,,Ha utaztak valaha vonattal, tudni fogják, miről beszélek. De ahhoz, hogy tudjam, miről beszélek, nekem nagy szükségem volt Jasmina Jovanèiæ Vidakoviæ művészetére' (Lovas Ildikó) - Nagy Utazás kék mozdonnyal, (álom)vonatokkal - végállomások nélkül - Amiről most írunk, amit mondunk, túl kevés ahhoz, hogy felfedjük a művek végső titkát - Egy fiatal grafikusművész hitvallása - linogravure-ban elmesélve
,,A vonat társadalmi esemény. Jasmina Jovanèiæ Vidakoviæ utazásgrafikái esetében nem. Számára a vonat a lényeges, az utazásnak a mozdony a főszereplője, az úti cél nem a megérkezést jelenti, hanem a síneket. Nem emlékszem, hogy bármi is szép lett volna egyetemistaéveim utazással töltött ideje alatt. Késés, hideg kupék, szeméthegyek, ám egy valami mindig elvarázsolt, levett a lábamról: a vonat kék színe. Azt gondolom, csak a JŽ mozdonyai ilyen színűek, ezt az egy dolgot büszkén őrizhetjük a jugoszláv vasutakkal kapcsolatos emlékeink között. Milady Clarck fehér vállán lehetett ilyen árnyéka az odatetovált liliomnak, vagy a köpönyege színe hathatott így a francia éjszakában, amikor orvul újra elárulta a három testőrt. Romantikus és romlott. Ilyenek voltak a jugoszláv mozdonyok. Késtek és késtek, de ahogy megláttuk őket, elgyöngülve mindent megbocsátottunk nekik.'
Erről ír/vall Lovas Ildikó.
Vonat - Nagy Utazás. Jasmina - ősz fejem megengedi, hogy tegezzem a fekete hajú, fekete szemű, derűt sugárzó fiatalasszonyt - utazik. Vonaton érkezett hozzánk, s habár Szabadkán született, most kellett rádöbbennünk arra, hogy talán csak a Jóistennek vannak ilyen ,,küldöncei', ilyen művészei, akiket a Földre küld időnként, százévenként, ezerévenként...
VAJON van-e még hírünk a kincseinkről a világnak? Azokról a kincsekről, amelyeket Szabadka szépségével, szecessziós csodájának a mázával kentek be? Jó, hogy néhanapján meghasad az ég, s szemünkbe csurgat egy ,,kék vonat'-ot, egy ,,peron'-t, egy Raichle-motívumot, egy ,,oszlop'-ot, egy titkot, nem mindennapi titkot, ahogyan az eleusziszi misztériumban, a kabbalában vagy az evangéliumban lapul meg - könnyen érthetően és mégis százféleképpen értelmezhetően.
Jasmina Jovanèiæ Vidakoviæ...
Hadd mutatkozzon be nekünk az, aki ezt mondja: úgy nézzünk rá, mint egy emberre, mint akárki másra, a műveit pedig szemléljük úgy, mint azok, akik együtt akarnak érezni vele, akik képesek a tenyérből azt jósolni, hogy az élet mégis szép, sőt humora is van, csakhogy mi szörnyű szigorú Nagy Emberek akarunk lenni - s görcsbe rándulunk.
Szabadkán született Jasmina, a művészek zarándokhelyén. Már gyermekkorában a papirosok, amelyeket a kezébe akadtak, ,,lehozták' a képet a palicsi Víztoronyról például és annyi minden másról. Utazások: tanulás Belgrádban, Újvidéken, tantermek, albérlet, közös munka élete párjával, Jovanèiæ Miroslavval, gyerekek. Jasmina a tenyerére vette azokat, akiket szeret - és a világot, annak néhány csücskét. Ezt a mi lét- és nemlétünket itt.
- Újvidéken - mondja - elalvás előtt a munkába menekültem. A fürdőszobában találtam ,,témát' - fiatal voltam, ambiciózus -, a fürdőszoba volt az ihlet forrása. Százféle motívum! Évekkel később a Zsinagóga varázsolt el. Ciklusokban dolgoztam fel a meglelt témákat, hosszú évekig tisztelettel közelítettem mindahhoz, amit meg akartam örökíteni... Megfordultam Topolyán, a Művésztelepen, Ádor Pál fokozta alkotókedvemet, dolgoztam Zentán, a Grafikusműhelyben, s mivel jó szemmel áldhatott meg az Úr, sokat alkottam, mert sok mindent ölelt fel a szívem és a lelkem.
S aztán a ,,vonat'...
- Tudtak a vázlataimról, terveimről. Lovas Ildikó egy napon ezt mondta: ,,Tedd meg, amire vágyol! Tedd ünnepibbé munkáiddal a város napját!' Nos, meditációra nem volt idő, nekiveselkedtem az alkotásnak... és most tessék közelebb hajolni a műveimhez, tessék tanulmányozni a vonalakat, a színeket. Én ennyit fedeztem fel a látványban... és még többet szeretnék felfedezni: apróságokat, picurka dolgokat, mert sem a Zsinagóga-ciklust, sem pedig az Utazás-ciklust még nem fejeztem be. Ehhez túl kevés volt az idő...
Jasminát megszerettük, megszerettette magát velünk, mert a keze munkájába akadálytalanul áramlik át az érzés és a tudás. Tudatosan nyilatkozik meg. Nem ridegen és ,,akadémikusan', nem is naiv ösztönösséggel: naplót ír, életnaplót arról, ami a szívéből indul ki, hogy aztán - miután jelt kapott - az ujjaiban találkozzon nem mindennapi tehetségével.
Jasmina, Szabadka visszaköszön neked!