Öröm, hogy rendszeresen találkozunk, öröm, hogy immár a múzeumba hazajövünk, mondta köszöntő beszédében Tojzán Ákos igazgató. A kiállítás középpontjában az élelmiszerek előállításához használt eszközök, fából, fémből, kerámiából vagy éppen fűzfavesszőből készült tárgyak láthatók. Mindegyikhez a múlt egy-egy történése fűződik. Az idősebbek felismerik, a fiatalok megismerik. Valakinek emlék, másnak újdonság.

A látogató könnyen felismerte a néhai nagy vasalót, amely a 20. század elején fémből készült, vagy a kisebbet, amelyet egykor csipke vasalásához használtak. A kávédarálót vagy a fából készült sótartót is, amelyet valamikor a földekre is kivittek. A borsdaráló fából és vasból készült, a diódaráló fémből. Szerencsére a fiatalok már nem sokszor láthattak olyan lámpát, amelyből a kiállítóteremben több is volt: a kisebb méretű, vagy a vastag fémlemezből készült virágos motívumokkal díszítettet, illetve a fehér üvegből megalkotott. A fémből készült sütőformák ma is használatban vannak, sok helyen még őrzik a mozsarakat. A korsó vagy a kulacs ma már ritkábban látható, dagasztótál meg esetleg egy-egy tájházban. Edényeket, tálakat, tányerokat egyszerűbbeket és porcelánból gazdagon díszítetteket, de fából, vagy fémből készült evőeszközt is megcsodálhatott az érdeklődő. A kiállítás anyagát a nádból vagy fűzfavesszőből fonott kosarak egészítették ki.

Az összeállítás része lehetett volna a korra jellemző anyagból készült ruha és viselet is, de a terem sajnos ehhez kicsinek bizonyult. Ezen a területen a változatosság uralkodott, nem lehetne megnevezni egy tipikus öltözködési formát, hiszen mindenki sajátos stílust követett. A lakosság összetétele változott, hozták a saját öltözéküket. A fehérneműhöz vásznat használtak. Leggyakrabban lenvászonból, pamutból vagy selyemből készültek ingek, kendők, törölközők, kötények. A bársonyt, ami különösen drága volt, díszítésre használták, hangzott el a megnyitón.

A kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus szerzője Dušan Ivetić kurátor. Az egy darabból kifaragott dagasztótál előtt az érdeklődőknek elmondta, egy-egy tanyán akár ötven személy is élt. Nehéz elképzelni is, mennyi kenyér vagy cipó készült egyszerre, és például egy év alatt ebben a jól elhasználódott tálban.

A kiállítás szeptember közepéig látogatható.