Testvérszínházat köszöntünk. A komáromi Jókai Színházat. A felvidéki magyarság immáron hatvanéves, rangos intézményét, szellemi otthonát.
Igen, hatvan évvel ezelőtt (1952-ben) az Állami Faluszínház magyar csoportjának tagjaiból és a dél-szlovákiai falvak legtehetségesebb amatőr színjátszóiból verbuválódott az az együttes, amely az alakuló új színház alapját adta. Nem vitás, hogy a színházalapítást, az indulást, a szlovákiai műkedvelő színjátszás erőteljes kibontakozása tette lehetővé.
Az indulást, az első esztendőket a megkapaszkodásra, az első csehszlovákiai hivatásos magyar színház létjogosultságának megteremtésére, megszilárdítására való törekvés jellemezte. Az új színház kezdettől fogva egy olyan műsorpolitikát, egy olyan stílust, játékmódot szorgalmazott, amely minden tekintetben kielégítette a különféle társadalmi rétegekből álló közönség igényeit.
Állandósult a Magyar Területi Színház (ez volt az új intézmény elnevezése). Megindult, megindulhatott a folyamatos munka. A hatvanas években már határozott minőségi előrelépés jelezte, hogy a társulat a legnagyobb művészi elvárásoknak is képes eleget tenni.(Hogy csak néhány kiváló előadást említsek a 60-as évekből: Emberek és egerek, Manon Lescaut, Rómeó és Júlia, Néma levente, Lüszisztráté stb.).
1969-ben azonban törés állt be az akkori egységes, erőteljes színészegyéniségekkel felerősödött társulatban. Az történt, hogy a művészegyüttesből kivált egy csoport színész, Beke Sándor rendező vezetésével Kassára költözött át, s Thália Színpad néven színházat alapított! Kezdetben az új kassai színház csak a komáromi Magyar Területi Színház kihelyezett tagozataként működött.
A komáromi Magyar Területi Színház társulatának kettészakadásával nehézségekbe ütközött a színház további, zökkenőmentes munkája. Súlyosbította a helyzetet, hogy a hetvenes évek legelejétől kezdve tovább gyengült a művészegyüttes, mivel a színészek közül sokan áttelepültek Magyarországra, az ottani színházakhoz szerződtek. (Tíz-egynéhány színész és rendező hagyta ott a komáromi társulatot.)
Takáts Emőd érdemes művész, a komáromi Magyar Területi Színház egykori igazgatója ezzel kapcsolatban egy vele készült interjúban megjegyezte: ,,És mégis: színészeink többségének becsületére váljék, hogy az állandóan változó körülmények között is ugyanazzal a hittel játszanak, mintha egy tekintélyes múltú, patinás hírű 'nagyszínház' színpadán állnának. Ez a lelkesedés, a törzsgárda odaadással elegy hűsége sugallja egyben azt is, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig elterülő táj közönsége ezt csak őszinte érdeklődéssel és tapssal viszonozhatja: ,,Amikor az egykori igazgató az itt megfogalmazottakat hangsúlyozza, akkor kétségkívül arra gondol, hogy a két csehszlovákiai magyar társulat évi kötelezettségeként teljesítendő 329 előadás 80 százalékát továbbra is csak a tájolással teljesíthetik! (Az említett interjú a komáromi Magyar Területi Színház fennállásának 35. évfordulója alkalmából készült.)
A komáromi Magyar Területi Színház 1987 februárjában új épületbe költözött, költözhetett (1952-től a régi komáromiak által elnevezett Legényegylet volt a színház ideiglenes otthona. A korszerű épületben megfelelőbbek voltak a körülmények, azok a feltételek, amelyek a zökkenőmentes művészi munkát, annak folyamatosságát biztosíthatták. Ennek köszönhetően az addig négy bemutató helyett immáron nyolc is sorra kerülhetett évente. Mindenesetre lényegbeli változást jelentett a színház számára az új épület, annak ellenére, hogy jogilag és gyakorlatilag is a városi (komáromi) művelődési központtal kellett osztozniuk, már ami az épület kihasználhatóságával kapcsolatos igényeket illeti!
Az 1990-es esztendőben jelentős változás történt a színház életében. Ugyanis a komáromi társulat felvette a Jókai Színház nevet. S ugyancsak ebben az esztendőben Beke Sándor magyarországi neves rendező személyében, egy rendkívül agilis, megalkuvást nem ismerő művészember került a színház élére (Beke Sándor, aki egyébként Szlovákiában született, de áttelepült Magyarországra, a budapesti Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A felvidéki magyar hivatásos színjátszásban meghatározó szerepe volt)!
Az új főigazgató, Beke Sándor határozott, nagy szakmai és művészi elvárásokat megkövetelő színházvezetése érdemi változásokat vitt a komáromi színház életébe. (22 szerződtetett színésszel kiváló előadások sorával gazdagította a felvidéki magyar nyelvű színjátszást.)
Beke Sándor megbízatásának lejárta után a komáromi Jókai Színház élére a felvidéki magyar színjátszás egyik legtehetségesebb színművésze, Holocsy István került. Holocsy a közönségközpontú színházat igyekezett előnyben részesíteni. Szándéka sikerrel járt. Sajnos azonban a fiatal igazgató-színész tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Közben, szinte észrevétlenül gyülekeztek a vészfelhők. A szlovák kultuszminisztérium kultúraellenes döntései, az úgynevezett központi átszerveződés nyomán a komáromi Jókai Színház a Duna Menti Kultúrközpont irányítása alá került, és így egyszerűen megkérdőjeleződött a jogalanyisága.
Nehéz, mondhatnánk válságos esztendők következtek, már ami a színház létét, megmaradását illeti. (Ez természetes nemcsak a komáromi színházra vonatkozott.) A különböző ,,jóindulatú''-nak semmiképpen sem nevezhető intézkedések, megszorítások ellenére a Jókai Színházat nem sikerült térdre kényszeríteni! A színház túlélte a válságos éveket (legalábbis reméljük, hogy túlélte!), és ma, kétségkívül a Kárpát-medencében élő magyarság egyik rangos, tiszteletet és megbecsülést érdemlő intézményeként, színházaként tartjuk számon.
Ha megkérdezzük, hogy mi volt az, aminek köszönhetően sikerült életben tartania neves komáromi magyar színházat (s nemcsak azt, hanem a kassai Tháliát is), akkor erre a leghitelesebben a szlovákiai magyar színjátszás egyik meghatározó egyénisége, Boráros Imre színművész adhatná meg a választ. Jó néhány évtizeddel ezelőtt ő így fogalmazott: ,,Ha valaki csehszlovákiai magyar színész, az KÜLDETÉS! Mindannyiunknak tisztáznunk kell a hovatartozás és a vállalás fogalmát. Tenni, cselekedni kell annak érdekében, hogy az ember ténylegesen egyenjogúvá váljék. A színház lehetővé teszi, hogy a színészi alakításon keresztül a művész elmondhassa a véleményét, kinyilvánítsa világnézetét. A színház mindenki számára legyen SZENTÉLY!!!' Ha valaki esetleg azt hiszi, hogy ezek a mondatok ma már közhelyként hangzanak, az nagyon téved!
A komáromi Jókai Színháznak még nagyon sok tartalmas, sikerekben gazdag évadot kívánunk!