Gyakran vizsgálják ezt az összefüggést a környezeti Kuznets-görbék alkotta keretrendszer segítségével. Valójában ilyenkor merül fel a dilemma, hogy a gazdasági fejlődés egyúttal megoldást nyújthat-e a környezeti problémákra, vagy inkább azok elsőszámú okozójaként tekinthetünk rá. Kuznets szerint bár az egyenlőtlenség a gazdaság fejlődésével kezdetben növekszik, egy fordulópont elérése után csökkenésnek indul. Ez valójában egy optimista elmélet, mely azt jósolja, hogy a gazdasági növekedés idővel megoldja a környezetvédelmi problémákat is.

Simon Smith Kuznets egy amerikai közgazdász és statisztikus, akit 1971-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjjal tüntettek ki „a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott értelmezéséért, amely a gazdasági–társadalmi struktúrák és a növekedési folyamat új és mélyebb megértéséhez vezetett”. A róla elnevezett Kuznets-görbe-hipotézisként ismert teória szerint a gazdasági növekedés korai szakaszában járó társadalmakban a jólét és a termelés növekedése fokozott környezetszennyezéssel jár. Később azonban, egy bizonyos jövedelmi szint elérésével, a további gazdasági növekedés emelkedésével együtt, de arányaiban a környezetszennyezés mérséklődése kezdődik. Ennek több oka is lehet, de tény, hogy a Világbank 1993-ban közzétett jelentésében a szerzők empirikus adatokkal bizonyították, hogy a környezetterhelés egy idő után elválik a gazdasági növekedéstől.

Valójában sok szempontból vizsgálható a dolog, és még akkor is távol eshet a valóságtól az, amit az adatok mutatnak. A tapasztalatok szerint egy-egy ország gazdasági fejlődése általában úgy alakul, hogy első lépésként az ipart fejlesztik, ami jelentős környezetterheléssel jár. Ezután a társadalmi össztermék szerkezetében megnő a szolgáltató szektor jelentősége, ami az életszínvonal növekedésének is velejárója. A környezeti Kuznets-görbe teóriája szerint a gazdaságnak van egy olyan optimális állapota — a jövedelmi fordulópont bekövetkezésével —, amelyben a növekvő termelés csökkenő károsanyag-kibocsátással megy végbe. A gazdasági növekedés ezek szerint megteremtheti a környezetbarát termelés feltételeit. Ilyenkor a gazdasági növekedés visszafogása nélkül is javulhat a természeti környezet állapota. Számos kutatás eredménye alátámasztotta, hogy a tényezők egymás közötti kapcsolatából, különösen a gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás összefüggéseiből, a környezeti Kuznets-görbe hipotézisének teljesülése beigazolódott.

A gazdaság fejlődésével a kisebb kibocsátási intenzitású ágazatok aránya a GDP nagyobb részét alkotja. A tapasztalatok szerint a fejlődés a természeti erőforrások kitermelésének csökkentésével és a szolgáltató szektor súlyának növelésével jár. Vannak azonban kutatók, akiknek eredményei ellentmondanak ennek. A fejlett gazdaságok sok esetben azért képesek csökkenteni a szennyezettség szintjét, mert kihelyezik a termelést, vagy a környezetszennyező módon előállítható termékeket a feltörekvő gazdaságokból importálják. Így aztán a Kuznets nevéhez fűződő elmélet ugyan megállhatja a helyét, de nem állítható, hogy a gazdasági növekedés és a csökkenő környezetterhelés minden esetben kéz a kézben jár.