Schön Ignác

Az óbecsei zeneiskola az idén ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját. Hat évtizede áll a diákok szolgálatában, és nemzedékek sorát nevelte fel, melyek tagjai megszámlálhatatlan koncerten és versenyen vettek részt dicséretes eredménnyel. Lelkes igazgatók és tanárok vezették ezt az iskolát és adták át a zene szeretetét, a ritmus csodáját tanítványaiknak, akik közül később megannyian gazdagították a város művelődési életét, tették szebbé a szürke hétköznapokat.
Az idén koncertek sorozatával emlékeznek az elmúlt évtizedekre. Június elsején került sor Guzsvány Izabella mezzoszoprán előadására az óbecsei belvárosi templomban. Vendégként közreműködött Filip Slavković bariton-, valamint dr. Pece Andor orgonajátékával.
A hangversenyt hallani és látni kell, az egy olyan élményt nyújtó előadás, amely a zene nyelvén mondja el hallgatóinak azt, amit szavakkal nem lehet. Akkor úgy tűnt, ehhez a hangversenyhez nincs is fogható. Aki ezt gondolta, az tévedett. Az élmény június 5-én ugyanis megismétlődött a zeneiskola fennállásának 60. évfordulójára a városi színházban igen nagy érdeklődés kíséretében megtartott zárórendezvényen. Egykori és mai zenészek, sőt egyszerű zenekedvelők léptek színpadra.
Elsőkként Zdravko Gložanski Általános iskola énekkara mutatkozott be (Ružička Danica vezetésével), melyet a zombori gyermekdalfesztivál és a Verseci köztársasági verseny első díjjal jutalmazott.
Az elmúlt időkre képekben is emlékeztek: az intézményről, annak dolgozóiról és tanulóiról szóló kisfilmet kivetítőn nézhette végig a közönség. Csodálatos volt látni újra a régi kedves arcokat, Hadnadjev Isidort, Búzás Edét, Simovics Ferencet, Rácz Attilát, Milenko Šustrant, akik már nem lehettek ott a jubileumi ünnepségen, de akik méltán hozzájárultak az iskola hírnevének öregbítéséhez.
A közönség elismerő tapssal köszöntötte a kis zongoristát, Bertók Izabellát, aki második díjjal tért haza egy Párizsban megtartott versenyről, valamint Sillinger Tijana hegedűst, az intézmény egykori diákját (Dragoljub Jovanović kísérte zongorán). Karin Martina szintén zongorajátékéval kápráztatta el a közönséget. Schön Ignác hangulatos visszaemlékezésében élete első házikoncertjéről beszélt. Karin Vesna etnomuzikológus énekszámmal is meglepte a közönséget. Nagy tapsot kapott Szerda Árpád zongorista is, aki szívesen és sikeresen énekel, és táncol is. Randjelović Sunčica, az újvidéki zeneakadémia hallgatója szintén hazajött a jubileumra. Mészáros Melinda Magyarországon él. Harmonikáján ismert szerzeményeket adott elő. A közönség többször visszatapsolta. A Fingerband együttes (Szerda Árpád, Vujkov Marko és Gurjanov Vladimir) két bluest adott elő. Utána Guzsvány Izabella és Filip Slavković énekkettős következett Dragoljub Jovanović kíséretével -- majd felzúgott a vastaps.
A hangverseny Milenko Šustran néhai tanár, zeneszerző és karmester szerzeményeinek előadásával fejeződött be. A kórustagok és a közönség szemében könny csillogott. Emlékeztek. Az elmúlt időre, a Tiszára, egy letűnt korra, arra az időre, amikor az élet Óbecsén is élhető volt, amikor az emberek arcán a mosoly őszinte és felhőtlen volt, a városra, melyben lelkes tenni akarással életben lehetett tartani egy kórust, amely határon innen és határon túl is ismertséget szerezhetett, és amelyre ma is büszkén lehet emlékezni. Tisztelettel lehetett gondolni az egykori tanárokra, igazgatókra, akiknek az emléke örökké él.