home 2024. április 17., Rudolf napja
Online előfizetés
Határtalan horizontok
Kartali Róbert
2023.10.13.
LXXVIII. évf. 41. szám
Határtalan horizontok

Dr. Kiss Róbert Richard Magyarkanizsán, Zentán és Szabadkán mutatta be az Így látják a magyarokat a világban című könyvét. A Prima Primissima díjas turisztikai szakújságíró szinte az egész világot bejárta. A Hét Napnak nyilatkozva elmondta, örömmel térne vissza Székelyudvarhelyre, New Yorkba, Bangkokba és az Iguazú-vízeséshez.

* A világon szinte az összes országot bejárta. Célul tűzte ki, hogy mindegyikbe eljusson?

— Az ENSZ összesítése szerint 193 független ország van a világon, további kettőt valamikor talán felvesznek. Eddig 178 ENSZ-tagállamban jártam. Olyan, ahova mindenképp el szeretnék jutni, azért nincs, mert már nagyjából mindenhova eljutottam, ahova akartam. Az országok választására kihatott, hogy hova kaptam meghívást, hova terveztek tanulmányutat, hol volt valamilyen feladat, hiszen ez nem úgy működött, hogy tenger sok pénz állt a rendelkezésemre, és kitaláltam, hogy elmegyek valahova. Például Thaiföldön turisztikai filmet forgattam az orosz turistáknak, de készítettem egy Amerikát népszerűsítő filmet is. Meghívott az ecuadori kormány, hogy nézzük meg a magyar és az ecuadori együttműködéssel kapcsolatos dolgokat meg a helyi idegenforgalmi kínálatot. Ott jártam banán-, kávé- és kakaófarmon. Most Zentán egy csokimanufaktúrát néztünk meg, és érdekes, hogy előtte már fogtam a kezemben kakaóbabot. Egy ideig célom volt bejárni a világ összes országát, de amikor ezt megcsinálta egy kanadai, akinek könnyű volt, mert két évet adott magának, és rengeteg pénzt fordíthatott erre, akkor elvesztettem a motivációt. Lehet, hogy majd egyszer megcsinálom, ha már nyugdíjba mentem, de addig az határozza meg az utazásaimat, hogy hova hívnak meg, hol tudok valami munkát végezni, egy érdekes könyvet írni. Emiatt van az, hogy New Yorkban 25-ször voltam, Thaiföldön rengetegszer, mert oda csoportos látogatásokat szerveztem, Erdélybe minden év augusztusában buszos utakat rendeztem. Van, ahol rengetegszer jártam, Brazíliában, Argentínában, az Iguazú-vízesés környékén. Vannak még szürkezónák, Afrika középső vidékein még nem voltam mindenhol, mert nem volt rá alkalom. Ugandában háromszor jártam, mert filmet forgattam, kísértem magyar orvosokat, és ezer dolgom volt.


Dr. Kiss Róbert Richard

* Hogyan kezdődött el mindez, mikor és miért döntötte el, hogy világutazó lesz?

— Gyerekkoromban, 1978-ban voltam Svájcban, és az olyan nagy hatású utazás volt, amely után azt mondtam, fel akarom fedezni a világot. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire más a világ, mint az a kép, amely a saját kis mikrokörnyezetedben kialakult arról, hogy hogyan működnek a dolgok. Gyerekkoromban voltam még Csehszlovákiában és Jugoszláviában is, egyetemistaként a haverommal jártuk a világot. Később újságíróként turisztikai műsorokat készítettem különféle rádióknak és televízióknak.

* Hogyan készült el az Így látják a magyarokat a világban című kötete?

— A könyvnek az a lényege, hogy egyszerre vannak benne tudományos kutatások, impressziók, hiedelmek, sztereotípiák. Megtalálhatóak azok a beszámolók, amelyeket azok mondtak, akik még soha életükben egyetlenegy magyarral sem találkoztak, és olyan érdekességek is, amelyek azoktól származnak, akik Magyarországon vagy magyarokkal dolgoznak együtt. Úgyhogy ez egy furcsa kavalkád, és azért lehet akár száz oldalt írni erről, mert a vélemények javarészt nem egységesek. Akadnak persze egységes dolgok is, például sokkal kreatívabbnak, értékesebbnek tartanak bennünket, mint amit mi gondolunk saját magunkról. A másik egyöntetű vélemény, hogy pesszimisták vagyunk. Beszéltem olyan amerikaival, aki azt hitte, hogy Magyarországon nagy füves puszták vannak, és az emberek lovon járnak. Vannak olyanok, akik keverik Budapestet Bukaresttel, de olyanok is, akik rendkívül jól ismerik Magyarországot és Budapestet is, Dél-Amerikában például a vártnál többen. Japánban él egy olyan ismerősöm, aki Szabadkán is járt, meg Budapesten is, mivel őt a szecesszió érdekelte. A japánok imádják a hidakat, a történelmet, de nem bírják azt, hogy mi pontatlanok vagyunk. Amikor az egyikük felült a Budapest—Siófok-vonatra, abból született egy olyan cikk, amelyben elmondta, horrorvonaton utazott. Miért? Mert 16 percet késett. Az oroszok szerint a magyarok rendkívül kreatívak, ügyesek, szorgalmasak, de pesszimisták, és siránkoznak, ráadásul dicsekednek a betegségükkel. Általában jó a vélemény a magyarok munkabírásáról. A könyvben azt is összegyűjtöttem, hogy mit mondanak a magyar nyelvről. Bernard Shaw szerint például az életműve teljesebb lett volna, ha magyarul írja meg, mert a magyar nyelv nagyon kifejező, és az érzelmek apró rezdüléseit is igencsak jól meg tudja ragadni. Magyarul sokkal árnyaltabban lehet fogalmazni, mint akár angolul vagy más nyelveken. Emiatt szerintem legyünk büszkék arra, hogy magyarul beszélünk, és a nyelvünk egyfajta nemzetösszetartó erő is.

