelő időjárás-előrejelző berendezések hiányában, a partközelben élő lakosság gyakran és nagy számban esett áldozatául ezeknek az óriási, pusztító viharoknak. Manapság, habár egyre többen laknak partközelben, és egyre több építmény merészkedik a tenger közelébe, a hurrikánok kevesebb életet visznek el, mint korábban, mivel a korszerű technikának köszönhetően, illetve a múltból szerzett tapasztalatok segítségével időben riasztható és evakuálható a lakosság, ezzel pedig csökkenthető a hurrikánok áldozatainak száma.
