A Keresztény Értelmiségi Kör törökbecsei csoportja szervezésében nyilvános előadást tartottak Honnan jöttek ősapáink címmel február 28-án. A rendezvényt a zsúfolásig megtelt törökbecsei Szent Klára Szűz Római Katolikus Plébánia hittantermében szervezték meg. Az előadó Korenchy László tanár, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alelnöke volt. Az esemény imával kezdődött és végződött. A megjelenteket Szabó László, a KÉK törökbecsei csoportjának elnöke köszöntötte.

Az előadó kivetített térképekkel, fotókkal illusztrálta a kiválasztott témát. Ismerni kell a történelmet, mindennapi jelenünkben tudni kell tervezni, fel kell fedeznünk és megértenünk a múltunkat és az ismeretek alapján tervezni a jövőt, kezdte beszámolóját Korenchy László.

A néhai és a későbbi kutatók feljegyzéseit és gondolatait idézte. Juliánusz barátot említette, a domonkos szerzetest, aki két utazást is tett azért, hogy megkeresse a magyarok őshazáját keleten. Feljegyzéseit a vatikáni levéltár őrzi. Első útjára 1235-ben indult Konstantinápoly felé, majd onnan tovább a Fekete-tengeren és valószínűleg a mai Tamanynál kötött ki. A nagy útra négyen indultak, de végül csak Juliánusz jutott tovább és rátalált az őshazában (Magna Hungaria) maradt magyarokra, akiknek megértette a nyelvét. Második útja során megpróbált visszatérni ebbe az őshazába, de nem járt sikerrel.

Az előadó a sokak által ismert Körösi Csoma Sándor szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekét nyelvtudóst, könyvtárost, híres világutazót említette. A magyarok őshazáját kereste, világhírét a tibeti nyelv, valamint a történelem és a kultúra kutatójaként szerezte. Időközben elsajátította a latin és a görög nyelvet, a hébert, a franciát, a szászok és a románok nyelvét is, majd később az angolt, arabot, török nyelvet. 1815-ben 13 nyelven írt és olvasott. Az ószláv nyelv sem volt számára idegen. Utazásai során megtanulta a szanszkrit nyelvet is és (akkor már húsz nyelvet ismert) bizonyítani próbálta annak rokonságát a magyar nyelvvel.

Vámbéry Ármin egyetemi tanár gyermek- és fiatalkorát a mély szegénység jellemezte. 1857-ig kellett várnia, hogy elindulhasson első keleti útjára, amelynek célja Isztambul volt. Isztambuli tartózkodása során kiváló ismeretet szerzett a muszlim világ viselkedésmintáiról, ahol a magyarság eredetének kutatása felerősödött benne. Megtervezte második keleti közép-ázsiai útját is. Ő volt az utolsó európai utazó, aki épségben hazatérhetett. Utazásai során tapasztalatokat szerzett. Magyarországon a magyar eredetkérdés kutatójaként ismerik. Nevéhez kötődik A magyarság keletkezése és gyarapodása című kötete.

Sorjáztak a térképek és fotók különböző területekről és korokból. Torma Zsófia a Kárpát-medence legértékesebb neolitleleteinek felfedezője volt, aki kutatásai során töredékeket talált, amelyeknek a székely rovásírásra emlékeztető jelei a sumer-akkád és az erdélyi jelek összehasonlítására vezették. Ezzel bizonyította, kilencezer éve a Kárpát-medencében írással rendelkező népnek a létét.

A mai kutatókról is hallottunk. Bíró András Zsolt antropológus bejárta az észak-kazahsztáni Torgaj-vidék területét, ahol a kutatás genetikai kapcsolatot talált a mai magyarság és az azon a területen élő magyar törzs között. Vörös Győző ókor-kutató építész egy sziklabarlangba épített 2000 éves templomban lévő kép motívumaiban a szent koronán lévő istenkép ábrázolását vélte felfedezni.

A mindenkori mát a cselekedeteinken keresztül értékelik. Nekünk kell kutatni, hogy ne csinálják ezt meg mások helyettünk. A nemzetnek gondolkodnia kell, példát meríteni a valóságos múltból. Ez a feladatunk – fejezte be előadását Korenchy László.