* Ennek a könyvnek ez már a negyedik kiadása, de már számos kötete jelent meg. Írt a történelem legszebb nőiről, a világ legszebb szállodáiról, legszebb szigeteiről. Ezekről a könyvekről is ejtene néhány szót? 

A világtörténelem legszebb női igazából a világtörténelemről szól. Arról, hogy egyes időszakokban hogyan éltek a nők, mit ettek, hogyan szépítkeztek, miket csináltak. Amikor a világ legszebb szállodáiról írtam, azt hittem, hogy egykötetes történet lesz, aztán öt lett belőle. Olyan szállodák kerültek be a sorozatba, ahol már jártam, és a saját élményeimet írtam meg. Tehát ez nem csupán egy leírás, hanem egy érdekes sztorihalmaz is. Ugyanígy volt a szigetekkel is, csak olyan sziget került bele a könyvbe, ahol jártam, azokat tettem sorba. Nyilván ez egy szubjektív rangsor, de azért próbáltam szempontokat felállítani: biztonság, érdekesség, egzotikum, kényelem, szórakozási lehetőségek.

* Mit szeret leginkább az utazásokban?

— Utazni azért jó, mert egy picit önmagunkat is máshogy látjuk, és a saját területünket, országunkat, vidékünket is másképp kezdjük el látni. Ha valaki sok helyen járt a világban, akkor tudja igazán értékelni azt a helyet, ahol ő él. Ha már láttuk, milyen India, Kína, Nepál, Bhután, Ázsia, Dél-Amerika, vagy ha valaki már dolgozott az Egyesült Államokban, és tudja, hogy ott milyen a munkahelyi mentalitás, és milyen keményen tudnak dolgozni, akkor sokkal inkább átértékeli a mindennapjait. Sokkal elégedettebb lesz, például, mondjuk, itt a Vajdaságban vagy Budapesten, vagy bárhol másutt, és kevésbé válik pesszimistává. Mert rájön arra, hogy milyen jó itt lakni! Tudom, hogy furcsa, de jó itt lakni. Azért is fontos az utazás, mert így a szemléletünk által sok új dolgot be tudunk építeni a saját életünkbe. Zentán például úgy született meg egy csokimanufaktúra, hogy a tulajdonosok jártak Brüsszelben, és mekkora ötlet lett belőle. Inspirációnak is jó az utazás, önismeretnek, önértékelésnek. Egy másik alapvetés, hogy nem kell feltétlenül Tahitire utazni, az is elég, ha a saját kis környezetünkből egy picit kimozdulunk, mert az is nagyon fontos, amikor a környezetünket felfedezzük. És az utazáshoz nem feltétlenül pénz kell, hanem idő. Ha sok időnk van, akkor minimális pénzből is el tudunk menni a világ végére. Ha nincs időnk, akkor viszont kell a pénz az utazáshoz.

* Melyek a legszebb, legizgalmasabb, legextrémebb élményei? 

— Ecuador például a banántermesztésben meg a ráktermesztésben világelső, és nagyon érdekes, hogy 60 kilós, hatalmas fürtökben nő a banán. A legegzotikusabb élővilága az Amazonasnak van, itt láttam rózsaszínű folyami delfint. A legveszélyesebb talán az volt, amikor egy turistát kergetett egy víziló Afrikában. Egyszer majdnem megfulladtam Észak-Afrikában a tengerben, mert elsodortak az áramlatok. Bora Borán úsztam cápákkal, meg Oahu szigetén Hawaiin. Kétszer éltem át hurrikánt, olyan erős szélvihar volt, hogy földig ért a pálmafák teteje.

* Hogyan vélekedik a vajdasági magyar településekről, a vajdasági magyarokról?

— Már sokszor jártam itt, főleg Szabadkán, de elárulom, több dolgon meglepődtem. Az első az, hogy nagy volt az érdeklődés a könyvbemutatóim iránt. Rengeteget változott a térség, lássuk be, hogy Zenta és Szabadka óriásit fejlődött. Látszik az idegenforgalmi, turisztikai, kulturális fejlődés, az épületek megújultak, valóban gyönyörű egy csomó minden. Sokat lendítene az idegenforgalmon a gyorsabb határátkelés, mert ide azért a vendégek többsége Magyarországról jön, már csak a kulturális, nyelvi meg a magyarság összetartozásának tudata miatt is. Volt olyan időszak az életemben, amikor először utasként, majd később segítőként, kísérőként is szerveztem ide utasokat, mégpedig azért, mert a szecessziós emlékek, az itteni kulturális kincsek vonzzák a látogatókat.

Fényképezte: Kartali Róbert

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..