Romoda Ferenc, az óbecsei II. helyi közösség tanácsának elnöke egy kötetlen beszélgetés során rengeteg hasznos információval szolgált. Mint mondta, óbecsei polgárok lelkes csapata (Bíró Imre indítványára) ráérzett a civil szervezetek létjogosultságára, és 2001-ben megalapította a Pro Domo Sua civil szervezetet, hogy az önkormányzat hozzájárulásával, éberen figyelve a lakosság igényeit, javaslataival segítse a külvárosban élő, főleg magyarokból álló polgárok életminőségét. Síkra szállt (eredményesen) egy ravatalozó felépítéséért, szorgalmazta az iskola közelében levő kút felújítását, az igen forgalmas Táncsics Mihály utca átrendezését és több kommunális probléma megoldását. (Ez utóbbiakban, sajnos, bővelkednek, a többi között sok helyen hiányoznak a vízelvezető csatornák, és a talajvíz is rongálja az utat. A levegő, az utcán átdübörgő teherautók miatt szennyezett, a házak falai megrepedeztek.) Akcióik során igyekeztek tanúbizonyságot tenni arról, hogy nem ellenfelekként, hanem tárgyalópartnerekként kívánnak részt venni a problémák megoldásában.
2003-ban ismerték fel az összefogás elkerülhetetlenségét. A következő év elején már 7 civil szervezet adta aláírását az együttműködési megállapodáshoz. Feladatuk az akcióprogramok koordinálása lett volna, segítségnyújtás, információ- és tapasztalatcsere. A kezdeti lelkesedés később lanyhult. Ráeszméltek, hogy a megoldást talán a rokon szervezetek összefogásában kellett volna keresni, de gondot okozott az is, hogy 2004-ben a civil szféra öntudata még nem volt kellő fokon. Romoda Ferenc szerint ma már értékes szemináriumok bizonyítják a tudás átvitelének fontosságát. A Pro Domo Sua titkáraként és Óbecse község Civil Szervezeteinek Közössége koordinátoraként keresi a megoldást erre a problémára. Együttműködni lehet és kell, különben valóban csak néma szemlélői lesznek a körülöttük történő eseményeknek.
A pártok és önkormányzatok, országszerte, sokáig igyekeztek ellenállni a civil szervezetek előretörésének. Pártérdekek mögött nem volt feltétlenül közös érdek is, megtörtént, hogy az adott városrész vagy tevékenység problémáját sem ismerték kellőképpen. A civil szférából érkező aktivista ezzel szemben mentes volt a pártprogramoktól, és rálátott arra, amivel az adott időben foglalkozott. A II. helyi közösségben az elmúlt 4 év alatt sok újdonság történt. A kezdet nem volt zökkenőmentes, a tagok többsége civil szervezetekből toborzódott. Munkájuk elnyerte a polgárok tetszését. Nagy elégedetlenséget váltott ki a polgárok között, amikor 2005 februárja és májusa között a helyi közösségeket Óbecsén fölöslegesnek nyilvánították. Aztán, nyomásra, mindent visszaállítottak a régi kerékvágásba, mert a polgárok igényelték ezt a szervezési-működési formát. Dolgoznak. Feladatukként jelölték ki az átjárók rendbe tételét. Nagy hangsúlyt kaptak a kommunális kérdések és a szociális bizottság. Rengeteg segítség érkezik a szociális és a gerontológiai központtól, a Vöröskereszttől, az egyházaktól. Egymás munkájára tudnak építeni. A II. helyi közösség területén él a legtöbb szociális juttatást igénylő személy, akik különös odafigyelést igényelnek. Igyekeztek segíteni a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek és azoknak is, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal élnek. Büszkék arra, hogy apró lépésekkel ugyan, de mégis egyfajta önkormányzatot hoztak létre, valódi közösséget kicsiben. A civil szférában megtanultak alapján szükségét érzik, hogy részt vegyenek szakmai szemináriumok megszervezésében. Rendelkezésre bocsátják a termet, hiszen tudják, hogy az összefogásban, a partnerségben és nem utolsósorban az állandó továbbtanulásban van a jövő. Tudás kell a civil szervezetekben, de önkormányzati viszonylatban is. Számítva erre, folytatni szeretnék, mert megállni, vagy visszafordulni már nem szabad, hiszen a lakosság elvárásainak eleget kell tenni.
Romoda szerint haladni kell a korral, és nem szabad megengedni, hogy az események nélkülünk történjenek.