- Fotó: Szabó Attila

Gombos az idén nyáron fontos jubileum színhelye. Megalakulásának hetvenedik évéről emlékezik meg a Gyöngyösbokréta tánccsoport. Az első bemutató helyszíne a helybeli labdarúgópályán felállított szabadtéri színpad volt. Valójában egy lombsátor alatt mutatkoztak be a táncosok. A gombosi Gyöngyösbokrétát öt pár alkotta. A koreográfiát Tamaskó József gyűjtötte össze, a táncokat pedig feleségével, Annával és Dobsay Andrással tanította meg a fiataloknak. A gombosiakon kívül a csoport munkájában doroszlói, kupuszinai és szilágyi néptáncosok is részt vettek. Az első Gyöngyösbokréta-néptáncbemutatót 1936. június 14-én az aratóünnepség és a gazdanap keretében szervezték meg. Az első néptánccsoport tagjai közül sokan már nincsenek az élők sorában, a minap azonban alkalmunk volt elbeszélgetni egy valamikori gombosi Gyöngyösbokréta-táncossal, Kárász Pállal, aki szívesen megosztotta velünk gyermekkori és ifjúkori élményeit abból az időszakból, amikor még a legendás hírű csoport tagja volt.
- Kérem, mutassa be olvasóinknak az első gombosi Gyöngyösbokréta csoport indulását.
- Az első bemutató sikere után további fellépések következtek. 1936-ban felléptünk még Zomborban, Szabadkán, Kúlán, azonkívül több helységben is. Külföldi vendégszerepléseink is voltak, a budapesti közönség is szeretettel fogadott bennünket. Zenekarunk nem volt ott, a budapesti hercegprímás pedig nem ismerte a gombosi népdalokat, a néptáncok kísérődallamait, mégsem maradtunk kísérőzene nélkül. Tamaskó József szívhez szóló tárogatódallamai kísérték fellépésünket. Budapesten megismerkedtünk híres személyiségekkel is, Karády Katalinnal, Jávor Pállal és más színésszel. Megszerettek bennünket, és kérték, maradjunk Magyarországon. Sajnos, szüleim ellenezték.
- Hol tartották a próbákat?
- Hetente esténként a vendéglőkben tartottuk próbáinkat. Szép emlékeink vannak ebből az időszakból, koreográfusaink megtanítottak bennünket a gombosi néptánc lépéseire, s nemcsak a lépésekre, hanem a gombosi létérzésre is. Megtanultuk, hogy milyen a gombosi lány vagy fiú, amikor boldog, és milyen akkor, amikor öröme van vagy szomorú, vagy ha fájdalma van. Valójában mi a lelkünk mélyén tudtuk is e megnyilvánulásokat, csak a tánclépéseket kellett újjáalakítani, átformálni. Minden fellépésünk egy kicsit más volt, mint az előbbi, egyedi volt a maga módján, soha nem volt egysíkú.
- Ismertetné az első tánccsoport tagjait olvasóinkkal?
- A párommal, Lovász Rozikával mi voltunk a legfiatalabb pár a csoportban, de tagja volt még többek között Bartók Katalin, Tamaskó Erzsébet, Fehér Katalin, Lovász Rozália, akit már említettem, Tamaskó Anna, Bartók Ilona, Horváth Katalin, Tamaskó Antal, Szobonya Mihály, Kálóci Pál, Berkó Antal, Kárász János, Bencze József, Fűr Ferenc, Loboda Mihály és jómagam.
- Kérem, ismertesse röviden a gombosi néptánc néhány forrását.
- Fiatalkoromban vasárnaponként vagy más ünnepi alkalmakkor a lányok táncolták a tüsköm táncot. A tüsköm valójában énekekkel kísért tánc, melynek nyomai a mai Gyöngyösbokréta-bemutatókon is megtalálhatók. A lányok ünnepi öltözetben az utcákon, a házak előtt táncolták e szép táncot. Meg is csodálták őket a járókelők és az utca népe. Varázslatosan szép volt. Egyik vasárnap az egyik háznál, másik vasárnap a másiknál. A tüskömöt a böjti időszakban táncolták. A gombosi néptáncokat hagyomány útján tanulták a táncosok. Megemlíteném a Ritka búza..., a Fokostánc, a Békatánc, az Üvegtánc és más táncokat.
- Volt-e zenekaruk?
- Fellépéseinket egy fúvószenekar kísérte. A zenekar sok-sok gombosi népdal, népzene dallamával volt méltó kísérete fellépéseinknek.
- Években kifejezve mennyi ideig volt a tánccsoport tagja?
- Tízéves koromban léptem először közönség elé. Tíz évig voltam részese annak a mámorító érzésnek, amikor fellépése közben látja az ember a nézők szemének érzékenységét, mely másodpercek századrésze alatt változik, s a végén a tapsvihar ölelése élteti. Ismeretes, hogy a tánc egyidejűleg feszültté tesz vagy ellazít, s hogy a táncban egy életesemény vagy egy egész történet is elmondható. Hasonlóképpen van a gyöngyösbokrétánál is, ügyelni kell, hogy ne legyen sablonos, megszokott, le kell kötni a néző figyelmét. Most már nem táncolok, de sokszor visszaemlékezem életem szép táncos időszakára, s ha néha valakinek elmesélhetem, az boldoggá tesz. Most a családi életben, s főleg a feleségem mellett találom meg a boldogságot.
- Az első gyöngyösbokréta-bemutató a gazdanapok és az aratóünnepség jegyében lett megtartva. Elmondaná, milyenek voltak a régmúlt idők aratóünnepségei Gomboson?
- A régmúlt időben Gomboson is kaszával arattak. Az emberek hajnalok hajnalán kimentek a búzaföldekre, s elkezdődött a munka. Mikor a nap már magasabbra ért az égbolton, előkerültek a finom reggelit tartalmazó kosarak. A rövid pihenő után folytatódott a munka. Sorra dőltek a búzakalászrendek, s gyorsan elérkezett az ebédidő. Az ebédidőnek is különleges hangulata volt, az emberek folyatták az elkezdett munkát. A kalászok között énekszó hangja suhant át. Egy lány énekét talán meghallotta a nehéz munkát végző fiú is a búzaföldön. Emberi életekről volt szó a gombosi énekekben. Amikor a láthatáron lassan búcsúzott a nap, szép meleg színekbe öltözve hazafelé indultak az emberek. Otthon már várta őket az ínycsiklandó vacsora: a bográcsos báránypörkölt és fánk, az elmaradhatatlan ,,gombosi siska". A nap hajnalig tartó táncmulatsággal zárult.
- Mit üzen olvasóinknak?
- Szeretettel üdvözölöm őket, és kérem, ismerjék meg Gombos népzenéjét és néptáncát, szeressék közösségük néphagyományát, mert tovább kell azt adni a jövő nemzedékének is.